Munkaügyek: szép szavak, üres lózungok

Miért volt szüksége az Európai Uniónak egy olyan csúcstalálkozóra, amelyen elsősorban szociális kérdéseket vitattak meg? 

Az unió problémáinak jelentős része abból adódik, hogy a gazdasági ügyekre koncentráltak és a szociális kérdések háttérbe szorultak. Sokan azért csalódtak a közösségben, mert úgy érzik, nem javult, sőt, romlott is a szociális helyzetük. Európában a szociális érzékenység – amelyet a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszóban az utóbbi fejezett ki – kissé háttérbe szorult.

Valóban komoly elhatározások születtek Portóban, vagy csak a közönségnek „játszottak”?

Bízom benne, hogy valóban komolyan gondolták, meg kellene oldani ezeket a kérdéseket, bár minden attól függ, milyen intézkedések látnak ezután napvilágot. Az uniós döntési mechanizmus egyébként közismerten nehézkes, hiszen minden határozathoz 27 tagállam egyetértése szükséges, tehát nehezen valósítható meg bármi. Egy rugalmasabb mechanizmus sokat segítene.

A csúcs kapcsán elhangzott hivatalos magyar nyilatkozatokból az derült ki, hogy a világ – de legalábbis Európa – példát vehet a magyarokról. Ez valóban így van? 

Ezek a hazai közönségnek szánt szokásos kijelentések, amiket nem kell komolyan venni. A kormány folyamatosan dicsőíti önmagát, miközben a tényleges munkanélküliség például egyáltalán nem olyan alacsony, ahogy a Központi Statisztikai Hivatal kimutatja. Jelenleg az inaktívak között sokan vannak olyanok, akik dolgoznának, de nem tudnak megfelelni valamilyen feltételnek. Így nem tudnak két héten belül munkába állni, mert gyerekeket, vagy időseket gondoznak. A KSH szerint ahhoz, hogy valaki foglalkoztatottnak számítson, annak a – szerintem - abszurd feltételnek kell megfelelnie, hogy egy adott héten legalább egy órányi jövedelmet jelentő munkát végezzen. Nyilvánvaló, hogy ebből megélni nem lehet. A regisztrált munkanélküliek száma is igen magas és 48 százalékuk semmilyen ellátásban nem részesül.   

Pedig Orbán Viktor azt ígérte, hogy annyi munkahelyet teremtenek, amennyi a járvány miatt megszűnt.

Ez sem vált valóra. Minden statisztika szerint nőtt a munkanélküliség. Nem beszélve arról, hogy a munkahelyek számába beszámítják a részmunkaidős munkát végzőket is. A részmunkaidő persze a foglalkoztatás bővítésének kiváló eszköze és nálunk az egyik probléma éppen az, hogy viszonylag kevés a részfoglalkoztatott. A jelenlegi helyzetben azonban azt is látni kell, hogy egy csomó ember úgy került ebbe a kategóriába, hogy korábban teljes munkaidőben dolgozott és csak a Covid-járvány miatt kényszerültek részmunkaidőbe, vagyis a ledolgozott munkaidő is mérséklődött. 

Varga Judit miniszter feladata volt, hogy dicsérje a kormányt és konkrétumokat is említett. Például azt mondta, hogy a munka megbecsült értékké vált.

Ez nem újdonság. A munka Magyarországon mindig is megbecsült érték volt, az emberek tudják, hogy így juthatnak jövedelemhez. Ebben 2010 óta nem történt változás. Nem tudom, a miniszter mire alapozta ezt a kijelentését.

Azt is az eredmények között említette, hogy a versenyképesség alapvetéssé vált.

Ebben a rangsorban Magyarország az utóbbi tíz évben visszaesett, amint a nemzetközi statisztikai adatokból is kiolvasható. Chikán Attila akadémikus foglalkozott e kérdéssel behatóan és rámutatott, hogy a pozíciónk alapvetően romlott. Ez persze nem meglepő, ha arra gondolunk, hogyan hasznosítottuk a beérkezett uniós forrásokat. Döntő többségük nem olyan területre ment, ami javíthatta volna a versenyképességet. Ez az igen furcsán működő közbeszerzéseknek is tulajdonítható, konkrétan annak, hogy a Fidesz-közeli emberek nyerik a pályázatokat és nem azok, akik a leggazdaságosabb ajánlatokat adják, illetve olyan célokra – például stadionokra – költenek, amelyek inkább rontják a versenyképességet azáltal, hogy a fenntartásukhoz szükséges költségeket sem termelik meg..

A miniszter következő állítása: a nemzeti identitás és a család munkaalapú társadalmunk elvi motorjává vált.

Ez is szép gondolat, csak nem tudjuk, mi van mögötte. A munkaalapú társadalom egy üres lózung, mert nem létezik nem munkaalapú társadalom. Az, hogy ezen a civilizációs szinten tudunk élni, egyértelműen a munkának köszönhető. Ez a jelszó azt a politikát akarja elfedni, hogy a segélyeket ez a kormány igen szűkmarkúan méri. Szokták úgy is fogalmazni, hogy vannak, akik segélyalapú társadalomban gondolkodnak, de ilyen viszont nem létezik. Segélyt annak kell adni, aki szeretne dolgozni, de valamilyen ok miatt nincs rá lehetősége. Egy modern európai államban őket segíteni kellene. Ezért bírálja mindenki a magyar kormányt, amiért csak három hónapra ad segélyt, amit álláskeresési támogatásnak neveznek. Ez sokkal kevesebb, mint bármely európai uniós tagállamban, de még lényegesebb, hogy ennyire rövid idő alatt szinte képtelenség állást találni. Egy éve vagy annál hosszabb ideje 92.549 fő, az összes nyilvántartott 32 százaléka szerepel a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2021. áprilisi nyilvántartásában. Az átlagos regisztrációs idő 412 nap.

Orbán Viktor viszont megmondta, hogy ők nem segélyekből élő társadalmat akarnak, hanem olyat, amelynek tagjai dolgoznak. 

Nem létezik olyan kormány, amelyik ne ezt akarná. Ez nem Fidesz-specialitás, mindenki tisztában van vele, hogy a munkától lesz növekedés és egyéni boldogulás. Ha ők ezt akarják, akkor az összes uniós tagállam egyetérthet velük, de ettől még nem vesznek rólunk példát. 

Pedig Varga Judit éppen azt említette, hogy lassan, de biztosan fordul a szél Európában is, hiszen egyre többen fontolgatják a magyar megoldásokat. Ön is ezt tapasztalja? 

Nem. Igaz, van néhány szélsőjobboldali párt, amely hasonlóan gondolkodik, mint a jelenlegi magyar hatalom emberei, de a legutóbbi választásokon sehol Európában nem tudtak előretörni. Az állításhoz tartozó bizonyítékokkal ebben a kérdésben is adósak maradnak.