Most, hogy újságírókat hallgatnak le, kormányrendeletből értesülhetünk a hazai média sokszínűségéről
Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Közlönyben rögzíttette, hogy pluralizmusban él a hazai sajtó. Polyák Gábor médiakutató szerint, ha ez valóban így lenne, akkor azt a hétköznapokban kellene tapasztalni.
A kormányhatározat szerint Magyarországon minden politikai nézet és irányzat eljuthat a nyilvánossághoz. A megjelent szövegben a miniszterelnök az Európai Bizottság 2021-es jogállamisági jelentését ítéli el több pontban, miután ez utóbbi több ponton elítélte a magyar kormány tevékenységét.
Amint az orbáni verdikt a korrupció, a civilszervezetek mellett a hazai média helyzetével kapcsolatban fogalmaz: „A kormány rögzíti, hogy az Európai Bizottság értékelésével ellentétben Magyarországon valódi pluralizmus érvényesül a médiában. A baloldali és liberális médiacsatornák által nagymértékben uralt nyugat-európai médiakörnyezettel ellentétben, a magyar viszonyok kiegyensúlyozottabbak, mivel minden politikai nézet és irányzat eljuthat a nyilvánossághoz.”
Továbbá „a” kormány felhívja az igazságügyi minisztert, hogy e határozat tartalmát az Európai Unió intézményeivel és tagállamaival ismertesse.
A Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjét kérdeztük, honnan tudható, hogy egy ország sajtója, médiája plurális, sokszínű? A válasz korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk, kiindulásai pontként a Mérték elemzését hozta fel. Ennek egyik alapja a gazdasági háttér a közönség tekintetében, hogy ki, milyen eredményt ér el. Viszonyítási alap lehet emellett az Európai Unió „médiapluralizmus monitor” elnevezésű éves, kétéves jelentése, ami nem választható le a médiaszabadság általános kérdéseiről. Ennek keretében azt is vizsgálják, hogy a médiahatóság mennyire független, mennyire diszkriminálnak a politikai szereplők a különböző médiák között. Ebben a vetületben a sokszínűség és a médiaszabadság szervesen összetartozik – Nyugat-Európában. Polyák szerint ott lehet csak sokszínű a sajtó, ahol szabadon működik, gazdasági értelemben esélyegyenlőség van, aki jól teljesít a piacon és sok embert elér, az jelentősebb reklámbevételhez juthat és nem az állam segíti ki indokolatlan támogatással.
Tapasztalata szerint „hot topic” világszerte akár az alkotmányjogászok vagy alkotmánybíróságok számára is a média, mivel a tájékozott választópolgár egyik legfontosabb eszköze abban, hogy a közéleti kérdésekben megalapozott döntést tudjon hozni. A sokszínűség tehát azt a mércét jelenti, hogy a választópolgár képes-e valós tényeken, sokszínű tájékoztatás alapján döntést hozni akár választások idején, akár közpolitikai kérdésekben is. Amelyik médiarendszer erre alkalmas, az valóban sokszínűként értékelhető.
Ebben az értelmezésben arról polemizálni, hogy Magyarországon plurális-e a sajtó, több mint bohóság, még ha most a Magyar Közlönyben is közlik, ami persze felveti azt a kérdést, hogy ezzel elismerték: eddig nem volt az...? Polyák Gábor szerint az mindenesetre egyértelmű, hogy 2010 előtt közel sem volt ilyen rettenetes állapotban a média helyzete. Szerencsére még található jó néhány olyan felület, ami nem a kormányt szolgálja, de azt természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek milyen mértékű erőforrásból kénytelenek működni a kormánymédiához képest. Ez pedig az emberek elérésében is lecsapódik. Kiemelte, hogy a legnagyobb elérésű kereskedelmi televízió mára a TV2 lett, a Tények az első vagy második legnézettebb híradó országosan. Az Origo szintén az első kettőben jegyezhető hírportál s az emberek többsége nem azzal foglalkozik, hogy mennyiben része a KESMA-nak. Országosan a harmadik legfontosabb hírforrásként jegyzett a Retro Rádió, annak ellenére, hogy kereskedelmi csatornaként működik, mégis többen hallgatják, mint a Kossuth Rádiót.
A megyei lapokat említeni sem érdemes, mivel azon a piacon egyszerűen nincs is versenytárs – mind a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány része. A Mérték vezetője szerint a médián belül gyakorlatilag nincs olyan terület, ahol az első három legnagyobb szereplőből legalább kettő ne a kormányhoz kötődne – így egyszerűen álságos minden olyan állítás, ami azt hangoztatja, hogy sokszínű a magyar média. Ez pedig a közönségelérésben is lecsapódik, mivel a fogyasztók legalább fele arról nyilatkozik, hogy olyan médiából tájékozódik, ami a kormányhoz köthető, még ha nincs is tudatában. Legfeljebb a fogyasztók harmada tájékozódik kormánytól független médiából.
S hogy egy ilyen kormányrendeletet miként lehet betartatni, szankcionálni, ellenőrizni, mérni, azt sem médiaszakemberként, sem jogászként nem tudja definiálni, mivel egy kormányhatározat nem jogszabály. Nincs olyan ereje, amivel mindenkire nézve kötelező erővel bírna. Nem több mint egy vulgáris politikai gesztus, egy jogi köntösbe bújtatott üzenet, amivel a kormánynak egyetlen célja lehet, hogy a társadalom túlnyomó többségében olyan látszatot keltsen, hogy az a „tuti”, amit még egy kormányrendeletben is lefektet. Holott az egészben nincs semmilyen egzakt cáfolat, mindössze tagadások sora az Európai Bizottság üzenetére reflektálva.
Arra a kérdésre, hogy annak ismeretében, hogy már ellenzéki újságírókat hallgatnak le, vajon mennyire sokszínű a média, Polyák válasza tömör: semennyire, hiszen nem szabad. Miután akár csak egy újságíróval szemben megtörténhetett az immár bizonyított lehallgatás, ennek a lehetősége bármelyikünkkel szemben adott s ilyen körülmények között a szabadság illúzió. Ráadásul – tette hozzá – kevés az esély, hogy valaha is teljes képet kaphatunk a történtekről, bár a lehallgatások esélye bármikor és ellenőrizetlenül növekedhet.
Miután szinte mindent ural a KESMA túlhatalma, felvetődik a kérdés, hogy egy reményteli 2022-es ellenzéki győzelem után felszámolható-e a fideszes médiabirodalom? A médiaszakember ebben a tekintetben „óvatos duhaj”, mert véleménye szerint minden radikális, de magát nem forradalomként definiáló megoldás kétes. Álláspontja szerint a KESMA-t nem lehet bedönteni egy nap alatt, viszont lassú sorvadásra ítélné, ha már nem kapna egyetlen fillér állami támogatást sem. Azzal kapcsolatban nincsenek kétségei, hogy ha Mészáros Lőrinc parancsba kapja, hogy tovább kell finanszírozni, akkor lesz miből. Annyi reményt mégis felvet a kormányváltást követő időszak, hogy a piaci viszonyok némileg normalizálódnak a média világában és néhány év elteltével valóban színesedhet ez a terület is.
