Niedermüller Péter: nem akarom, hogy a munkatársaimat atrocitás érje

A tévéinterjúból a Magyar Hang idézett egy kiragadott részletet, s ez szaladt végig először főként a jobboldali elektronikus médián, amelyben a DK alelnöke többek között arról nyilatkozott, hogy:

„/.../Ha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlölet-valamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”

A szélsőjobboldali sajtó ebben diszkriminatív elvi álláspontot vélt felfedezni és elérkezettnek látva az időt, keresztesharcba hív Bayer vezetésével a VII. kerületi hivatal elé. Megkérdeztük az érintettet, mit fogalmazott meg tévesen vagy éppen ellenkezőleg, egyértelmű gondolatait ferdítik-e politikai támadásként.

– Nem a félreértésről van szó, hanem a tudatos politikai hisztériakeltésről. A szavaimból nemhogy egy mondatot ragadtak ki az összefüggéséből, de egy mondaton belül is néhány szóval értelmezték másként a mondandómat – nyilatkozta a Hírklikknek Niedermüller Péter.

– A megjelent szövegben én nem beszélek sem csoportról, sem társadalmi rétegről, semmilyen szociológiailag értelmezhető egységről, hanem azt a szót használtam, hogy „képződmény”. Értvén ez alatt, hogy egy mesterségesen létrejött képződmény, amit a kormány keresztény családmodellként próbál beállítani. Ezt pedig az a mondat követte, hogy ez a családmodell – és erről volt szó. Nem embereket, sem meggyőződéseket tartok rémisztőnek, hanem egy kormányzati családelképzelést, ami politikai kreáció.

Niedermüller szerint az a családpolitika, amit a kormány erőltet, semmi másról és senki másnak nem szól, csak a fehér, keresztény, hetero családok támogatásáról és más nem létezik. Az élettársi viszonyt nem tekinti legitimnek, az azonos neműeket ne is említsük, mindenki mást kiközösítenek, és korlátozzák a szabad magánélethez való jogukat. Előírják, hogyan kell élni. S nem csak egy narratíváról van szó, de erre szabják a törvényeket is, amelyeken keresztül önkényesen diszkriminálhatják az embereket:

– Mondja meg nekem, mi magyarázza, hogy egy ilyen viszonylag ártatlan, kevesek által nézett tévéműsorban elhangzott mondat egy ilyen csütörtöki tüntetésre mozgósít, ahol ott van Bajkai, Bayer, Hollik – kilométerre kilóg a lóláb. Ha nem érné el őket ez a dolog, akkor csak legyintenének./.../ Valamelyiküknél „leesett a húszfillér”, hogy ezzel most lehet egy kicsit rasszistázni. Csak csendesen jegyzem meg, hogy az külön vicces, hogy Bayer Zsolt kezd el arról beszélni, hogy én rasszista vagyok. Ennek azért megvan a diszkrét bája.

Arra a kérdésre, hogy jelen lesz-e az eseményen vagy akár áttételesen is, de üzen-e a demonstrációnak, ha már „házhoz jön”, Niedermüller Péternek határozott az álláspontja:

– Három órától már leszervezett programom van az egyik nyugdíjas otthonban, amit semmiképpen sem tervezek lemondani. A kollégáimat pedig arra kértem, hogy semmiféle provokációnak ne üljenek fel, mivel el tudom képzelni, hogy történhetnek erre kísérletek. Ettől az egésztől a legtávolabb tartjuk magunkat, mert nem akarom, hogy akármelyik munkatársamat, kollégámat vagy hivatali dolgozót akár verbális, akár fizikai atrocitás érhessen.