Orbán feltűnően hallgat a színiegyetemről, de a keretlegények már dolgoznak 

Több mint feltűnő, hogy egyetlen szó nélkül hagyja Orbán a Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli, immár 22. napja tartó állóháborút, miközben az illusztris nemzetközi művészvilág is látványosan kiáll az egyetemisták ellenállása mellett. 

Maffiaállam, maffiamódszerekkel

A hallgatása több mint tudatosnak tűnik, tudván, hogy még a legsiralmasabb nemzetközi focirangadókkal kapcsolatban is odavet rajongóinak egy-egy olvadozásra szánt megjegyzést várbéli palotájának híres teraszáról.  Miután hétfőn éjszaka immár konkrét atrocitás is érte az SZFE épületét egy maroknyi, a nevében is identitását kereső szélsőséges csoport részéről, a történet kezd egyre inkább hasonlítani a Keresztapa című film zárójelenetéhez, amikor a konkurenciával való véres leszámolás alatt, csak a felbujtó keze marad hófehér, mivel egy keresztelőn ájtatoskodik, mialatt sorra végeznek az ellenfeleivel.

Ha már maffiaállam

Természetesen lehet egy olyan olvasatuk is az eseményeknek, hogy Orbán hallgatása valójában önnön kudarcának beismerése és eldőlt a kérdés, hogy már elengedte Vidnyánszky kezét. Bozóki András volt kulturális miniszter, a CEU egyetemi tanára szerint, azonban egyelőre nincs szó ilyesmiről, mivel eddigi tapasztalata szerint, Orbán nem szeret veszíteni. Úgy gondolja, koránt sincs elengedve az SZFE kuratóriumi elnökének a keze. Sokkal inkább kivárásról van szó. Orbán nehezen adná fel azt a célját, hogy bedarálja a színiegyetemet is. 

Orbán a járványhelyzetet is hatalmának kiterjesztésére használta

Emlékeztetett, hogy ugyanez történt korábban a CEU, az Index, Népszabadság esetében is – megfigyelhető volt, hogy a miniszterelnök igyekezett személyesen távol maradni az eseményektől és szakmai vagy üzleti, piaci döntésekként beállítani, amihez neki és a kormánynak „természetesen” nincs köze.

A CEU tanára a kérdéses helyzetet azonban úgy látja, hogy az SZFE esete megakadt a miniszterelnök torkán, ugyanis ilyen fennakadások eddig nem voltak az egyetemi átalakítások alatt. Könnyen Orbán érdekköréhez került például a Corvinus vagy a MOME. Ezekben az ügyekben egyeztettek a rektorral, az egyetem vezetésével és együttműködő váltás történt. Most azonban erővel akarják átvinni akaratukat az SZFE átalakításában. Ezt a döntésüket valószínűleg a koronavírus-járvány is segítette.

Bozóki emlékeztetett a tavaly decemberi budapesti színházi demonstrációra, ahol már érezhető volt, hogy a színházi életet nem lesz olyan egyszerű a NER szolgálatába állítani, mint ahogy azt Orbán addig megszokta. Az is inspirálhatta a kormány szándékát, hogy bosszút álljon a lázadó színházi embereken, akik szembefordultak vele. Erre ideális lehetőséget teremtett a járványhelyzet is, mivel úgy gondolhatták, hogy a nyár folyamán, fű alatt, könnyedén lezavarják az SZFE lefejezését. Ez láthatóan nem sikerült, tette hozzá, sőt, már az Index szerkesztőinek kollektív távozása is fordulópontot hozott. Megjelent a kollektív ellenállás, ami tovagyűrűzve, már hetek óta zajlik a színművészeti egyetemnél, amire nem voltak felkészülve. Tapasztalata szerint, ilyenkor Orbán hátralép egyet és engedi, hogy az általa kijelölt emberek megbirkózzanak a feladattal. Ez eddig nem sikerült.

Mindent az uniós pénzek lenyúlása mozgathat?

Az eddigi taktika úgy működött, hogy megvárják, amíg kifáradnak a szereplők és az éj leple alatt – ahogy szoborállításoknál vagy szobor-elszállításoknál megszokta – bevonulnak a rendőrök és elfoglalják a helyszínt. Ennek most nincs nyoma, és kivárásával Orbán akaratlanul is magára húzza az ügyet. Noha az egészet ő kezdeményezte, régi jó szokása szerint, tartalékban tart egy bűnbakot, jelen esetben Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnököt, akivel elvitetheti a balhét.  De az még nincs eldöntve, hogy elengedte volna kezét, még ha Vidnyánszky a hátralépését lebegtette is legutóbbi megszólalásaiban. Mint látható, az is felmerült, hogy radikális jobboldali „civil” erőkkel szálljanak szembe az intézményük szabadságáért küzdő egyetemistákkal.

Az tény, hogy egyetlen politikus sem akarja megégetni magát bukásra ítélt ügyekben, és ha az egyetemisták és az oktatók ki tudnak tartani, vagy akár szélesebb, más egyetemekre kiterjedő szolidaritást is elérnek, akkor van esély a győzelmükre. 

A volt kulturális miniszter szerint, Orbán a várható vereségek elől előre szokott menekülni, mint tette ezt például a vasárnapi boltzár esetében, de itt és most erre nincs lehetősége, mivel a konfliktus már hetek óta fennáll, ráadásul az európai közvélemény előtt zajlik. Ebből a szempontból mindez már egyértelműen kommunikációs vereség Orbán számára, akárhogy is végződik az egyetemfoglalás. Arra a kérdésre, hogy mindezt – az Index kinyírását, a Klubrádió elhallgattatását, az egyetemek földre vitelét stb. – miért csinálja Orbán 2020 nyarán, Bozóki nem zárta ki, hogy mindez összefüggésben lehet az uniós támogatásokkal. Ha ugyanis ezeket az Európai Unió a jövőben jogállami normákhoz köti és Orbán kénytelen lesz elfogadni, akkor még a döntéshozatal előtt próbálja kész helyzet elé állítani az uniót. Azt mondhatja majd, hogy kérem, ezek a vitatott esetek a múlthoz tartoznak, az uniós szabályozás nem lehet visszaható hatályú. Úgy fogja ezt előadni, hogy alapítványi tulajdonba kerültek egyes intézmények, amelyek autonóm gazdálkodásához az államnak nincs köze. Közben persze tudjuk, hogy Orbán valójában a 2022-es választásokra akarja bebiztosítani magát. Kifejezetten tart a választásoktól és úgy gondolhatta, hogy a Klubrádió, az Index, a színművészeti függetlensége és művészi kifejezőereje veszélyes lehet a hatalmára. Ezért még időben le akar söpörni mindenkit a pályáról, amíg lehet. 

Na de, hogy kerül ide Tőkés püspök SZDSZ-ezése?

Bozóki András derültséggel fogadta azt a fellépést, amit Tőkés László ex-Fidesz-delegált uniós képviselő és erdélyi püspök követett el kéretlenül, napokkal ezelőtt, a sajtóban kinyilvánítva, hogy „az SZDSZ-es vétetésű magyarországi véleménydiktatúra ellenében, kiáll Vidnyánszky mellett”. A felszólalást úgy értelmezte, hogy Tőkés szövegében feltehetően nem az antiszemita felhang, sokkal inkább a kozmopolitizmus, liberális világrend, a multikulturalitás elleni tiltakozás nyilvánult meg. Az a nyílt társadalommal szembeni ellenszenv világos, ez az a gondolatiság – amit Soros György vagy a Magyarországról elűzött a CEU képvisel – ami zavarja Tőkést és a magyar kormányt. Maga a szabadság zavarja Tőkés püspököt, aki ezúttal is Orbán Viktor kedvében igyekszik járni – ha kéretlenül is.

Azt mindenesetre ironikusnak tartja, hogy az SZDSZ, míg létezett, sosem volt olyan befolyásos, mint amilyen sűrűn hivatkoznak rá manapság. Mintha holtában csak még erősebb lenne, mint pályafutása alatt volt.

Arra a záró kérdésre, hogy kulturális miniszterként miként reagált volna, ha a működése alatt előáll egy olyan helyzet, mint most a színművészeti egyetemmel, a válasz gyors és rövid volt:

– Ilyen helyzet a mi időnkben nem is született volna. Ami most előállt, az az Orbán-rezsim műve. Mi sosem teremtettünk ilyen helyzetet, fel sem merült, hogy egy egyetemre bármilyen doktrínát erőltettünk volna, hogy akár szociáldemokrata vagy liberális legyen. Az egyetemek végezték a maguk dolgát, ebbe senki sem szólt bele.