Mint a bukott diák esete: a tanévet végig kell csinálni
„Orbánnak nem kell korrigálnia, hiszen ha május 26-a után olyan kiélezett helyzet alakul ki, hogy az Európai Néppártnak szüksége lesz a tizenvalahány képviselőt felvonultató Fideszre, akkor maradhat a pártcsoportban, ha nem, akkor mindegy, hogy mennyire éles most a retorikája...ez egyszerűen parlamenti matematika” – reagált megkeresésünkre Horn Gábor. A Republikon Intézet vezetőjétől azt kérdeztük: mi lehet az oka annak, hogy szerda után Orbánék mintha visszaélesítették volna a Brüsszel ellenes kampányukat.
„A Fidesz sorsa eldőlt, az Európai Néppárt vezetői és Orbán létrehoztak egy olyan, kölcsönösen elfogadható kompromisszumot, amelynek a lényege, hogy ha kellenek majd, akkor maradhatnak, ha nem, akkor távoznak a pártcsoportból” – összegezte Horn Gábor, aki szerint inkább a Fidesz távozása látszik valószínűnek május 26-a után, mivel jelen állás szerint leginkább egy a Néppártból, a szocialistákból, a zöldekből és a liberálisokból álló nagykoalíció néz ki, s „ebben az esetben lesznek – a liberálisok mindenképpen –, akik feltételül szabják a magyar kormányzópárt távozását a Néppártból”.
Orbánéknak ebben a helyzetben még érdekükben is áll tovább élezni a helyzetet, hogy összeálljanak a szélsőjobb pártokkal, amelyek előre láthatóan valóban megerősödve kerülnek majd ki az EP-választásokból. Igaz, annyira nem fognak megerősödni, mint ahogy eredetileg gondolták és remélték – véli Horn.
A helyzet valahol mindenkinek kellemetlen, olyan, mint amikor a diák három hónappal az év vége előtt tudja, hogy eldőlt, ő meg fog bukni, neki minden mindegy, de ezzel együtt is még végig kell csinálniuk a hátralévő időt a tanév végéig – említ egy mindenki számára közérthető példát Horn.
Felvetésünkre, hogy ezzel együtt is, mennyire tudja lenyelni majd a Néppárt az ismét egyre inkább durvulónak tűnő orbáni Brüsszel-ellenes kampányt (akár a kormányfő Vasárnapi újságban elhangzott hazugságaira, de minimum csúsztatásaira gondolunk, akár például Szijjártó Parlamentben elmondott beszédére), a tizenhat évig politikusként dolgozó Horn megjegyezte: „a politikában bármi lehetséges, de annak az ellenkezője is”.
Mint mondja: „láttam már olyan Szabaddemokrata politikust, aki közölte, hogy soha Horn Gyulával, de olyan Fideszes politikust is, aki ugyanezt mondta Torgyán Józseffel kapcsolatban”. Ha tehát a Néppárt jövője azon fog múlni, hogy megtartsa Orbánt, akkor nem lesznek finnyásak, el fogják neki felejteni a mostani szavait.
„De a szereplők nem erre készülnek, hanem arra, hogy vége a násznak, nem véletlen az a weberi kijelentés, hogy van olyanokkal a Néppárt nem áll szóba, mint Salvini vagy Kaczynski – aki Orbán két legnagyobb szövetségese a szélsőjobbon” – fejtette ki.
A Fidesz volt már meghatározó tagja a Liberális Internacionálénak, majd az Európai Néppártnak, most pedig a nemzeti populistáknál tölt majd be ilyen szerepet – fűzte hozzá.
Persze a néppárti vezetők is látják, hogy nem csak Orbánról és a Fideszről van szó, tudják, ha meglépték volna azt, amit a demokratikus Európa elvárt volna tőlük, s kitették volna Orbán szűrét, akkor vele együtt másokat is elveszítettek volna, például az erdélyi magyar képviselőket vagy a szlovén tagpártjukat.
Ugyanakkor eleget kellett tenni az észak-európai tagpártoknak is, amelyek nem tűrték tovább a Fidesz viselkedését, számukra belpolitikai megfontolásokból is vállalhatatlan lett volna, ha minden marad a régiben. „Hát ezért született meg a rossz kompromisszum a felfüggesztésről, ami minden fél számára elfogadható volt ebben a helyzetben”.
