Nemzeti disznóhús, nemzeti aranyáron

Föld S. Péter 2020. január 13. 06:46 2020. jan. 13. 06:46

Nem tagadom, sokkolt a bejelentés. Adhattak volna több időt is a felkészülésre. Lehet, bennem van a hiba, de én csak január 12-én, vasárnap tudtam meg, hogy január 15-től a 200 négyzetméternél nagyobb alapterületű boltokban csak nemzetiszínű zászlócskával ellátott disznóhúst lehet forgalmazni.

Idáig abban a hitben éltem, hogy a disznóhús nemzeti trikolór nélkül is fogyasztható. Persze, én voltam figyelmetlen, a többi vásárló már biztosan régóta tudta, hogy szerdától csak zászlós combból, lapockából, karajból lehet kérni a hentestől.

Nekem egyébként nincs bajom ezzel a rendelkezéssel. Húst évtizedek óta nem eszem, ám ezzel is ugyanolyan megengedő vagyok, mint a dohányzással. Nem vagyok dohányos, de nem vetem meg dohányzó embertársaimat. Így a húsevőkkel szemben is elnéző vagyok, még sajnálom is őket, mert elképzelem, hogy ahányszor disznóhúst vásárolnak, felsejlik előttük a legnagyobb sertéstartók és vágóhídtulajdonosok képe. Csányi Sándoré például, Mészáros Lőrincé, vagy, teszem azt, Kósa Lajos nyolcvanpluszos mamájáé.

Itt élek Magyarországon, nincsenek illúzióim. Tudom, hogy mitől döglik a légy, ezért nem tehetek róla, hogy a kis, sertéshúsra szúrt zászlócskák kapcsán az jut az eszembe, hogy valamelyik NER-közeli oligarcha bizonyára vásárolt magának egy zászlócskakészítő üzemet. Az ő gyáraik termelési kapacitásait kell lekötni ezzel a szerdától életbe lépő rendelkezéssel, hogy még véletlenül se érezzék úgy, hogy fölöslegesen vásárolták meg a kis zászlócskákat előállító gyártósorokat.

Persze, az sem kizárt, hogy azért kell a zászló, mert az árából ítélve, még azt gondolná a vásárló, hogy amit lát, az nem disznóhús, hanem nagyon sokkarátos nemzeti arany.