Mindenáron foci?
Sajnálattal értesültem arról, hogy a koronavírus gyors terjedése miatt, az európai topligákban valamennyi mérkőzés elmarad. A Bajnokok Ligája és az Európa Liga következő fordulója is halasztást szenvedett, és bizony veszélybe kerülhet a nyári labdarúgó Európa-bajnokság megrendezése is. Nem vitatható ez az intézkedés-sorozat, nem is nehéz megérteni: az egészség és az emberélet a legfontosabb, minden más csak utána következik. Az euro-foci tehát leállt, a magyar „természetesen” nem. Valami megint nem stimmel.
A magyar bajnoki focimeccseket a hétvégén a nézők kizárásával megtartják. A férfi nagypályás labdarúgó bajnokság első három osztályában (NB 1, NB 2, NB 3) 80 csapat 40 zártkapus meccsen méri össze tudását.
1. Mi indokolja a mérkőzések megtartását, hiszen a magyar klubcsapatok nem nemzetközi kuparésztvevők? A későbbiekben – akár sűrített ütemben is – nyugodtan lejátszhatók az elmaradt találkozók. És mivel nagy valószínűséggel az Európa bajnokság sem „terheli” aranylábú fiainkat, júniusban is nyugodtan lehet terelgetni a labdát.
2. A Ferencváros és a Debrecen otthon játszik. Mindkét aréna 20 ezer szurkoló befogadására alkalmas, most üres lesz a nézőtér. Ezeknek az objektumoknak üzemkész állapotba hozása egyáltalán nem olcsó, és természetesen a megfelelő személyzet biztosítása is kötelező, ami szintén pénzbe kerül. A szigorú vészhelyzet következtében, azt is ellenőrizni kell, hogy illetéktelenül senki ne juthasson el a lelátóra, tehát a pálya biztosítása sem mellőzhető.
3. A MOL Székesfehérvár esti meccset játszik hazai környezetben, így néhány száz emberért be kell kapcsolni a nagy teljesítményű reflektorokat. Tudom, hogy a magyar labdarúgásban van elég anyagi tartalék, de még ez sem indokolja a pénzszórást.
4. A végére hagytam a legfontosabbat. Gondoltak-e arra az illetékesek, hogy mindhárom osztályban buszoztatni kell a játékosokat, ami persze nem többletköltség, de a sportolók órákra lesznek összezárva a szállító gépjármű légterében, ami fokozhatja a fertőzés veszélyét. Ugyanez igaz az öltözőben, tussolóban és az edzőteremben eltöltött időszakra is. Szerencsés dolog több száz kilométert utaztatni a fiatalokat és a technikai személyzet csak azért, hogy hangulat nélküli meccseket játszanak az üresen kongó stadionokban?
Angliában, Németországban, Spanyolországban és Olaszországban a szoros menetrend ellenére, úgy döntöttek, hogy el kell halasztani a sorsdöntő mérkőzéseket. A futballnagyhatalmak tehát vállalják a programmódosítást, annak ellenére, hogy az elmaradt meccsek pótlása igen nagy megterhelést fog jelenteni a játékosoknak. A szomszédos horvát, osztrák, szlovén, szlovák valamint a lengyel és cseh első osztályú labdarúgó bajnokság hétvégi mérkőzéseit szintén elhalasztják, és nem bohóckodnak zártkapus meccsekkel. Nem kockáztatnak. Mindenki belátta, hogy jelen körülmények között, nem lehet a fordulót lebonyolítani – csak mi nem! Az alacsony színvonalú, rendkívül unalmas és ezért érdektelen magyar bajnokságot azonban mindenáron folytatni kell. Vajon miért?
