Nem egymás ellenségei vagyunk, hanem a NER a közös ellenségünk!
Azért csak eléri a Fidesz, amit akar, hogy mindenki gyűlöljön mindenkit, és egymásnak essenek a magyar demokraták is. Mert nélkülük, az önmagukat demokrataként számon tartó purifikátorok, erkölcscsőszök, igazságosztók, „objektív" megmondóemberek nélkül, ez a kétségbeejtő helyzet nem alakult volna ki.
Nem hiszem, hogy van olyan épeszű magyar demokrata, aki azt gondolná, hogy Niedermüller Péter rasszista, kereszténygyülölő, és mégis napok óta osztják az észt, és kárhoztatják Niedermüllert egy fél mondatáért, amelyről egyébként mindannyian tudjuk, hogy mit jelent. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a polgármester pontatlanul fogalmazott, rosszul fejezte ki magát, ez nem ad okot és indokot arra, hogy egy követ fújva a Bayer-féle mocskos rasszistákkal, nekiessenek Niedermüllernek.
Éppen azért, mert ismerik NP munkásságát, gondolkodását, és mert pontosan lehet tudni, hogy a Fidesznek ezzel a gyűlölet-kampánnyal éppen az a célja, hogy indulatokat szítson, és szétverje a még csak csírájában létező ellenzéki összefogást. De könyörgöm, ha tudjuk, hogy így van, akkor miért sétálunk be újra és újra ugyanabba a csapdába? Miért fontosabb a sok médiafüggő demokratának, hogy demonstrálja elfogulatlanságát, ha pontosan tudja, hogy ezzel a valóban rasszista, kirekesztő kormánypárt malmára hajtja a vizet?! Miért kell minden odatartott mikrofonnak nyilatkozni?
És ugyanezt gondolom a Térey-díjról is. Miért nem hagyjuk, hogy mindenki maga eldöntse, hogy átveszi-e vagy sem a díjat, és nem ítélkezünk sem azok felett, akik átveszik, sem azok felett, akik nem veszik át. Persze lehet erről véleményünk, és van is, de mivel pontosan tudjuk, hogy ezzel a nagy összegű, átláthatatlan szempontok szerint elosztott díjjal éppen az a célja a kormánynak, hogy viszályt és gyűlöletet szítson az irótársadalom tagjai között. Mindenki tanúsíthatna annyi önmérsékletet, hogy nyilvánosan nem véleményezi sem a díjat elfogadókat, sem az azt elutasítókat. Mert most láthatjuk, hogy miként ejtenek soha be nem gyógyuló sebeket egymáson olyan emberek, akik egyébként a fontos kérdésekről hasonlóan gondolkodnak.
Könyörgöm, nem egymás ellenségei vagyunk, hanem a NER a közös ellenségünk! Nem mondhatjuk fel az egymás iránti szolidaritást éppen most, amikor a legnagyobb szükségünk lenne az összekapaszkodásra, ha nem akarjuk, hogy „bottal üthessük saját nyomunk".
