Nagy Imre nemet mondott a zsarnokságra és az elnyomásra
1956 őszén a magyar nép úgy döntött, hogy nemet mond a diktatúrára és egységbe forrva követelte, hogy szűnjön meg az elnyomás és legyen szólás- és sajtószabadság. Nem a szavazófülke magányában, hanem kint az utcákon közösen hozták meg a döntésüket.
63 évvel ezelőtt elődeink hittek abban, hogy változtathatnak a sorsukon, és elérhetik közös céljaikat: az ország függetlenségét, a szabadságot, jólétet és a demokráciát. Ezeknek a közös céloknak az elérése érdekében Nagy Imre volt az, aki vállalta a történelmi feladatot és a magyar nép oldalára állt. Hazafiként volt benne bátorság, hogy az élére álljon az országnak, miniszterelnökként volt benne elszántság, hogy nemet mondjon a zsarnokságra.
Most 2019-ben azonban azt kell látnunk, hogy 1956 történetét a ma hatalmon lévők újra akarják írni, és már ott tartunk, hogy ki akarják törölni a történelemből a nemzetért mártíromságot vállaló Nagy Imrét. Hazug Schmidt Máriák, szélhámos Dósák, véresszájú Bayerek akarnak oktatni minket történelemre. És miért teszik ezt? Azért, mert Nagy Imre baloldali hazafi volt és demokrata. Ezt a baloldaliságot nem tudja megbocsátani a jelenlegi hatalom, ezért száműzte a Fidesz, Nagy Imre emlékét az állami megemlékezésekről, ezért tüntette el a Forradalom lángját a Kossuth térről, és ezért számolta fel az 1956-os Intézetet. De ne feledkezzünk meg a legutolsó Nagy Imre elleni aljasságukról sem: szellemi elődeikhez méltó módon, az éj leple alatt vitették el a mártír miniszterelnök szobrát a Parlamenttől!
63 év elteltével, ma sajnálatosan újra aktuálisak az 1956-os gondolatok arról, hogy szűnjön meg az elnyomás, legyen demokrácia, törvény előtti egyenlőség, szólás- és sajtószabadság. Az Orbán-kormány ugyanis ma ugyanazt teszi, amire 63 éve nemet mondtak a magyarok: üldözi a vélemény szabadságát, kontrollálja a sajtót, megsérti a jogegyenlőséget, tiporja a jogbiztonságot, tagadja a szolidaritást. Politikai ámokfutásával pedig inkább diktatúrákkal, despotákkal barátkozik, a szabad világ és Európa egységének pedig neki ront, a világ vezetői közül csak a szélsőjobboldalon keres politikai partnereket. Az elnyomás eszközei finomodtak és modernebbek lettek, de a lényeg ugyanaz: az ellenfelek megfélemlítése, gyalázása, morális megsemmisítése, félelem, gyűlöletkeltés, bűnbakképzés és manipuláció, korrupció minden mennyiségben.
De Orbán rendszere már repedezik. Repedezik, mert egyre többen elégelik meg a folyamatos fenyegetéseket. Tavaly az országgyűlési választási után még csak minket, ellenzéki politikusokat fenyegetett meg a miniszterelnök, hogy elégtételt vesz rajtunk. Idén viszont már valamennyi magyart megfenyegetett, amikor azzal kampányolt, hogy ha nem rá szavaznak, akkor nem kapnak pénzt a városaik, falvaik.
Ezúttal azonban nem jött be Orbán terve. Október 13-án Budapesten, és rengeteg településen megüzentük Orbánnak, hogy nem félünk a fenyegetéseitől. Az MSZP közreműködésével létrehozott erős ellenzéki szövetség megdöntötte a Fidesz legyőzhetetlenségének mítoszát. Megmutattuk, hogy tudunk küzdeni egymásért, és tudunk együtt dolgozni. Fontos lépést tettünk előre, mivel megtörtük a Fidesz egyeduralmát a fővárosban, a megyei jogú városok többségében, és számos településen. Be fogjuk bizonyítani, hogy lehet máshogyan is vezetni, mint ahogyan a Fidesz csinálja, meg fogjuk mutatni önkormányzati szinten, amiben hiszünk: hogy lehet tiszta kezekkel, átláthatóan, elszámoltathatóan és demokratikusan vezetni ezt az országot!
Október 13-án új korszak kezdődött, az ellenzéki polgármesterek létrehozhatják a szabad városok, szabad települések önkormányzati szövetségét. A szabad városokból kiindulva pedig szerte az országban küzdhetünk 1956 újra aktuális céljaiért: az elnyomás megszüntetéséért, a szabadságért, a demokráciáért, a szólás- és sajtószabadságért.
Csak akkor lehetünk méltók Nagy Imre és társai, valamint a magyar nemzet által hozott áldozatra, ha nem mondunk le azokról az célokról, amikért küzdöttek.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!
