Mi van a koronavírus eredetéről szóló, kedden közzétett jelentés hátterében?

– A jelentésben leírt dolgokat már kiszivárogtatások révén ismertük. Mi volt bennük új? 

– Sok új dolgot maga a szakmai jelentés nem tartalmaz. Sokkal érdekesebb az, amit Tedrosz maga mondott, amikor a bemutatott jelentést kommentálta, és a diplomácia nyelvén megjegyzéseket fűzött hozzá. 

– Mi volt ennek a lényege?

– Tedrosz azt mondta, hogy ez a jelentés semmit nem zár le, ez nem a vég, hanem a kezdet. Egy csomó körülményt újra és újra meg kell vizsgálni. Szó szerint azt mondta, „A vizsgálócsoporttal való megbeszéléseim során a szakértők hangsúlyozták azokat a nehézségeket, amelyekkel folyamatosan találkoztak, hogy adatokhoz jussanak. Ezért további megfelelő vizsgálatokat várok, amelyek teljes körű adat- és információátadás alapján történnek.” Magyarul ez azt jelenti, hogy Tedrosz, ha óvatosan is, de kritikus hangot ütött meg a kínaiak őszintéségével és szavahihetőségével kapcsolatban.

– Mi az, amiért ez nagyon érdekes?

– Egy kicsit visszább kell lépnünk az időben. Az elmúlt években, még a járvány előtt, a globális egészséggel kapcsolatos kérdések erősen átpolitizálódtak. Egyre inkább ideológiai, geopolitikai tényezők, törekvések határozzák meg a világ országainak, vagy ország-csoportjainak a magatartását. Ezt már az ENSZ-et ért számos kritikában lehetett érezni, de maradjunk csak a WHO-nál, az egészségügynél, az egészségi kérdéseknél. Például ilyen volt az a vita, amelyik néhány évvel ezelőtt a menekültválság egészségügyi hatásaival kapcsolatos jelentést kísérte a WHO közgyűlésén, és végül is a tagállamok „kilúgozták”, gyengítették a határozatot ezzel kapcsolatban. Ugyanezt mondhatjuk minden olyan dokumentumról és programról, amely a szexuális, vagy a reproduktív egészséggel függ össze. Itt látszik, hogy a politika, az ideológia igen erőteljesen megjelent a szakmai, szakpolitikai kérdésekben is.

– Ez Kínára is jellemző volt?

– Kína elég rég felismerte, hogy az „Új selyemút” vagy az „Egy övezet, egy út” programban milyen jelentősége van az ő számukra annak, hogy a fejlődő országokat úgy is igyekeznek megnyerni a saját maguk számára, hogy a nagyon elmaradott egészségügyi ellátórendszerekbe fektetnek be, kórházakat építenek, népegészségügyi kapacitásokat bővítenek, szakembereket képeznek, vagy éppenséggel exportálnak. Az afrikai kontinensnek például nincs olyan országa, ahol így, vagy úgy, valamilyen mértékig a Kínai Népköztársaság nincs jelen szakértőkkel, pénzzel az egészségügyben. De ugyanezt mondhatom több dél-kelet ázsiai országról is. Tehát Kína, ha úgy tetszik, az egészséggel „benyomult” ezekbe az országokba, igyekezett egyfajta befolyást nyerni a partnerországok külpolitikájában és nemzetközi fórumokon, például az ENSZ-ben támogatást szerezni. A WHO Afrikai Régiójában van 48 tagállam, azért az 48 szavazatot jelenthet a közgyűlési döntéseknél. Érdekes, hogy amikor a Covid pandémia kitört, és az első hullám elindult, a WHO-ban már kezdettől fogva megmutatkozott az elzárkózás és az összefogás, a nacionalizmus és a multilateralizmus elvét képviselő államok szembenállása. Ezt Európában is láttuk. Akkor még a Trump-adminisztráció dühöngött az Egyesült Államokban, és az elnök szélsőségesen populista, tudományellenes retorikájából az azért elég világossá vált, hogy ők minden úton-módon a WHO-t is igyekeznek Kína „ügynökének” láttatni, ha úgy tetszik, bevonni ebbe a konfliktusba. 

– Mit tehetett a szervezet?

– Ebben a szituációban az Egészségügyi Világszervezet annak ellenére, hogy Trump verbális fenyegetődzését a WHO amerikai finanszírozásának felfüggesztése, majd tavaly nyáron az amerikai kilépés követte, nem nevesítette Peking hibáit. Már csak azért sem, mert nyilván nem akarta kockáztatni, hogy esetleg Kínával is konfliktusba kerüljön, és akkor a forrásai még ott is veszélybe sodródjanak. Nem nagyon minősített, inkább igyekezett a túlpolitizáltság béklyójából menekülni, csak nagyon szakmai vizeken manőverezni, és technikai megjegyzéseket tenni.  Azután Trump megbukott, és jött a Biden-adminisztráció, amelyik a kezdettől fogva elismerte, hogy az Egészségügyi Világszervezet a nemzetközi egészségügyi munka irányítója, összefogója. Ebben a szituációban az első afrikai főigazgató, az etióp Tedrosz már jobban megengedte magának, hogy óvatos kritikát fogalmazzon meg. Ezt látjuk most, ennek a jelentésnek a kommentárjában, amire rögtön rímelt, hogy az USA és több, mint 20 ország, köztük az EU mértékadó tagállamai arról nyilatkoztak, hogy elégedetlenek az eddigi feltáró munkával, további részletes vizsgálatokra van szükség. Most már nem a WHO-t marasztalták el, hanem Pekinget és azt mondták, hogy ennek a jelentésnek a mentén tovább kell menni, s kínai részről transzparencia, átláthatóság kell. Nem meglepő, hogy a kínaiak ezt órákon belül visszautasították.

– És a WHO továbbmegy?

– A WHO keze meg van kötve, hiszen a hatályos járványvédelmi egyezmény, a 2005-ből származó „Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok” egy nagyon kompromisszumos dokumentum. Nem eléggé egyértelműen határozza meg a tagállamok jelentési, járványkezelési kötelezettségeit. Bár alkalmazása a tagállamoknak kötelező, de rengeteg kibúvót tartalmaz, és végül is nem ad a WHO-nak erős mandátumot arra, hogyan próbáljon valóban irányító szerepre vállalkozni a közegészségügyi kockázatok elleni védekezésben.

– Úgy tudom, ez ügyben készül valamilyen javaslat...

– Nagyon érdekes, hogy a jelentés nyilvánosságra hozásának előestéjén esett szó arról, hogy új járványügyi, sokkal szigorúbb, a WHO-nak nagyobb kompetenciákat biztosító egyezményt kell tető alá hozni. Sőt, a májusi közgyűlésen már tárgyalni kell erről. Tedrosz főigazgató Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével közösen beszélt erről, és valóban, az Európai Uniónak ez komoly javaslata, amit feltehetőleg az amerikaiak is támogatni fognak. Ennek tükrében most már a WHO is markánsabban áll ki amellett, hogy elfogadhatatlan a járványügyi adatok elhallgatása, késleltetése. Egyébként maga a jelentés is tartalmazza, hogy nagy valószínűséggel már 2019 szeptemberében jelen volt a koronavírus okozta betegség Vuhan környékén. Csak tényleg a „csernobili-szindróma” lépett fel, a kínaiak a régi, jó, kommunista, de más diktatórikus rezsimekben is bevett szokás szerint, a bajt szépen eltitkolták. Nyilván nem vetett volna rájuk jó fényt, ha ezt nyilvánosságra hozzák, vagy úgy gondolták, hogy ez nehezíteni fogja külpolitikai törekvéseik elfogadtatását, és remélték, hogy határon belül tudják tartani és kezelni a fertőzést. Amikor már látták, hogy ez nem megy, akkor álltak csak elő azzal a bejelentéssel, amelynek nyomán 2020 elején a WHO először veszélyhelyzetet deklarált, majd végül márciusban világjárvánnyá nyilvánította a Covidot.

– Kína mindenképpen „hunyó” akkor is, ha laboratóriumból szabadult ki a vírus, akkor is, ha állatról terjedt át az emberre. Érdekes filmet forgatott a National Geographic arról, hogy Kínában vadállatokat esznek az emberek, a piacokon pedig, ahol árulják azokat, szörnyű körülmények között tartják az állatokat. A kínai emberek nagy része ugyan nem eszik ilyet, mert nem is engedhetné meg magának, mert a cibetmacska-leves, a sült kobra vagy dinsztelt medve, csak egy bizonyos réteg eledele, de a fertőzés ezekről az állatokról eljuthat az emberekre...

– Ezt sem lehet kizárni, de, hogy ez hogyan hozható összefüggésbe a járvány kitörésével, ehhez bizonyítékok kellenek. A népegészségügy, az orvostudomány is csak tényekre, adatokra, azok tudományos igényű feldolgozására tud támaszkodni. A teóriák, a zavaros elméletek nem viszik előre a kutatást. A tudomány felelőssége az, hogy egyértelműen megmondja, ezt vagy azt a hipotézist teljesen el kell vetni, vagy nem, s érdemes vizsgálni. Az, hogy annak, amit Ön mond, köze van-e a járványhoz, vagy nincs, alapos vizsgálatot igényel. Egyébként úgy látom, hogy miután az USA is visszatért és ismét támogatója a WHO-nak, s egyre több ország a határozott tényfeltárást kívánja, a szervezet bátorítást kapott a határozottabb cselekvésre. S ne felejtsük el azt sem, hogy Tedrosz főigazgatói megbízatása jövőre lejár, a második ötéves ciklusára pályázhat. Kérdés, ha viszonyát kiélezi Kínával, milyen támogatásra számíthat az afrikai régióban. 

Emellett persze a WHO imázsáról is szó van, amelyet nem lenne szabad elrontani a Kínával kapcsolatos hezitálással. Tedrosz és csapata a lehetőségekhez, és a nagyon korlátozott pénzügyi keretekhez képest tisztességesen helyt állt. Gondoljunk csak arra, hogy tényleg hányféle, az egész világon használt útmutatót tettek közzé a járvánnyal kapcsolatban. Többszáz dokumentum készült el igen magas szakmai színvonalon, kiváló kutatók bevonásával. A WHO volt a kezdeményezője a COVAX-nak, a Covid19 védőoltások közös beszerzésére és elosztására irányuló nemzetközi összefogásnak, amelynek célja, hogy világszerte minden országnak egyenlő hozzáférése legyen a hatékony és biztonságos oltóanyagokhoz, mihelyt jóváhagyták és engedélyezték a használatukat. Tedrosz többször mondta, hogy senki nincs biztonságban addig, amíg mindenki nincs biztonságban. Most már elindult a COVAX keretében az oltási kampány a nagyon szegény országokban is. 

Tehát le kell szögeznem, hogy a WHO fontos és kiemelkedő missziót teljesített a világjárvány leküzdésében. Az szomorú dolog, hogy közben beszorult egy geopolitikai harcba, amit végül is a kínai és a korábbi amerikai vezetés vívott, de az biztos, hogy az új amerikai vezetés azt az aljasságot nem fogja elkövetni, hogy a WHO-t ütközőpontnak használja.

– A világ nem biztos, hogy ki fog bírni még egy ilyen járványt, márpedig bármikor felütheti a fejét. Hogy lehet egy ilyen ügyet politikai érdekek alá rendelni? Mit tudna csinálni adott esetben a WHO azért, hogy ez ne így legyen? 

– A WHO az ENSZ szakosított ügynöksége. Két közgyűlés között egy irányító szerv, a Végrehajtó Tanács hoz döntéseket. Korábban még az szerepelt az alapdokumentumokban, hogy a Végrehajtó Tanács tagjait ugyan a tagállamok jelölik, de elfogadták, hogy akik ebben a munkában részt vesznek, független szakemberek legyenek, a tagok saját, személyes minőségükben szolgáljanak, hiszen csak így garantálható, hogy a szervezet a népegészségügyi kiválóság intézményévé válhasson. A 1990-es évektől a globalizáció, az egészség egyenlőtlenségek növekedése a WHO-t egyre többször késztette politikai mérlegelésre. Jött a klímaváltozás, az ellene való küzdelemben már egy csomó ipari profitérdek sérelme jelent meg. Jött a nem fertőző betegségek komoly előretörése, ezeknek a rizikó tényezői, a dohányzás, az alkohol elleni küzdelem, megjelentek az egészségnek az úgynevezett kereskedelmi tényezői, és ott már egész másról kezdett szó lenni. Onnantól kezdve, egyszerűen tudomásul kellett venni, hogy az egészség politikai választás kérdése. Tetszik vagy nem tetszik. Ezért közgyűlési határozat született, hogy a Végrehajtó Tanács a kormányok képviselőiből álló, lényegében politikai testületként cselekedjen. Napjainkban a WHO egyszerre szakmai és politikai szervezet. Hiszen mindazok a tényezők, amelyek az emberi egészséget nemzeti és nemzetközi szinten befolyásolják, politikai döntésektől függenek. Meg kell tanulnia a WHO-nak is megfelelően mozogni a politika világában, de úgy, hogy közben próbálja érvényesíteni a szakmai bizonyítékokat. S ez bizony a 22-es csapdája.