Nemzeti Ifjúsági Tanács: belépés 35 éven aluliaknak

– A Nemzeti Ifjúsági Tanács mikor alakult?

– A Nemzeti Ifjúsági Tanács 2012 decemberében alakult. Alulról jövő kezdeményezésként jött létre, ugyanis Európa más országaiban már korábban működött ilyen szervezet. 2012-ben jutott el ez a folyamat odáig, hogy Magyarországon is létrejöjjön – a különböző, fiatalokkal foglakozó, fiatalok által működtetett ifjúsági szervezetek alulról jövő kezdeményezéseként.

– Kik a tagjai?

0 Civil szervezetek. Ezek olyan egyesületek illetve alapítványok, amelyek vagy a fiatalokkal foglalkoznak, vagy a fiatalok által létrehozott és működtetett szervezetek. Tevékenység szerint nagyon széles skálán mozognak. Vannak olyan szervezeteink, amelyek pályaorientációval foglalkoznak, vannak, amelyek diákönkormányzatokkal, azok segítésével. Vannak olyanok, amelyek hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatásával, sérült fiatalokkal, ifjúsági érdekképviselettel foglalkoznak. Nagyon széles palettán mozognak ezek a szervezetek.

– Körülbelül hány szervezetük van?

– Jelenleg 100-nál is több pártoló-, illetve rendes tagunk van. A pártolói tagoknak nincs szavazati joguk, a rendes tagoknak viszont van. Rendes tagként most 96 tagszervezetünk van, pártoló tagként pedig a parlamenti képviselettel rendelkező politikai pártok ifjúsági tagozatai vannak jelen, oldaltól függetlenül.

– Megemlítené a tagok közül egy-két ismertebb ifjúsági szervezet nevét?

– Ilyen például a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége, az Agria, amelyik a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok országos szervezete, vagy épp a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ).

-–Ez összességében mekkora taglétszámot jelenthet?

– Nehéz számszerűsíteni. Azt szoktam mondani, hogy a Nemzeti Ifjúsági Tanács olyan 300-400 ezer fiatalt tud elérni. A HÖOK-on keresztül el tudjuk érni a felsőoktatásban részt vevő hallgatókat, a DOSZ-on keresztül a doktorandusz képzésben résztvevőket, megvannak a saját network-jeink a Nemzeti Ifjúsági Tanácson belül, az egyes projektekhez kapcsolódóan.

– Hogyan lehet ebbe a szervezetbe bekerülni?

– Olyan civil szervezetek, egyesületek, alapítványok szövetségek tudnak belépni, akik megfelelnek a tagi kritériumoknak. A legfontosabb, amit nézünk, hogy bejegyzett, legalább két éve működő szervezet legyen, hogy valóban működő szervezetek csatlakozzanak a NIT-hez. Emellett fontos, hogy vagy a vezető tisztségviselők, vagy a tagok, az önkéntesek egy meghatározó része a 35 év alatti korosztályhoz tartozzon. Hiszen azon túl, hogy működik, és a tevékenysége is olyan, hogy összeegyeztethető a NIT céljaival, fontos, hogy abban a szervezetben valóban legyenek fiatalok.

– Kérni kell a felvételt?

– Igen. Van a honlapunkon egy tagjelentkezési felület, és a szervezetek, akik szeretnének hozzánk csatlakozni, beküldik a kérelmüket, és néhány olyan alapvető dokumentumot, mint az adott szervezet alapszabálya, a bíróság által kiadott igazolás, hogy a szervezet tényleg működik. Ezeket a beérkezett tagfelvételi kérelmeket a NIT elnöksége, illetve a felügyelőbizottság megvizsgálja, és, ha megfelel a kritériumoknak, akkor a NIT legfontosabb döntéshozó szerve, a küldöttgyűlés elé terjeszti. Ez egy évben általában kétszer ülésezik, májusban és decemberben, és ott elbírálják a tagfelvételi kérelmet.

– Politikai elvárás van a jelentkezőkkel szemben?

– Abban az értelemben van, hogy pártpolitikától független szervezet vagyunk.

– Önök a közelmúltban „A diák joga az érettségihez: hogyan döntenének, ha ők dönthetnének?” címmel kiadtak egy közleményt, hogy ezzel kapcsolatban mi legyen, hogy legyen. Miért most, és miért az érettségivel kapcsolatban? 

– Volt egy felmérésünk, aelyinek két időpontja volt, egyrészt tavasszal, amikor lezajlott az átállás digitális oktatásra. Fontosnak tartottuk, hogy azt követően, néhány héten belül, rögtön megkérdezzük a középiskolában tanuló diákok véleményét. Azután decemberben láttuk úgy, hogy az előző felmérést követően eltelt annyi idő, hogy ismét megkérdezzük őket. Többek között arról, hogy azóta miként változott a helyzet, az oktatás minősége, hozzáférhetősége, milyen problémákat láttak. Egyáltalán: mondják el, hogyan értékelik a digitális munkarendben történő oktatást. A kérdőívet december közepén küldtük ki a fiataloknak, és néhány nappal ezelőtt ért véget a második körös felmérés. Ennek a kettőnek a tapasztalatait összedolgozva fogalmaztuk meg, pontosabban fogalmazták meg a fiatalok azokat a pontokat, amiket ebben a közleményben is említettünk.

– Önök azt javasolják ebben a közleményben, hogy a középiskolákban a végzős évfolyamon tanulók sikeres vizsgáinak érdekében – az egészségvédelmi szempontokat figyelembe véve – a digitális munkarendet váltsa fel a jelenléti oktatás, és az érettségi vizsgákat a középiskola befejezése előtti (10-11.) évfolyamok vizsgázói esetében is biztosítsák. Ugyanakkor van egy 20-30 ezres, már aláírt kérdőív, amiben az érettségire készülők azt kérik, hogy ne legyen írásbeli, ahelyett az év végi jegyeket vigyék tovább, és csak a szóbeliket tartsák meg rendkívüli óvatossággal. Tudnak erről a kezdeményezésről?

– Én is találkoztam ezzel az ötlettel. Mi nyilván csak arról tudunk nyilatkozni, amit vagy a mi tagszervezeteink, vagy az általunk elért fiatalok mondtak. Nálunk nem volt olyan tagszervezeti megkeresés, amelyik ebbe az irányba mutatott volna. Azt a kérdőívet, amit mi kiküldtünk, az általunk elért diákok, pedagógusok, szülők kitöltötték, annak az eredményeiről tudunk nyilatkozni. Szervezeti vezetőként nekem nyilván erre van felhatalmazásom.

– A középiskolásoknak kiküldött kérdőíveken (kérdőív1, kérdőív2) van egy kötelezően kitöltendő rubrika, be kell jelölni, hogy fiú, vagy lány-e az illető. Miért?

– Nem volt semmilyen különösebb oka. Egyszerűen szociológiailag, a mintavételnél be volt állítva. Nem volt semmi jelentősége.

– Önök azt írják magukról: „Egyesületünk a magyarországi ifjúsági szervezetek ernyőszervezete, amely elsősorban hazánk ifjúságpolitikáját kívánja előmozdítani úgy, hogy szorosan együtt kíván működni a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel.” Mennyiben mozdítja elő hazánk ifjúságpolitikáját a szoros együttműködés a határon túli szervezetekkel?

– Ezekben a külhoni régiókban működő szervezetekkel mi nem közvetlen módon vagyunk kapcsolatban. Amit ön említett, az a szervezet 2012-es megalakulásakor volt fontos pont. Viszont van egy másik ifjúsági szervezet, a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK), ami kifejezetten a külhoni régiókban, a külhoni magyarországi régiókban működő ifjúsági szervezeteket, közösségeket fogja össze, és foglalkozik velük ebben az értelemben. Ez egy sajátos munkamegosztás a két szervezet, a NIT és a MIK között, a Nemzeti Ifjúsági Tanács az anyaországi területen lévő közösségekkel és szervezetekkel foglalkozik, míg a Magyar Ifjúsági Konferencia a külhoni régióban teszi ugyanezt A két szervezet pedig igyekszik egymás munkáját segíteni, és a fiatalok számára fontos ügyeket közösen is képviselni.

– A Magyar Ifjúsági Konferencia is tagszervezetük?

– Nem. Velük partneri együttműködés van, annál az egyszerű oknál fogva, hogy mi tagjai vagyunk az Európai Ifjúsági Fórumnak, ami az európai országokban működő ifjúsági tanácsok, illetve az európai ernyőszervezetek összeurópai gyűjtőfóruma. Az ő rendszerükben nem igazán tudták volna azt értelmezni, hogy van egy Magyarországon működő Nemzeti Ifjúsági Tanács, és nekünk van egy olyan tagszervezetünk, amelyik a külhoni magyar régiókban működő szervezeteket fogja össze. Ez egy sajátos, érdekes EU-s dolog volt. Én megmondom őszintén, erről több információm nincs, mert én 2018 óta vagyok a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöke, és ez egy olyan status quonak volt az eredménye, amit én megörököltem.

– Azt is írják magukról, hogy feladatuk a mindenkori kormány megszólítása az ifjúság erős és egységes  hangjaként. Kit tudnak megszólítani a kormányból? Ki az, akivel a kormányban kapcsolatuk van?

– Nekünk egyrészt kapcsolatunk van az ifjúsági területtel, ez korábban az Emberi Erőforrások Minisztériumán (Emmi) belül volt, a család- és ifjúságpolitikáért felelős államtitkárság, ez ősz vége óta önálló Családügyi Minisztériumként működik. Egyrészt velük van szakmai együttműködésünk, másrészt az Emmivel van egy stratégiai partnerségi megállapodás. Feléjük a NIT szempontjából nyilván a közoktatás kérdésköre a releváns. Harmadrészt pedig a miniszterelnökséggel van egy szorosabb együttműködés, mert hozzájuk tartozik a civil terület. Ez a három, amivel szorosabb együttműködése van a Nemzeti Ifjúság Tanácsnak. Illetve a Külügyminisztériummal is van egyfajta együttműködés, ami a nemzetközi tevékenységünk miatt érdekes.

– És személyesen? Mivel mondjuk Demeter Szilárd elég fiatal, vele tartanak személyes kapcsolatot?

– Nem.

– És külföldi politikusokkal?

– Mi alapvetően a magyarországi EP képviselőket szoktuk meghívni egy-egy rendezvényünkre, velük van ilyen szempontból egy kicsit élőbb kapcsolatunk.

– Például Tőkés Lászlóval?

– Vele pont nem volt, de Deutsch Tamás, Ujhelyi István volt tavaly egy-egy NIT-es rendezvényen.

– Azt is írják magukról. hogy a kormányt akarják megszólítani. Az ellenzéket nem?  

– De. Nálunk pont ezért fontos az, hogy minden egyes parlamenti párt ifjúsági tagozata pártoló tagként jelen legyen a Nemzeti Ifjúsági Tanácsban. Próbáljuk megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek oldaltól függetlenül, minden egyes szereplő számára fontosak lehetnek a fiatalok érdekében. Nyilván az a megfogalmazás, ami szerepel a honlapon, és amit ön is említett, az arra utal, hogy tárgyalópartnerként és érdekképviselő szervezetként nekünk a mindenkori kormánynak kell javaslatokat megfogalmaznunk és becsatornáznunk. Természetesen ugyanilyen fontos, hogy minden olyan szereplővel közösen együtt gondolkodjunk, akik számára fontosak a magyar fiatalok.

– Önök milyen ifjúságpolitikát szeretnének? Mi lenne annak a lényege?

– Egy olyan rendszert, ahol folyamatosan megvalósul a fiataloktól érkező javaslatok, vélemények becsatornázása. Ahol azoknak a szakembereknek a képzése, akik fiatalokkal foglalkoznak – akár formális, akár nem formális keretek között –, egy komplex rendszerben valósul meg, ahol a fiatalok projektjeit, az ifjúsági és civil szervezetk működését anyagi értelemben egy jól kiépített keretrendszer biztosítja, ahol folyamatos a párbeszéd a fiatalok és a döntéshozók között – akár helyi, akár országos szinteken.

– Van erre fogadókészség?

– Azt gondolom, hogy igen. Helyi szinteken nagyon sok jó példát tudok mondani mindkét oldalt képviselő vidéki önkormányzatoknál. Ott nagyon jól tud működni a fiatalok bevonása a helyi ügyekbe, megkérdezik a véleményüket, bekapcsolják őket a döntéshozatalba. Tavaly, még pont a járvány előtt, lezárult egy országjárásunk, ahol Magyarország minden megyéjében 100 döntéshozóval, országgyűlési képviselővel, polgármesterrel, alpolgármesterrel, önkormányzati képviselővel és több száz fiatallal sikerült beszélgetnünk. Velük együtt tudtunk közösen gondolkodni, és megfogalmazni olyan javaslatokat, amik a fiataloktól érkeztek, és aminek a célja pontosan ez lenne.

– És a kormánnyal?

– Ilyen értelemben a kormánnyal is működik az egyeztetési folyamat, jogszabályok rendeletek értelmezésében igyekszünk szakterületek munkájába bekapcsolódni. Folyamatosan megoldási javaslatokat fogalmazunk meg. Legutóbb a fiatalok lakhatásával kapcsolatban tettük, de olyat is javasoltunk, ami kifejezetten a civilszervezetek működési kereteit igyekszik megkönnyíteni, mind operatív, mind adminisztratív szinten.

– És mennyire veszik figyelembe ezeket a javaslatokat?

– Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy foglalkoznak vele, voltak olyan javaslatok, amik jelenleg is egyeztetés alatt vannak, voltak olyanok, amelyek az elmúlt egy-két évben sikerrel megvalósultak. Én azt tudom mondani, hogy ilyen szempontból tényleg van nyitottság a tőlünk és a fiataloktól érkező javaslatokra.

– ÖN a NIT-tel 2015-ben került kapcsolatba. Egyetemistaként?

– Akkor én már bőven az egyetemi tanulmányaimat végeztem, a vége felé jártam. 2007-ben kezdtem el az egyetemet és 2008-ban kezdtem képviselettel foglalkozni, először a hallgatói önkormányzatban.  Most a doktori disszertációm megvédésére készülök.

– Ha megvédte, az ifjúsági tanácson kívül mik az elképzelései?

– Szeretnék tanítani az egyetemen. Reméljük, hogy sikerül a dolgozatomat megvédeni. Én Debrecenben végeztem, ott is írtam a doktori disszertációmat, politikai kommunikációval, illetve a brit konzervatív párt propagandatörténetével foglalkozom. Bízom benne, hogy ebben a szférában el tudok majd helyezkedni.