Nemzeti szégyenünk
Orbán Viktornak hívják, bár amit beszél, mind jobban hasonlít Ceausescu bölcsességeire.
„Soros György háromszor próbálta kifosztani az országot” – valami ilyesmit mondott.
Azért ehhez pofa kellett, nem is akármilyen: amolyan keresztapai. Gondolom, Mészáros Lőrincnek meg Tiborcznak mindenesetre nagyon tetszett.
Sorosozott-zsidózott; azt nem tudom, hogy közben zérótoleranciázott-e, ahogy gyakran szokott. Nem néztem, nem hallgattam, csupán olvastam róla. És persze cigányozott is, Gyöngyöspata ürügyén: hogy a sorosozást egészítette-e ki vele, vagy a sorosozás volt a kiegészítő elem, az ördög tudja – bár szerintem őt sem érdekli. Mindenesetre mondott valami olyat is, hogy a pénzért mindenkinek meg kell dolgoznia – nem hallgattam, de miközben olvastam, belepirultam…
És persze komcsizott meg liberálisozott. Amit mondott, ha magában néznénk, abszolút idióta: a liberális nem más, mint diplomás kommunista…
Persze ehhez is pofa kellett – de az van… És nagy sikert aratott: nemcsak Orbán szégyene az országnak, hanem az a horda is, amelyik ünnepli.
Mindenesetre kijelölte a Fidesz további útját: előre a sorosozás-migráncsozás-cigányozás-liberálisozás-komcsizás, a kirekesztő, megosztó, gyűlöletkeltő politika útján – azon az úton, amelynek végén lámpavasak állhatnak.
Nem kétséges: az orbáni út nemzeti katasztrófába visz.
Ha hagyjuk...
