Nem a hulladékok szelektív gyűjtése akadályozhatja meg a klímaváltozást
Persze a hulladékok szelektív gyűjtése is nagyon fontos, azonban tévedés a Magyarországon széles körben elterjedt nézet, hogy ezzel érdemben tehetünk a klímaváltozás ellen.
Egy korábbi közvélemény-kutatás szerint a magyarok 54 százaléka tartotta magáról, hogy személyesen tesz a klímaváltozás ellen, példaként messze a legtöbben a szelektív hulladékgyűjtést említették. Hasonló következtetés olvasható ki egy Eurobarométer-felmérésből.
Az otthoni szelektív gyűjtés valóban értékes és előremutató szokás, azonban nincs akkora hatása a klímaváltozásra, mint amennyire elterjedt róla. Ebben a félreértésben nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a Tiszát vagy az óceánokat ellepő műanyag vizuálisan látványos, szemben a légkör növekvő szén-dioxid-koncentrációjával. Pedig a klímaváltozást az üvegházhatású gázok okozzák, nem az óceánokba ömlő műanyag hulladék (azzal együtt, hogy az óceánok szennyezése is menthetetlen károkat okoz az élővilágnak) – írja a G7.
A szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás korlátolt hatását a klímaváltozásra érzékletesen mutatja Németország példája. Az EU-ban Németország hasznosítja újra a háztartási hulladékot a legnagyobb mértékben, 67 százalékban. Ugyanakkor az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátásban az ötödik a tagországok között. Az egy főre jutó 9,5 tonna kétszerese a világátlagnak, és csaknem kétszerese a magyar értéknek is.
Egy amerikai kutatásban több mint nyolcvan tényező esetében vizsgálták meg (köztük az elektromos autók elterjedését vagy az esőerdők megőrzését), hogy mennyire járulnának hozzá a klímaváltozás mérsékléséhez. Ez is azt erősítette meg, hogy az újrahasznosítás nem különösebben hatékony a klímaváltozás ellen, több mint negyven opció előzte meg. Csaknem hússzor annyi szén-dioxid-kibocsátást lehetne megspórolni az élelmiszer-pazarlás megszüntetésével, és szintén jelentősen hatékonyabb a növényi alapú étrend, az épületek szigetelése vagy az energiatakarékos izzók használata.
Nemcsak az újrahasznosítás alacsony mértéke, hanem a módja is rámutat arra, hogy jelenleg ez miért nem különösebben előremutató megoldás. Az USA és a nyugati világ az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértékben szervezte ki folyamatosan növekvő hulladékmennyiségét a Távol-Keletre. A kétezres években a nemzetközi hulladékkereskedelem 50 százaléka irányult Kínába, az USA összes hulladékának pedig a 40 százaléka. A tengeri szállítmányozás önmagában jelentősen terheli a környezetet, különösen a kén-dioxid-kibocsátás miatt.
Magyarországra kevésbé jellemző a hulladékexport, de a szelektíven gyűjtött hulladék nálunk is korlátozottan hasznosul. Bár becslések szerint a háztartási hulladék nagyjából harmadát lehet újrafeldolgozni, a begyűjtött mennyiség jelentős része nem hasznosul újra.
Az újrahasznosításnak ezzel együtt van környezetkímélő szerepe, mivel kevesebb nyersanyagot kell felhasználni új termékek létrehozásához. Jelentősen csökkenti a nyersanyagigényt a papír és az alumínium újrahasznosítása, a műanyag újrahasznosítása pedig azért számottevő, mert különösen környezetszennyező nyersanyagokból, fosszilis energiahordozókból készül. Ugyanakkor az újrahasznosítás is kibocsátással jár: be kell gyűjteni a hulladékot, szét kell válogatni, majd újra fel kell dolgozni.
