Mérgező nacionalizmus – Jászberényi Sándor menekültekről és az integráció kudarcáról

Sándor Zsuzsa 2021. január 8. 08:13 2021. jan. 8. 08:13

Az újságíró, író több mint tizenöt éve Egyiptomban él, haditudósitó a Közel-Keleten. Több novelláskötete megjelent már, amelyeket Amerikában, az Egyesült Királyságban és Indiában is kiadtak. A Lélek legszebb éjszakája című kötete Libri irodalmi díjas lett. Nemrég jelent meg A varjúkirály – Nyugati történetek című új könyve, amelyben visszatérő kérdés, hogy a menekültválságra milyen megoldást talál Európa. A szerző, Jászberényi Sándor, azt is bemutatja, milyen tragédiákhoz vezethet az idegengyűlölet, de a kritikátlan liberalizmus ugyanolyan veszélyes.

– Sok éve Egyiptomban él, novellái is főleg a Közel-Keleten játszódnak. A varjúkirályban azonban több a hazai történet, a címadó kisregény helyszíne például az Alföld. Miért váltott irodalmi témát?

– Én nem érzékelem ezt éles váltásnak. Magyarországon születtem, ott nőttem fel, az iskoláimat is ott végeztem. Bár valóban Kairóban élek, és a prózámban főleg a közel-keleti környezettel foglalkoztam eddig, sosem szakadtam el a magyarságtól. Az öndefinícióm szerint magyar író vagyok, és nagyon is foglalkoztat a magyarság sorsa. Az új könyvemben családi legendákról akartam írni, emléket állítani a nagyapámnak, és beszélni akartam arról a bevándorlási krízisről és civilizációs válságról is, amelyben Európa éppen benne van.

– A címadó kisregény, A varjúkirály a 2015-ös hazai „migránsválság” kirobbanása után játszódik. Két volt állami gondozott fiú egy szélsőjobboldali szervezethez csapódik. Elkapják, megverik, kifosztják a határon átszökött menekülteket, és visszazavarják őket a határon túlra. A történet tragédiával végződik: a „hazafias honvédők” brutálisan meggyilkolnak egy menekült szír családot. Mi teszi ezeket a hétköznapi figurákat gyilkossá?

– Íróilag épp azt a folyamatot igyekeztem ábrázolni, ahogy a szereplőim átalakulnak gyilkosokká. Dehumanizálják a menekülteket, mert minden körülmény adott hozzá. Ez egy jól leírható pszichológiai folyamat, amely nem ismeretlen Európában. Ugyanaz történik a kisregényem szereplőivel, mint azokkal, akik részt vettek az európai zsidóság kiirtásában. Egyszerűen megszűnik az a képességük, hogy embernek lássák a bevándorlókat.

– A varjúkirály arra is utal, hogy az indulatok elszabadulásáért az Orbán-kormány gyűlöletpolitikája is felelős.

– Pedig a kisregényben nem foglalkozom aktuálpolitikával. Elsősorban az érdekelt, milyen együttállások szükségesek ahhoz, hogy ilyen szintű erőszak alakuljon ki. Sok mindent felhasználtam a valóságból, de nem a NER kritikáját akartam megírni. Ez egy fikció, ha elfogadnám az ön állítását, akkor gyakorlatilag gyilkossággal vádolnám a kormányt, ami egyszerűen nem igaz.

– A politikának nyilván nincs közvetlen köze a migránsokkal vagy a kisebbségekkel szembeni erőszakhoz. De a kormány közvetett felelőssége nagy. A szövegben idézi is az országot elárasztó propagandát: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el magyarok munkáját.”

– Magyarországon a hazugság-propagandának hagyománya van, megalapozta ezt korábban a Gyurcsány-kormány is, amikor az erdélyi magyarok ellen kampányolt. Ugyanolyan gyomorforgató volt, mint amit 2015-ben láttunk. Egyébként azt gondolom, hogy az orbáni propagandagépezet legnagyobb hibája a totálisan lebutított, egybites kommunikáció. Mégis el kell ismerni, hogy ez a kommunikáció jól működik főleg vidéken. 2015-ben a magyar és az egész európai értelmiség kikiáltotta Orbánt páriának a határzár miatt. Ám az elmúlt öt évben, ha tetszik, ha nem, Orbán Viktor menekültpolitikája elfogadottá vált Európában. Minden egyes terrorcselekmény Nyugat-Európában az ő narrációját erősíti. 

– A magyar miniszterelnök menekültpolitikáját azért sokan bírálják is. Egyrészt szembemegy az ENSZ menekültügyi egyezményével, amit Magyarország is aláírt. A kormány semmiféle szolidaritást nem vállal ebben a kérdésben a többi, befogadó európai országgal. Orbán Viktor álláspontja szerint az uniótól a pénz jöhet, de a közös terhekből semmit nem vállalunk.

– Amikor múlt év elején Törökország puszta nyomásgyakorlási szándékkal menekülteket buszoztatott a török-görög szárazföldi határra, az uniós tagállamok közül már senki sem kritizálta a görög kormányt azért, mert megvédte a határait. Ez is azt igazolja, hogy a bevándorlás megítélése sokat változott az EU-ban. Amikor az ENSZ menekültügyi egyezményt 1951-ben aláírtuk, még teljesen más volt a világ. Nemrég készítettem egy interjút Szinan Ülgennel, Törökország egyik legismertebb NATO szakértőjével, aki elmondta: a NATO nagyon nehezen tud adaptálódni ahhoz, hogy ma már nem a Szovjetunió a fenyegetés. Valóban sok jogos kritika megfogalmazható a magyar kormánnyal kapcsolatban, de az is erős túlzás, hogy semmit nem vállal a menekült-ügyben. A schengeni határokat például magyar katonák védik. Ne értsen félre: tőlem is nagyon távol áll az a toxikus nacionalizmus, ami eluralkodott Közép- Európán. Ugyanakkor az ellenzéknek egyetlen olyan programját nem láttam, amelyben hajlandó elismerni, hogy a migráció hosszú távon beláthatatlan politikai- és kulturális következményekkel járhat, és javaslatot tenne a probléma kezelésére más módon. Pedig a bevándorlás növekedni fog, mert fogynak a források és a világ túlnépesedett. Hogyan fogjuk kezelni, ha esetleg megindul, mondjuk 10 millió ember ide? Ha az osztrákok, németek, franciák lezárják az EU-s belső határaikat, mit kezd Közép-Európa a bent rekedt 10 millió menekülttel? Letelepítjük őket? Szavazati jogot kapnak? Hol vannak a liberális értelmiség válaszai ezekre a kérdésekre?

– Akadnak, akik a menekültek szinte korlátlan befogadását helyeslik, mások a kvóta-rendszert támogatják, és vannak, akik úgy vélik: a menekültek helyzetét a szülőföldjükön, a saját kulturális közegükben kell rendezni. Nincs egységes liberális álláspont, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek válaszok. Egyébként a liberális értelmiségnek tíz éve semmiféle véleményformáló súlya nincs. Nulla a hatása a politikára. Miért nem kéri számon a jobboldali értelmiség válaszait is? Nekik befolyásuk is lehetne a döntéshozókra.   

– Nem hinném, hogy elfogultsággal lehetne vádolni engem: éppen úgy kérem számon a jobboldali értelmiséget, mint a baloldalit. Mivel azonban magam egy erősen baloldali közegben szocializálódtam, sokkal kritikusabb vagyok a baloldallal, mivel ezt a gondolkodási mintát ismerem. A barátaim többsége liberális. Annak, hogy tíz éve nincs súlya a liberális értelmiségnek, az az oka, hogy nem tudja megszólítani a szavazókat. Késve reagál az eseményekre. A menekültek korlátlan befogadása abszurdum, amely hosszú távon a demokrácia működését lehetetlenítené el. Mondjon egy példát a Közel-Keleten – Izraelen kívül –, ahol demokrácia van! A kvótarendszer átláthatatlan és érthetőnek vélem azokat az aggodalmakat, hogy ki fogja eldönteni, mi alapján állítják össze a kvótákat. Nem mindegy, hogy ötezer orvost vagy ötezer írástudatlan, képzetlen embert delegálnak egy-egy EU-s tagállamba. Én is abban hiszek, hogy a konfliktusok helyszínén, az adott országokban kell aktív segítséget nyújtani, megakadályozni például, hogy emberiség-ellenes bűncselekményeket kövessenek el.

– Sokan riogatnak azzal, hogy a migránsok végveszélybe sodorják az európai kultúrát. Szerintem ez éppolyan túlzás, mint, hogy bárkit be kell fogadni.

– Azt gondolom, hogy Európa 21. századi történetének egyik kardinális kérdése a migráció, és az erre adott válaszaink. Az európai kultúra, ha nagyon erősen akarok fogalmazni, az 'európai civilizáció' az alkonyán van: nincs komolyabb ráhatásunk már a világra, kapkodva próbálunk reagálni az eseményekre. Különböző agendák csapnak össze és nem látszik egyik sem garanciának arra, hogy Európa, ahogyan most ismerjük, fennmarad.

– Súlyos kijelentések. Mégis, mire alapozza?

– A globális nagytőke és a kapitalizmus nem kultúrákat, hanem fogyasztókat akar. Egy milliárdosnak édesmindegy, hogy ki viszi le a szemetét, sétáltatja a kutyáját, építi meg a házát, az egyetlen szempontja, hogy olcsó legyen. Ha az európai munkások már nem vállalják el a munkát, mert magasabbak az igényeik, a nagytőke behozza a migránsokat. Csakhogy nem az elitnek kell együtt élnie a bevándorlókkal, nem neki kell foglalkoznia azzal, hogy ezek az emberek egyáltalán értik-e azokat a szabadságjogokat, amelyek Európa alapjai, és amiket vérrel vívtak ki. A tőkésnek csak az számít, hogy végezzék el a rosszul fizető munkát is.

– Még mindig jobb, mintha a származástól és a bőrszíntől függene, ki kapja meg az állást.

– A probléma az, hogy az elmúlt tíz évben tökéletesen bebizonyosodott, hogy az integráció nem működik, mert párhuzamos társadalmak jönnek létre. Elég, ha megnézzük az Iszlám Állam oldalán hány második- harmadik generációs európai bevándorló harcolt. Nem sikerül integrálnunk azokat a  tömegeket, akik Európába érkeznek, az elitnek pedig nem is igazán szándéka ez, mert nem őket érinti a probléma, hanem az alsó- és a középosztályt, akiknek együtt kell élniük ezekkel az emberekkel. A bevándorlók alapvetően több ezer éves, szektáriánus társadalmakból érkeznek, ahol a fennmaradás záloga volt, hogy nem oldódnak fel a többségben. Nem azért jönnek Európába, hogy magukhoz öleljék a liberális demokráciát, hanem a jobb életlehetőségekért. Közben pedig belülről használják a demokratikus intézményrendszereket. Egy középkori kalifa-rendszert éltető, az Iszlámot politikai abszolútumként beállító takfiri imám a szólásszabadságra hivatkozva tartja meg a gyűlöletbeszédeit. És Európában ezt éveken keresztül hagytuk. Az eredménye az lett, hogy önjelölt saríia törvény végrehajtói tanárokat fejeznek le a nyílt utcán Franciaországban.

– Ezek nagyon szélsőséges példák a fundamentalista politikai iszlámról. De talán a kultúrák egymás mellett élése a hétköznapokban nem ennyire drámai.

– A példám tényleg végletes volt. Az igazi dráma tulajdonképpen nagyon szürke. Európa őslakossága csökken, a bevándorlás gyakorlatilag folyamatos, és az Európában élő letelepedett vagy már itt született bevándorlók politikai erőt jelentenek Nyugat-Európában. A liberális demokráciákat – ezt Hitler és Mussolini óta tudjuk – mindig belülről lehet a legkönnyebben felszámolni. Egy siíta kétkezi építőmunkás boldogan és lehető legjobb szándékkal fog elmenni szavazni, arra, amit ő a legjobbnak gondol, mondjuk Isten pártjára. Meg lehet választani a Hezbollahot Európában is: ezt is jelenti a demokrácia. Nem az az igazi kérdés, hogy most mit kezdünk az integrációval és a bevándorlással, hanem a kérdés az: mi lesz a helyzet 2050-ben? Íróként egy ilyen kérdés felett nem tudok elsiklani. Pláne úgy nem, hogy azon kevés európai értelmiségi közé tartozom, akik több mint 15 éve élnek a Közel-Keleten, arab országban. Nagyon szeretem az arabokat, és szeretek Egyiptomban élni, de azt nem szeretném, hogy Európa is a Közel-Keletté váljon.

– Értem az aggodalmát, mégis, nem tart attól, hogy amikor Európa apokaliptikus jövőjét vizionálja, ön is a menekültek elleni indulatokat fűti?

– Moammar Kadhaffi egyik bonmott-ja volt, hogy Európa egy kardcsapás nélkül lesz muszlim kontinens. Ezzel nekem alapvetően semmi bajom sem lenne, ha közben Európa az maradna ami: szekuláris, demokratikus államok közösségének.  A politikai iszlamizmus azonban kizárja ezt. Szóval nem néhány millió menekültről van szó, hanem évtizedes tendenciákról. A világ pedig kifejezetten rossz állapotban van: a Közel-Keleten elképesztő a túlnépesedés. A hozzávetőleg 120 milliós erősen nacionalista Egyiptomban minden hely kicentizett, és tömegek élnek úgy, hogy ha bármilyen katasztrófa történik, nem tudnak majd kenyeret venni. Jelenleg Etiópiában polgárháború dúl, ezért nem valósult meg az úgynevezett Reneszánsz gát feltöltése, amely pedig komolyan befolyásolhatta volna a Nílus, Egyiptom elsődleges ivóvízforrásának a vízhozamát. A klímakatasztrófát nem is említeném, ennek is lesznek hatásai tíz-húsz éven belül. Tehát az a kérdés, hogy mi fog történni Európával, ha a tömeges bevándorlás ebben az ütemben folytatódik, ne adj' Isten, egy több országot érintő krízis alakul ki a Közel-Keleten és Afrikában. Én rajongva szeretem Európát: minél többet élek külföldön, annál jobban tudom, mennyire európai vagyok.. Az aggodalmaim megfogalmazásával nem a bevándorlók (értsd menekültek és migránsok) ellen beszélek, hanem azokat a félelmeimet fogalmazom meg, amelyek azt hiszem, nagyon sok embert foglalkoztatnak. Ha megnézi a napi sajtót, már a független média is arról ír, hogy bajok vannak Neukölnben, hogy komoly gondok vannak az integrációval.  

– Vagyis, ha Európa nem talál megoldás a válságra, megvalósulhat az is, amiről A Varjúkirályban ír:  elszabadulhat a bevándorlókkal szembeni erőszak?

– Azt remélem, hogy ez nem fog megtörténni. Másfelől tény, hogy mivel Európa liberális demokráciákból áll, nem tud mit kezdeni a saját belső eróziójával. Mivel vallás- és szólásszabadság van, nehéz meghúzni azt a minimumot, hogy mit tolerálunk és mit nem. Macron most kezdi Franciaroszágban felszámolni a párhuzamos társadalmat, amely nem érdekelt a liberális eszményekben, ellenben politikai erő. Az egyetlen lehetőség velük szemben a drákói szigor lenne. Ami ugye összeegyezhetetlen a demokrácia szellemével, illetve az európai eszmeiséggel. Ez a gond.