Nem magas, nem szőke férfi felemás zokniban
Néhány napja járta be az internetet ez a kép, ahol Orbán Viktor Zalaegerszegen felavatott egy autós tesztpályát.
A fotó azért váltott ki derültséget az internet népéből, mert a miniszterelnök felemás zokniban látható rajta. Igaz, voltak olyan hangok is, hogy nem a zokni felemás, hanem annak a lelkivilága, aki ezt gondolja, ugyanis valójában arról van szó, hogy a fény furcsán esik a zoknira, s ezért tűnik úgy, mintha Orbán a mindenki által ismert reggeli rohanásban nem találta volna a párját. (A zokni párjára gondolunk – a szerk.)
A képen egyébként legkevésbé a zokni az érdekes. Sokkal figyelemre méltóbb ugyanis a szereplő figurák arca. Kezdve a miniszterelnökön, aki úgy örül a tesztvezetésnek, mint - így mondja a magyar ember - majom a farkának.
Ez persze érthető, Orbánnak megannyi bokros teendője és számtalan gondja közepette ritkán van alkalma felhőtlenül gyereknek lenni. Az őt körülvevő arcok is egytől egyig mosolygósak, egy még a mostaninál is szebbnek látszó jövő ígérete tükröződik rajtuk. Le se tagadhatnák, örülnek a miniszterelnök örömének. Ha Orbán Viktor boldog, márpedig a fotón boldognak látszik, akkor mi, a nép egyszerű gyermekei még nála is boldogabbak vagyunk.
Nem is lehetnénk mások, ha a Kedves Vezető örül, az olyan, mintha mi örülnénk.
Olyan ez, mint egy időutazás az ötvenes évekbe, amikor a ma már kevéssé divatos, ám akkoriban nagyon menőnek mondott konyak nevű ínyencség definíciója így hangzott: „A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott vezetőin keresztül fogyaszt.”
