Mint Ványka bácsi levele Sztálinhoz

Lovász Péter 2019. november 18. 11:43 2019. nov. 18. 11:43

Mit tagadjam, nekem leesett az állam! Pilhál György, a Magyar Nemzet ér-demdús pennaforgatója - nem kis részben a hasonlóan értékes szerző, Bencsik Gábor nyilvános vélekedéseit felidézve - a kormány lapjában ország-világ előtt beolvasott Orbán Viktornak. No, nem kell gorombaságokra gondolni, az intelmek csak - amint írja - „érted haragszom, nem rád“ súlyúak és minőségűek, szó nincs a miniszterelnök személyének és a Fidesz politikájának alapos és általános kritikájáról. Szigorúbb ítész talán csak annyit mondana a műre, hogy voltaképp nem több siránkozásnál a vesztes választás miatt, mégis alaposan kirí az eddig lényegi rés nélkül összhangzó narancsos kórusból.

A szerző nyomán érdemes a tűnődést Bencsik Gábor idézésével kezdeni. Íme: “Bencsik Gábor ...a sajnálatos októberi – 13-i! – események okain töpreng. Meg a jászberényi kettős vereségen. Azt írja, egyre több embert irritál a Fidesz. ...Miközben többségük elismeri a magyar gazdaság teljesítményeit, egyetért a nemzeti célokkal, a határkerítést is támogatja – mégis. Sokan haragszanak a kormányra. Szerinte a polgárokkal való együttműködés módja az, ami sokakat idegesít. Eltűnt az emberi hang, a tévedéseket őszintén bevalló, az eredményeket bemutató, a másféle véleményre is kíváncsi, párbeszédre hajlandó magatartás, helyette agytrösztökben kimunkált, közvélemény-kutatásokon megmért üzenetek vannak, meg izomból politizálás“.

No tehát így Bencsik Gábor a Facebookon. Erre Pilhál György meghatódik, felidézi a Fidesz korai pillanatait, amikor még béke, barátság és tartalmas eszmecsere uralta a Fidesz napjait, de ez ma már hiányzik, a vezetők vezetnek, a vezetettek pedig egyetértenek és szorgoskodnak a végrehajtásban.

Majd Pilhál régebbi önmagát idézi, s feddőn szól címzettjéhez: “ Egymásért civódtunk. Akkor még őszinte voltál! […] Már nincsenek közöttünk őszinte tereferék. Egyre ritkább, hogy végighallgatsz bennünket. Ha mégis, akkor sem érdekel igazán a mi véleményünk. Teszed, amit jónak látsz. […] Kiállunk melletted, pedig igazából már csak kevesen tudják, mi van körülötted. Te tényleg úgy érzed, még minden a régi? Nem lehet, hogy tévedsz? Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. […] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!”

Hogy mik vannak!? Ez már valóságos verbális lázadás! Ilyeneket a balliberális, sorosista, bevándorláspárti nemzetellenes bérsajtó írt Orbán Viktorról nap-nap után, s lám ilyesmi megjelenhetett a Magyar Nemzet hasábjain. (Vajon meddig lesz ott?)

Végzetül Pilhál nosztalgiával emlékszik meg a polgári körökről, amely szervezetek a Fidesz 2002-es veresége után tüstént megalakultak azzal a jelszóval, hogy „Készenlét és mozdulás, ha eljön az idő!”. És éveken át őrizték és szították a lángot, az igaz Fidesz-lelket, amíg végre az idő 2010-ben el is jött. De a láng azóta kihunyt, a polgári körök csendesen kimúltak. S Pilhál szerint ez az önkormányzati választás kudarcának egyik lényeges oka. Tehát újra meg kellene alakítani ezeket a szervezeteket és elvinni a nép közé a hiteles Fidesz-hitvallást!

Nekem ez olyan, mint Ványka bácsi levele Sztálinhoz 1937-ben, a Tuhacsevszkij-per idején: „Kedves Sztálin elvtárs! Szeretném újra látni azt a mosolygós, biztató arcodat, amelyet ’19-ben mutattál nekünk, vöröskatonáknak a déli fronton!“ Szó nincs arról, hogy abba kellene hagyni a lopkodást a közvagyonból, hogy helyre kellene állítani a jogrendet, hogy békét kellene kötni az unióval és takarékra tenni a keleti nyitást, de arról bizony szót ejt a szerző, hogy abba kellene hagyni a hazudozást, a félrevezetést, és újra emberi hangon kellene szólni az emberekhez. És még azt is írja, hogy le kellene szokni az önkényes döntésekről!

Valami nem stimmel e két szerző újdonatúj gondolkodásával! És valami súlyos zavar lehet a Magyar Nemzet szerkesztőségének vezetésében is, hogy engedte ezt a cikket megjelenni. Október 13-a valósága a Fidesz egészében láthatóan komoly zavart okozott, és a kommunikációs központ korábban látszólag olajozottan működő mechanizmusa is csikorogni kezdett. Prominens vezetők össze-vissza beszéltek győzelemről-vereségről, az okokról, a hibákról, csak éppen a felelősségről hallgattak. Ez a két renitens szerző most valami új hangot ütött meg, ami önmagában is figyelmet érdemel. Hanem ami sokkal érdekesebb: vajon milyen visszhangot kelt a hatalom sáncain belülről érkező, kissé önmarcangoló, bíráló, sőt néha erőteljesen kritikus hangot megengedő két írás amúgy a migránsok rövidesen érkező, tomboló hadseregének veszélyein elmélkedő Fidesz-vezérkar soraiban?