Mint az ötvenes években: Orbán diplomatái politikai kiválasztottak

A hvg.hu értesülései szerint nem áll le a nagykövetek gyors ütemű cseréje, miután az Országgyűlés külügyi bizottságának keddi, zárt ülésén három új nagykövetjelölt mutatkozott be. Velük együtt – szűk két hónap alatt – már éppen tucatnyi személycserét készített elő a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium. A lap úgy tudja, hogy még ebben hónapban további nagykövetjelöltek bejelentése is várható. 

A mostani meghallgatás külön érdekessége az, hogy a három nagykövet-jelölt közül kettő jelenleg is nagykövetként dolgozik – csak éppen más országban. Egyikük, Halmai Miklós 2019 óta vezeti a lisszaboni képviseletet, de most Brazíliába küldik; mégpedig annak a nagykövetnek, Szentgyörgyi Zoltánnak a helyére, akit Izraelbe helyeznek át (ahol másodszor foglalja majd el ezt a posztot). A harmadik jelölt (Rózsa József) sem Budapestről érkezik majd új állomáshelyére, Üzbegisztánba: ő jelenleg a kenyai magyar nagykövetség első beosztottja.

Vajon mennyire megszokott, hogy pár hónap leforgása alatt 12 magyar nagykövetség élén történik váltás? Illetve mit jelez az – ha egyáltalán jelez valamit –, hogy a korábbi szokásoktól eltérően a diplomatákat egyenesen, rövidebb-hosszabb budapesti munka nélkül irányítják át egyik helyről a másikra?

„Teljesen normális” – mondta az ügyben megkeresett Balázs Péter, rámutatva: mintegy 100 magyar képviselet van a világban – nagyrészt kétoldalú alapon, kisebb részt nemzetközi szervezeteknél –, ennek fényében pedig teljesen természetes, ha egy évben a negyede élén csere történik. Az persze már kérdés – jegyezte meg –, hogy az ő minisztersége alatt 100 alatt akarták tartani a külképviseletek számát, abból a megfontolásból, hogy nagyjából ennyi dukál és ennyi gazdaságos egy Magyarország méretű ország számára, de a Fidesz több helyen is indokolatlanul létesített állandó diplomáciai jelenlétet. Az évi nagyjából 25 váltás kapcsán arra is emlékeztetett, Magyarországon az a szokás – amúgy másutt kevésbé –, hogy nagyjából négy évig tart a megbízatás, de azt nem érdemes elfelejteni, hogy egy külszolgálat a visszahívásig tart, valahogy úgy történik mindez, mint például a határőrségnél, amikor kihelyezik az embereket egy-egy posztra.

És mi a helyzet azzal, amikor egyik helyről egyenesen egy másikra helyezik át a külképviselet vezetőjét? Ahogy azt a három most meghallgatott nagykövet-jelölttel teszik? – kérdeztük. Ezt Balázs Péter szegénységi bizonyítványnak tartja. Mint emlékeztetett: a magyar diplomáciának volt egy olyan jó hagyománya, hogy egy adott külszolgálati posztról, a megbízatás lejárta után hazarendelték a diplomatát, aki pár év itthonlét után kapott egy újabb külszolgálati megbízatást. Az ok az volt, hogy „egy ideig idehaza szívja a levegőt, ne felejtse el, milyen országot képvisel”. Olyan országok szokták csak egyik állomáshelyről rögtön egy másikra küldeni a diplomatáikat, ahol kevés az ilyen kvalifikációjú ember, ahol nem tudnak „beforgatni” újakat a rendszerbe. Korábban ez nem volt divat – mutatott rá a volt külügyminiszter és uniós biztos, aki szakmai szempontból is egészségesebbnek tartja azt a módszert, hogy a külszolgálat után egy diplomata leszerel, hazai állományba kerül pár évre, s csak utána küldik ismét külszolgálatra.

Régen azonban a képzés is más volt, s ennek megfelelően az utánpótlás-állomány is, láthattuk az elmúlt években, hogyan váltak – s nem is alacsony posztokon indulva –m diplomatává például Szijjártó Péter futsalpartnerei, csapattársai – vetettük fel. A professzor ezzel egyetértve felvázolta, hogyan is volt 2010 előtt. Eszerint több lépcsős képzés folyt, amit egy nagyon igényes felvételi eljárás és sikeres vizsga előzött meg. Ezután házon belül le kellett még tenni egy-két további vizsgát, például diplomácia elméletből, államigazgatásból, továbbá évente voltak továbbképzések, s egyéb képzések is a különböző fokozatok eléréséhez. „A jelek szerint azonban napjainkban politikai kiválasztás történik, ami hátborzongatóan emlékeztet az ötvenes évekre, amikor bárkiből lehet diplomata”. 

Most is folyik azonban diplomataképzés, részben a Magyar Külügyi Intézetben, részben pedig a Mathias Corvinuson (MCC), ezek azonban ideológiailag befolyásolt képzések. Balázs szerint „pont jókor” beszélünk erről, akkor, amikor Budapesten – második alkalommal – kétnapos ülést tart Budapesten az amerikai CPAC (a Konzervatív Politikai Akció Konferencia), amely az amerikai republikánusok szélsőjobboldali szárnya szerint magyarázza a világot, s ahova abból a körből hívtak előadókat. A Mathias Corvinus a diplomataképzésében is ugyanezt a – nagyon egyoldalú – vonalat viszi. „Pedig alapelv, hogy a diplomatáknak képesnek kell lenniük nagyon tárgyilagosan vizsgálni minden kérdést, helyzetet, majd ugyanígy, tárgyilagosan kell prezentálniuk a szóban forgó kérdést, amiben azután – természetesen – a politika dönt” – húzta alá a sokat tapasztalt diplomata. Merthogy egy diplomatának is olyannak kell lennie, mint egy meteorológusnak, aki nem mondhatja azt, hogy süt a nap, amikor felhős az ég és vihar készülődik. De sajnos ma Magyarországon a diplomataképzésben és a kinevezésekben egyaránt az ideológiai dominál, nem a szakma – szögezte le.