Mi lesz a Fidesz után?

Lendvai Ildikó, Barabás János 2020. december 4. 11:00 2020. dec. 4. 11:00

Demeter, Deutsch, Szájer, és ki tudja, mi jön még. A Fidesz erkölcsileg összeomlott. De ettől még nem fog politikailag összeomlani. Sőt: valószínűleg még több emberüket, még több hatáskört és vagyont próbálnak majd átmenteni, egy új kormány számára mozdíthatatlanná tenni. A 2022-es mérkőzés még eldöntetlen, de Orbánban és környezetében most először vetődött fel komolyan: veszíthetnek. Persze minden megengedhetőt és megengedhetetlent megtesznek a győzelemért, babrálnak a választási törvényen, tovább terjeszkednek a médiában. De már formálódik a B terv, az előkészületek az esetleges vereségre. Bespájzolnak az alapítványaikba, két kormányciklusra előre bebetonozzák a kádereiket, mindent belefoglalnak az Alaptörvénybe, hogy még az Alkotmánybíróság se vizsgálhassa.

Éppen ez adja fel a leckét: mit tehet az ellenzék ezekkel az adottságokkal ha kormányra jut, és hogyan készüljön erre.

Erről beszélgetünk ketten: Barabás János és Lendvai Ildikó.

L. I.: Az ellenzék könnyen nevetségessé válik, ha ahelyett, hogy a ma még bizonytalan győzelme érdekében dolgozna, máris kormányzása buktatóin rágódik. Nemhogy előre iszik a medve bőrére, de máris a medvebőr foltjain, szakadásain szörnyülködik. De egyre többen vetik fel a kérdést: lehet, hogy nincs vége a Fidesz-rendszernek akkor sem, ha vége van? Hogy nem lehet majd kiásni a földből a cölöpöket, amelyeken nyugszik?

Hasznos volt, hogy Elek István, Fleck Zoltán és mások vitát indítottak erről, hiszen az ellenzéknek világosan meg kell mondania, mire kér felhatalmazást, milyen eszközökkel állítja helyre a tönkretett jogállamot.

B. J.: Elek István írása igazán fontos, valóban megérdemli, hogy minél többen foglalkozzanak vele, Majtényi László, Fleck Zoltán, Vörös Imre, TGM írásait olvastam, sokat tanultam belőlük. Gondolkodjunk tehát tovább, mi lehet a megoldás? 

Nem elmélkedhetünk erőszakos megoldásokon, nem számíthatunk EU-s felszabadító erők külső beavatkozására. Tehát marad a békés, demokratikus út, az alkotmányos eljárás. A jelenlegi Alaptörvény kukába hajításához kétharmad kell, erre 2022-ig nyilvánvalóan nincs lehetőség.  A demokratikus, köztársaságpárti ellenzék történelmi hivatása, hogy egy új Alkotmány elfogadásának feltételeit egy vagy több lépésben megteremtse.  Egy ilyen folyamat lépéseit kellene összeraknunk.

L. I.: Elek álláspontja az, hogy mivel a NER korlátlan hatalmat, ellenőrizhetetlen önkényuralmat hozott létre, ezt pedig a régi és az új Alkotmány egyaránt tiltja, a rendszer „nem csupán morálisan, politikailag, hanem alkotmányjogilag is illegitim". Ezért az új parlamentnek az első ülésén ki kell nyilvánítania a rendszer illegitim voltát, és ha van kétharmad, ha nincs, egyetlen döntéssel hatályon kívül kell helyeznie azokat a törvényeket – beleértve az Alaptörvényt is –, amelyek a kizárólagos hatalomgyakorlást szolgálták.

Értem a logikát, egyetértek a NER ilyetén jellemzésével, de a javaslatot mégis aggályosnak tartom. Én nem lépnék erre az útra. Te hogy vélekedsz erről?

B. J.: Én is úgy vélem, nehezen lehetne elfogadható, hogy a Fidesz amúgy valóban illegitim rendszerét feles többséggel politikailag és alkotmányjogilag illegitimmé nyilvánítsa az újonnan megválasztott parlament. Mit lehet akkor tenni a közösen fellépő, egységes demokratikus ellenzéknek majd akkor, és most?  Nyilván nem gondolunk „nem-békés” típusú megoldásokra, a békések, a törvényesek, az „európaiasak” meg, hát mit mondjak, nem túl bőséges választékot ígérnek.

L. I.: Egy rendszerváltást 1989-ben már sikerült békés úton végrehajtani. Most egy újabbat kell ugyanígy megcsinálnunk. Ez saját politikai érettségünknek is fokmérője. Most sokkal nehezebb, hiszen korábban a leköszönő hatalom partner volt a békés változás lehetőségének megteremtésében. Ezúttal erre nem számíthatunk. Ezért gondolják sokan, hogy nem lehet tőlük törvényesen szabadulni, mert ha a választásokat meg is nyerjük, az általuk alkotott törvények megbéklyózzák az új vezetést. Csábító a lehetőség, amit Elek István javasol: egyetlen, érvénytelenítő gombnyomással elvágni a gordiusi csomót. Ám ezzel életveszélyes példát állítanánk a jövőnek. Ha egy kormány mindig érvényteleníti az előző döntéseit, felborulna minden jogbiztonság. Akármilyen igazuk lenne, erre négy év múlva hasonló revans következhetne, és állandó jogi csatatérré változna az ország.

B. J.: Csakhogy Orbánék 2022-ig egész sor, a lehetséges bajaikat megelőző intézkedést hoznak, amelyek sunyi módon születnek, és hazánk demokratikus jövőjét veszélyeztetik. Mit kezdhet egy új kormány – kétharmad híján –.például a kilenc évre bebetonozott Médiatanáccsal vagy Polt Péterrel és társaival, akik az igazságszolgáltatásnak és elszámoltatásnak is útját állnák?

L. I.: Könnyű volna rávágni: akkor szíveskedjünk kétharmaddal nyerni! A másik megoldás szívós jogi és politikai előkészítést igényel: kidolgozni azokat a jogi mechanizmusokat, amelyek más szervezetekre bízzák a rendszerváltó feladatokat a kompromittált régiek helyett. Remélhetőleg folyik is ilyen munka. Ha Polt ügyészsége helyett például egy új korrupcióellenes szervezet jár a végére a disznóságoknak, segít visszaszerezni a közvagyonból kilopott értékeket, már előrébb vagyunk. De ehhez is nagy tömegtámogatás kell. Ha nem is kétharmados, de az épp hogynál jóval nagyobb többség. Csak ez riaszthatja vissza a Fideszt, hogy veresége után hadszínteret csináljon az országból. De hogyan lehet ekkora többséget elérni?

B. J.: Az ellenzéki együttműködés eddigi jelei inkább biztatók, bár több témában, többször, hangosabban jöhetnének már a közös fellépések.

L. I.: Mire gondolsz?

B. J.: Egyetértek azokkal, akik a jelenlegi parlamentnek álcázott valamiből a még 2022 előtti kilépést támogatják. Nem igaz, hogy csak onnan bentről lehet valamilyen csekély kommunikációs lehetőséghez hozzáférni. Hiszen úgyis csak egy napilap, két-három hetilap és ennél valóban több régebbi és új online felület képes sokoldalú, hiteles bel- és külpolitikai hírt, kommentárt, hozzászólást, interjút, publicisztikát, vitát közreadni. A parlamenti vitának álcázott monológok ehhez már sajnos semmit nem tesznek hozzá. Ezért kellene az együttműködő ellenzéki frakcióknak előbb-utóbb elhagyniuk a parlamenti munkát.

L. I.: Ezzel a gondolattal én is kacérkodom, de értem az ellenzéki ellenérveket is. Sokan azzal a gyanúval élnek, hogy a parlamenti fizetés tartja ott őket. Amúgy még ez sem volna jogtalan szempont, hiszen szükség van főhivatású politikusokra, különben ki és mikor járná például a vidéket, amit pedig hangosan szoktunk követelni tőlük! De ennél többről van szó. A jelenlegi törvények, a pártok pénzének járvány miatti megkurtítása az országgyűlési ellátmányt tették a pártfinanszírozás legfontosabb forrásává. Márpedig a politika pénzbe kerül, se plakát, se hirdetés, se szórólap, se rendezvény nincs ingyen. Ha ezt az utat választják – ami a Fidesz durvulása miatt elkerülhetetlenné válhat –, akkor előre ki kell dolgozni az országgyűlés elhagyásának politikai és anyagi feltételeit. De azt is, mivel pótolnák a parlamentet.

B. J.: Erre van megoldás. A demokratikus ellenzéki pártok (nemcsak a frakciók) küldjenek pártonként négy-öt küldöttet egy állandó gyűlésre, ahová meghívnak független képviselőket, néhány civil szervezet és a szakszervezetek delegáltjait.

Itt rendszeres, akár heti összejöveteleken mutatnák be, vitatnák meg a korszakváltás, egy új köztársaság létrehozásának feladatait, lehetőségeit, az általunk vázolt dilemmákat is. Nyilván az egyik kulcskérdés ezügyben az alkotmány ügye. Mi legyen a módja, formája, ütemezése az alkotmányozásnak? Több lehetőséget lehetne mérlegelni.

L. I.: Például?

B. J.: Egyrészt a valóban jogszerűtlen Alaptörvény hatályon kívül helyezését, az addigi Alkotmány helyreállítását, másrészt egy új népszavazás kiírásának lehetőségét, harmadrészt egy „alkotmányozó nemzetgyűlés” összehívását. De érdemes megvitatni egy szakértői-átmeneti kormány létrehozását is, amelynek fő feladata egy új Alkotmány kidolgozása, majd egy előrehozott következő választás után, a parlament elé benyújtása volna.

L. I.: Egy átmeneti szakértői kormány sokaknak rokonszenves gondolat, én azonban tartok attól, hogy a választók stabil viszonyokat, nyugalmat szeretnének, és nem bűvölné el őket a gondolat, hogy mondjuk egy év múlva újra kampány és szavazás következik.

B. J.: Vedd figyelembe, hogy ezek egyelőre elvi lehetőségek, ki kell dolgozni és meg kell vitatni őket. Miközben természetesen folytatni kell a gyakorlati teendőket: a közös jelöltek-közös program-közös miniszterelnök-jelölt, majd a közös lista kimunkálását, a legtöbb helyen az előválasztások megszervezését.  Ebbe a folyamatba kellene beilleszteni a „hogyan lesz demokratikus köztársasági alkotmányunk?” kérdés vitáját..

L. I.: Amiben tehát egyetértünk: ki kell nyitni a Parlament kapuját. Nemcsak azért, hogy ha kell, az ellenzék esetleg kiléphessen rajta, demonstrálva a fennálló rendszer teljes tagadását. Hanem abban az értelemben is, hogy új, széles és nyilvános politikai fórumot hozzunk létre egy új rendszer, egy új kormány feladatainak és lehetőségeinek megvitatására.