Nemzeti konzultációs kérdőív kitöltését rövid határidőre vállalom

Ez a kísérlet amely nem mást kíván alátámasztani, mint azt az össznemzeti sejtésünket, hogy a nemzeti konzultációnak nevezett parasztvakításnak nemcsak azért nincs semmi értelme, mert a kérdések sugalmazók, bugyuták és csak a legalantasabb ösztönök kielégítésére alkalmasak, hanem azt is, hogy vissza lehet élni a konzultációs kérdések megválaszolásával.

Márpedig, tudjuk, hogy ami megtörténhet, az rendszerint meg is történik. Még akkor is így van ez, ha az algoritmus egyelőre még nem tökéletes. A hibája, hogy gyakorlatilag ész nélkül, véletlenszerűen, magyarul: random módon válaszol a kérdésekre, azaz, hol olyan válaszokat ad, amelyek kedvesek a kormány mindent halló füleinek, hol pedig olyanokat, amilyeneket a kormány fülei hallani sem akarnak.

Ez persze még tökéletesíthető, és az algoritmus már így, jelenlegi formájában is jó valamire. Már csak azért is, mert joggal feltételezhető, hogy a válaszokat senki sem szokta elolvasni. A kormánynak nem is az a célja, hogy megtudja, mit gondolnak az emberek, hanem az, hogy megüzenje mindenkinek, mit gondol Orbán Viktor. Ebben a megközelítésben fölösleges pénzkidobás a nemzeti konzultáció, nem más, mint az Orbán-kormány saját maga fényezésére használt propaganda eszköz.

A Tomanovics-féle algoritmus másik – talán még az előzőnél is nagyobb – hibája, hogy a segítségével gyakorlatilag minden anyagi ráfordítás nélkül, vagy csak igen kevés pénzzel lehet válaszokat generálni. A kormánynak ugyanis így már nem éri meg. Ha valami ingyen van, vagy csak nagyon kevés pénz kell hozzá, abból jóval kevesebbet lehet ellopni, mintha túlárazás miatt mérhetetlenül sokba kerülne és a közpénzt számolatlanul lehetne magánvagyonokba talicskázni.