Nagy ára van a kínai „segítségnek”

Csanádi Dávid 2020. március 30. 19:26 2020. márc. 30. 19:26

A kínai, gyorsan kialakult teszt- és maszkgyártási folyamatokról kérdeztük Odze György írót, aki diplomataként 2002 és 2006 között Pekingben teljesített szolgálatot, de végül olyan látleletet kaptunk, amitől elképesztő kép rajzolódott ki előttünk gazdasági és politikai összefonódásokról, valamint a világjárvány törvényszerűségéről.

Önnek bőven vannak Kínával kapcsolatban tapasztalatai…

Igen, sőt, át is éltem egy hasonló helyzetet Kínában 2003-ban, a SARS járvány idején. Cikket is írtam róla akkor. Abban benne volt, hogy a Kínából kiinduló járványok vissza fognak jönni. Ezek ugyanis abból erednek, hogy borzalmas higiéniai körülmények vannak a kínai városok környékén. A piacokon tyúkot, csirkét, kutyát, denevéreket árulnak együtt, ezeket megfogják, aztán ugyanazzal a kézzel elmennek a nagyvárosba, összefogdossák a metrófogantyúkat, takarítanak más lakásokban… Szóval ott a fertőzés melegágya a higiénia totális hiánya. Ezt 2003-ban is látták pontosan az emberek Európában, tudtuk akkor is, amikor megúsztuk azt a járványt. Mindenki megkönnyebbült, hogy túl vagyunk rajta, én meg évek óta írom, hogy vigyázni kell a veszéllyel, mert ott évek óta ismétlődik.

Kínában viszont most gyorsan nekiálltak védőfelszereléseket gyártani. Hogyan megy ez a „gyors gyártás” arrafelé?

Több nézőpont van: az első a politikai. Kína nagyon szereti eljátszani a globális főszereplő szerepét. Most, hogy kitört a járvány, Kína politikailag is meggyengült azzal, hogy ezt a vírust „elengedte”. És most hogy magukhoz tértek, látták, milyen hihetetlen módon megrendült irántuk a bizalom a világban, és ezt igyekeznek most jóvátenni azzal, hogy azokat a maszkokat, amiket egyébként évek óta gyártanak, csak nem engedték piacra számos oknál fogva, jótékonyan elkezdték szállítani a világnak.

Miért nem engedték piacra?

Nem volt járvány, nem kellett ennyi maszk a világon. Most, hogy van piac és átkerült a gazdasági szegmensbe a dolog, nagy mennyiségben el lehet adni mindenkinek. A kínaiak egyébként nem szeretnek maszkot hordani, a 2003-as járvány idején sem nagyon viseltek, de ilyenkor a piac mindent elvisz. Kínát mindenben csak a saját érdekei vezetik – politikában, gazdaságban, társadalmi kérdésekben egyaránt. A gazdasági megközelítés ez: rengeteg maszkot tudnak most értékesíteni. Még az is könnyen lehet, hogy összevásárolták más ázsiai országokból a felesleges készleteket, de arról sincs fogalmunk, hogy milyen katonai raktáraik vannak vegyvédelmi esetekre készülve. Nyilván olyan raktárakat nyitottak meg, ahol tartottak maszkokat is, és ezeket most piacra dobják.

Ez azt jelenti, hogy Ön szerint nem is feltétlenül arról van szó, hogy most nekiálltak „hű de gyorsan” gyártani, hanem ezek a maszkok raktáron is voltak?

Szerintem igen, voltak készletek. Én emlékszem arra, hogy Kínának 2003-ban kellett nyolcmillió lázmérő, és ők felvásárolták a világon az összes elérhető készletet. Ha ebből indulunk ki, most is lehet ez a három forrás: gyártanak, felvásároltak a környező országokból – például Japánból, ahol nagyon sok maszkot használnak –, és ott voltak a kínai katonai és rendészeti vegyvédelmi raktárakban is a készletek. A kínaiak pedig nagyon-nagyon el akarják játszani azt a szerepet, hogy ők a jótékonyak, de ennek nagy ára van. És ugyanez igaz a gyorstesztekre is.

A teszteknél nem nagyon lehetett tartalék…

Egyáltalán nem lehetett tartalék. Én úgy látom, hogy Európa kapkod: ki kell húzni, amíg nincs oltóanyag. Fogalmunk nincs, hogy mit csináljunk, nem tudjuk, hogy mi a megoldás erre az egész helyzetre. Egy új gyorsteszt most csillapíthatja az emberek félelmét, oldhatja a pánikhelyzetet. Megint van mibe belekapaszkodnunk. Szerintem azonban ezekben a gyorstesztekben óriási nagy a hibaszázalék. Minden ilyen gyors megoldásnak ez a veszélyfaktora: veszünk mondjuk egymillió gyorstesztet, de vajon megvan-e a kísérleti háttere? Ismerve a kínaiakat, akik nagyon érdekes állításokra hajlamosak: bedobják, hogy gyorsteszt, erre villámgyorsan reagálnak az európai országok, hogy „hú, akkor van egy megoldás”. És nincs választásunk, mert szemlátomást tehetetlenség van Európában.

Nem bízik tehát a gyorstesztekben?

Tartok attól, hogy milyenek a gyorstesztek. Pláne, ha a kínaiak mondják, hogy jó. Én óvatosan fogadnám, mert – hogy egészen finom legyek –, attól tartok, hogy a kínaiak nem mindig tárják fel a valóságot, otthon sem és máshol a világban sem. Vissza akarnak állítani valamit az elveszett bizalomból, mert bár a bizalomvesztés nem erősödik, az azért ott van mindenkiben, hogy a kínaiak nem kezelték ezt a helyzetet. Tavaly októberben hazudtak, letagadták, nem vezettek be intézkedéseket, és ezt most kompenzálnák azzal, hogy jótékonykodnak Olaszországnak, és kísérleteznek gyorstesztekkel. Én ezekkel óvatos lennék. Azt gondolom, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy ezek megoldást fognak jelenteni.

Ugyanez a véleménye az amerikaiak által bejelentett gyorstesztről is?

Igen, én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy vannak üzleti érdekek is ebben, mert ezt most biztos jól el lehet adni. Ilyenkor jön az a tényező, amit piaci érdeknek neveznek. Ha most felajánlanának Magyarországnak tíz- vagy százezer gyorstesztet, akkor természetesen megvesszük, nincs is más választásunk. Mert, ha kitudódik, hogy nem vettük meg, akkor az lesz a baj.

Nincs választásunk?

Mindenbe belekapaszkodunk, mert nincs igazi megoldás. Szerintem az igazi felelősök azok az európai kormányok, amelyek Kínát ennyire elengedték a világon. Mindent a kínaiak gyártanak, minden kínai kézben van, gyakorlatilag mindenben Kína lett a főszereplő a világpiacon, és ezért kiszolgáltatottak vagyunk. Régen voltak olyan hangok, amik számon kérték rajtuk az emberi jogokat, például Tibet szabadságát. Ezek mára mind elhalkultak, most már csak a nyers érdekek vannak. A kínaiak gyártanak mindent, és ezért mi, európaiak, teljesen leszoktunk arról, hogy szóljunk bármilyen ügyben, akár még a higiénia ügyében is. Én borzasztó dolgokat láttam Kínában 2003-ban. Arra is emlékszem, hogy utána járt nemzetközi ellenőrzés az országban, azt vizsgálták, hogy mi a helyzet a SARS-járvány után. Semmit nem tartottak be.

Ezek szerint, törvényszerű volt, hogy ez a járvány bekövetkezik?

Példát kell hoznom: ott volt a pekingi olimpia. Kína azt ígérte, hogy tiszta lesz a levegő, aztán nem lett tiszta. Erre nincs szebb szó: hazudtak. Nekünk pedig nincs más választásunk, tehát elhisszük, és utána minden megy tovább, ahogy addig. Kínában óriási reformokra lenne szükség, hogy ezt a rettenetes higiéniai vákuumot valamelyest kezeljék, és legalább a nagyvárosokba ne engedjék be. A vidéki piacokon az ember azt látja, hogy élő bárányokat visznek a hátsó ülésen, együtt élnek a haszonállatokkal. Ez a kínai életforma, és az európai média is ludas abban, hogy nem eléggé határozott, hogy megmutassa: ilyen higiéniai viszonyok mellett, az a csoda, ha nincs járvány.

Csodák pedig, hogy közhellyel éljek, nincsenek.

Kínában minden évben van legalább egy kisebb-nagyobb madárinfluenza. Kis szerencsével olyan helyen kezdődik, ami nem egy magyarországnyi város, mint Vuhan. Vuhannak egyébként a belvárosa fantasztikus, világszínvonalú, de három saroknyira már a moslék folyik az utcákon. A külvárosokban hátborzongató állapotok vannak, amit nem mutatnak meg a turistáknak. Jártam Indiában is korábban, de Kína minden szempontból riasztó. Volt kint a WHO küldöttsége, de hiába írták a jelentéseket, hogy milyen állapotok vannak, abban senki nem volt érdekelt, hogy rávegyék Kínát, hogy ezeknek az állapotoknak gátat szabjon.

Amit most elmondott, az a jövőre nézve több mint ijesztő.

Ráadásul a holdújévhez kapcsolódó tíz napos szabadság idején, félmilliárd ember kel útra vonaton, autóbuszon. Elképesztő állapotokban vannak a vonatok és ezeken jönnek-mennek, meglátogatják a távoli rokonokat, két-háromezer kilométert utaznak. Ráadásul Kínában néha egy kis lakásban együtt él négy nemzedék, mert a nagypapát, nagymamát el kell tartani, aztán ott vannak az 50-60 éves szülők, a 30 éves gyerek és a 10 éves unoka. Együtt egy két-két és fél szobás panellakásban. Mindezek együtt eredményezik, hogy ott a járványveszély örök, hogy mekkora baj lesz és mikor, az csak szerencse dolga volt eddig is. És most pont a nyakunkba szakadt egy szörnyű tragédia.

Ahhoz képest, hogy a maszkokról és a gyorstesztekről akartam kérdezni, elég súlyos látleletet kaptam.

Azt a kérdést akkor összefoglalom: nagyon-nagyon óvatosan kell kezelni ezeket a gyorsteszteket. A maszkokat pedig meg kéne vizsgálni, hogy honnan vannak, hol gyártják, milyen az eredetük. Hogy nem hamisak-e a szállítólevelek, mert ott mindent képesek hamisítani és megváltoztatni. Ezt szakembereknek kéne megvizsgálni, egy Kínával és járványtannal vagy tíz éve foglalkozó szakértőkből összerakott csoportnak, hogy kiderüljön: alkalmasak-e ezek az eszközök a járvány kezelésére. És természetesen a nyilvánosság legszélesebb bevonásával kéne mindezt megtenni.