Mintha Magyarország még mindig a Varsói Szerződés vazallusa lenne
Lengyelország és Magyarország a jogállamiság körüli viszályt a kultúrák közötti háborúvá stilizálta, az EU azonban mégis hidat épített nekik. Még meg sem született a döntés, amikor Szijjártó Péter már győzelmi indulót fújt, és az úgy hangzott, mintha Magyarország nem is az EU tagja, hanem még mindig a Varsói Szerződés vazallusa lenne, és mintha nem partnerekkel kellene megegyezni egy vitás kérdésben, hanem egy hegemónt kellene elhárítani.
Varsóban és Budapesten a kormányok olyan veszély visszaverőiként ünneplik magukat, amely veszélyt ők idézték elő. Szerintük a jogállamisági mechanizmus a baloldali-liberális európai fősodor műve, és célja az, hogy a jó katolikus Lengyelországra és Magyarországra rákényszerítsék a muzulmán menekülteket és a melegek házasságát – írja a Der Spiegel.
Valójában azonban nem erről van szó, hanem arról az egyszerű alapelvről, hogy aki Brüsszeltől pénzt akar, az odahaza nem építheti le a jogállamot. Varsó és Budapest nem érzi hibásnak magát, és valóságos kultúrharccá stilizálja az olyan demokratikus alapelvekről szóló konfliktust, mint hatalmi ágak megosztása, vagy az igazságszolgáltatás függetlensége. Ezt teszik egyébként szinte mindig, amikor valaki más véleményen van, mint ők: az ellenfél, jelen esetben az EU, nem megfontolásra érdemes érveket sorakoztat, hanem rohamot intéz a lengyelség és a magyarság lényege ellen. Ebben a polémiában mélységesen demokráciaellenes értékrend rejtőzik: a PiS és a Fidesz által meghatározott nemzeti-ideológiai kánon, amelyben a kereszténység, a hagyományos családfogalom, a „haza” egysége jóval feljebb áll, mint a demokratikus alapelvek.
Ezekkel az emberekkel kötött kompromisszumot a német soros elnökség. Az unió elfogadta ugyan a jogállamisági mechanizmust, de nyomban fel is függesztette az Európai Bíróság ítéletéig, ami viszont akár két évig is várathat magára. És még azt követően is magas akadályokon kell túljutni, amíg valóban alkalmazni lehet a mechanizmust. Itt aztán bejön a paternalizmus: mi, nettó befizetők adunk ezeknek az adópénzeinkből, pedig még csak nem is jó demokraták, miért nem rúgja ki őket valaki? „Mi azonban a pénzt nem sajnálatból, vagy netán a második világháború miatti szégyenkezés okán adjuk.
A csütörtöki kompromisszum nem erről szól, hanem arról, hogy sürgős szükség van a hétéves költségvetésre és a segélycsomagra, és nem utolsó sorban arról is, hogy mi, és különösen a németek, sokat profitálunk a keleti bővítésből, és az EU jóléte a keleti résznek is köszönhető. És ez sajnos annak ellenére igaz, hogy a jelenlegi varsói és budapesti kormány lábbal tiporja az EU elveit. Az EU-nak sokkal korábban kellett volna védekezésre és harcra képes demokráciává alakulnia, nagyhatalmú bíróságokkal és hatékony szankcionálási rendszerrel. Orbán Viktor soha nem csinált titkot illiberális ambícióiból, már tíz éve van hatalmon, és nem úgy fest, mintha ebben hamarosan változás következne be. Az ellenzék Magyarországon láthatatlan, és Lengyelországban gyenge. Úgy tűnik, mintha a Fidesz és a PiS legalább addig tudná tartani magát, amíg végre működésbe lép a jogállamisági mechanizmus. Egy kis szerencsével azonban utoléri őket. Ezt sokan kívánják nekik az EU-ban, kurzusukhoz nem tudtak szövetségeseket szerezni, viszont rengeteg rokonszenvet eljátszottak” – írta a hetilap.
