Megírhatjuk-e, hogy a Barcelona jobb csapat, mint az FTC?
„Tisztelt uram, az FTC sem a nyomtatott, sem az internetes kiadásukkal nem kíván együttműködni a klub érdekeit sértő tartalmak korábbi közzététele miatt. Ezért a Ferencváros egyetlen hazai mérkőzésére sem kívánunk akkreditációt biztosítani önöknek. Üdvözlettel: FTC Sajtó”. Ezt a közleményt kapta a Magyar Hang a Ferencváros sajtóosztályától. Úgy kell nekik, gondoltuk, miért kell a klub érdekeit sértő tartalmakat közzé tenni. Megspórolhatták volna maguknak ezt a fiaskót, ha figyelembe veszik a klub érdekeit, még jobb lett volna, ha előzőleg egyeztetnek a klub vezetésével, hogy melyek a klub érdekei, és melyek azok a tartalmak, amelyek ezen érdekeket sértik.
Első megközelítésben az volna logikus, hogy a Ferencvárosnak az az érdeke, hogy jó hírét keltsék. Ne csak a sajtó, de a játékosok, a klub alkalmazottai és természetesen a szurkolók is. De túl ezen, kicsit konkrétabban is jó lenne tudni, hogy mi az FTC érdeke. Világért sem szeretnénk megsérteni ugyanis ezeket az érdekeket, nem szeretnénk beleszaladni a Magyar Hangéhoz hasonló pofonba. Magyarán szólva, jó volna egyértelművé tenni a helyzetet. Kubatov klubelnök például kiküldhetne egy listát a szerkesztőségeknek, hogy melyek azok a témák és tartalmak, amelyek ellentétesek a klub érdekeivel. Ha például valamelyik szerkesztőség megírja, hogy a tao-pénzekkel és állami hirdetésekkel kitömött klub első csapatának kezdő tizenegyében rendszerint három (néha négy) magyar játékos szerepel, a többiek külföldiek, az sérti-e a Ferencváros érdekeit, vagy sem. Mert lehet olyan szerkesztőség, amely éppenséggel elismerőleg ír erről, vagyis azt emeli ki, hogy az FTC távolról sem olyan, mint a híre. Nem igaz, hogy a klub szurkolói rasszisták és kirekesztők lennének, épp ellenkezőleg: a Fradiban egy sor színes bőrű játékos van, közülük az első számú kedvenc a norvég állampolgárságú, de fekete bőrű Tokmac Nguen.
Vagy, vegyünk egy másik példát. Köztudott, hogy kormányunk a járványhelyzetre való tekintettel, úgy határozott, hogy a sportrendezvényeken csak maszkban, egymástól távolságot tartva vehetnek részt a nézők, a szabályt megszegőket a rendezők kivezetik a nézőtérről. Ehhez képest, legutóbb, a Ferencváros-Újpest mérkőzésen – bár az állami sportcsatorna, az M4 szemérmességből csak ritkán mutatta a közönséget – még így is feltűnő volt, hogy a szurkolók nem kis hányada nem viselt maszkot, és a távolságot sem tartotta be.
Ennek a ténynek a megemlítése, sérti-e a Ferencváros érdekeit, vagy sem? Már csak azért is érdemes felvetni ezt a kérdést, mert mindez nem a klub magánügye. Nem arról van szó ugyanis, hogy ezek a derék, jóravaló, szabálykövető ultrák megfertőzik egymást a meccsen, drukkolás közben. Sokkal inkább arról, hogy azok az emberek, akik szombaton este önfeledten szurkoltak kedvenc csapatuk győzelméért – ezúton is gratulálunk a Fradinak az Újpest elleni 2-0-hoz – másnap vásárolni mennek, buszra ülnek, villamosra szállnak, ahol ronggyá fertőzhetik azokat, akik nem tehetnek arról, hogy a helyszínen lévők maszk nélkül szurkoltak és ölelgették egymást.
Zárójelben jegyeznénk meg – mert bár látszólag nem ide tartozik, de valójában nagyon is –, hogy amennyiben volna a szakmában – az újságírásról beszélünk – szemernyi szolidaritás, és a szakmai, valamint ember szempontok felülírnák a rövid távú érdekeket, nos, akkor a Magyar Hang kitiltását a többi szerkesztőség sem nézné tétlenül. Közölnék az FTC-vel, hogy ameddig érvényben van a Magyar Hang, vagy bármelyik más szerkesztőség kitiltása, addig egyetlen magyar újság sem kíván az FTC mérkőzéseiről tudósítani. (Mindez persze csak álom, Magyarországon ilyen már csak azért sem történhet meg, mert mifelénk ismeretlen fogalom a szolidaritás.)
Végezetül, tisztelettel kérdeznénk a klub sajtóosztályától: megírhatjuk-e, hogy a Barcelona jobb csapat, mint a Ferencváros, vagy már ez is olyan tartalom, amely sérti a Ferencváros érdekeit.
