Nyílt levél Soros Györgynek, az egyik legnagyobb magyarnak
|
2017. július 8. 08:15
2017. júl. 8. 08:15
Nyílt levelet írt Soros Györgynek, "az egyik legnagyobb magyarnak" Bokros Lajos, a MoMa elnöke. Mint írja, naponta vegzálnak az utcán, de az értelmiség közönye és hallgatása ennél jobban foglalkoztatja. Bokros "kedves Gyuri bácsi" megszólítással kezdődő levelét az Élet és Irodalom tette közzé.
Mehr Licht! Több fényt! - kiabálták Goethét idézve a cseh diákok a prágai Műszaki Egyetem strahovi kerületében szervezett tüntetésen 1967. október 31-én, csaknem pontosan fél évszázaddal ezelőtt. Az esti felvonulás, ami a 68-as prágai tavasz egyik bevezető eseményének bizonyult, nem csak azért választotta ezt a veretes jelszót, mert a diákok szállásán a hatóságok rendszeresen kikapcsolták a villanyt.
Több fényt! - kiabálom kétségbeesetten én is, amikor meglátom felnagyított arcképedet a magyar kormány legfrissebb utcai plakátjain. Több értelmet és több erkölcsöt szeretnék látni és tapasztalni szellemi és morális sivataggá züllesztett magyar országomban, amit 73 évvel a holokauszt gyalázata után ismét elborított az állami politika rangjára emelt fajgyűlölet és idegengyűlölet.
Kedves Gyuri bácsi! Nemrég olvastam Édesapád fájdalmasan szép könyvét a vészkorszakról (Tivadar Soros: Maskerado, New Statesman, 2001) A kötet előszavában azt írtad, hogy az 1944 márciusától 1945 januárjáig eltelt tíz hónap volt Édesapád életének talán leginkább kiemelkedő korszaka. Nemcsak a családját sikerült megvédeni, hanem számtalan embert megmentett az elhurcolástól, a pusztulástól.
Elképzelem, mennyire kegyetlenül érzékenyen érint - nem csak és nem is elsősorban saját személyedben - az a visszataszító hazugságok egész sorozatán alapuló gyűlöletkampány, amit Magyarország kormánya folytat a józan ész és a jó ízlés ellen.
Akarom, hogy tudd, sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, sőt merjük hirdetni, hogy Széchenyi István dicső nyomdokain haladva Te vagy az egyik legnagyobb magyar. A Közép-európai Egyetem hazánk egyik intézményi gyöngyszeme; nem véletlenül akarja megfojtani a bugris középszer. Felkent Tudós Társaságok sohasem kellettek úrhatnám svihákoknak, mert nem tűrték a szabad gondolatot, a kritikus elméket.
Tudd azt is, hogy vannak hazánkban nem kevesen, akiknek fáj a Te neved és műved folyamatos mocskolása, a Neked tulajdonított hazug elképzelések, a Neked tulajdonított valótlan cselekedetek. Mi tudjuk, hogy mit gondolsz és mit teszel. Nem vesszük meg névértéken az aljas kormányzati propagandát.
Hanem az igazi veszély a közöny, ahogyan azt Szent II. János Pál pápa mondotta volt. Orbán kisszerű és fogvicsorgató önkényuralma pusztító utálatosság. Időközben elporladtak azok a fékek és ellensúlyok - szabad sajtó, független igazságszolgáltatás, önálló törvényhozás, erős civil társadalom -, amelyek megállj parancsolhatnának az önmaga csalhatatlanságába belecsavarodott őrület tombolásának.
Nem azokkal törődök, akik naponta lehazaárulóznak engem a pesti utcán. Nem azokkal, akik golyót, kötelet, Dunába lövetést, de legalább börtönt ajánlanak a piacok előtt. Azt nem értem, hogy az értelmiség miért hallgat, és miért néz engem hülyének, amikor felemelem szavam a fasizmus ellen.
A hét elején írtam egy Facebook-posztot arról, hogy a hazugságon alapuló nyílt antiszemita propaganda = fasizmus. Az okostojás közíró azon akadt ki, hogy nácizmus helyett fasizmust írtam, a karosszékben ülő semmittevő ellenzéki pedig azon, hogy ha megnevezzük a gonoszt, akkor nehezebb lesz legyőzni, mert a nép szereti azt.
Feje tetejére állt a világ. Miért lenne Magyarország kivétel?
És mégis. Szólok, hogy tudd, vagyunk néhányan, talán nem is kevesen, akiknek arcát elborítja a szégyen pírja, amikor a Te képeddel feldíszített ocsmány plakátokat megpillantják. Szólok, hogy tudd, vagyunk néhányan, akiket nem lehet megfélemlíteni, megvásárolni, megfenyegetve elhallgattatni. Küzdeni fogunk, a nevedért, hazánk jövőjéért, Magyarország méltóságáért és felemelkedéséért. Immanuel Kant megüzente: ez a legfőbb morális törvény.
A levél itt érhető el.
Több fényt! - kiabálom kétségbeesetten én is, amikor meglátom felnagyított arcképedet a magyar kormány legfrissebb utcai plakátjain. Több értelmet és több erkölcsöt szeretnék látni és tapasztalni szellemi és morális sivataggá züllesztett magyar országomban, amit 73 évvel a holokauszt gyalázata után ismét elborított az állami politika rangjára emelt fajgyűlölet és idegengyűlölet.
Kedves Gyuri bácsi! Nemrég olvastam Édesapád fájdalmasan szép könyvét a vészkorszakról (Tivadar Soros: Maskerado, New Statesman, 2001) A kötet előszavában azt írtad, hogy az 1944 márciusától 1945 januárjáig eltelt tíz hónap volt Édesapád életének talán leginkább kiemelkedő korszaka. Nemcsak a családját sikerült megvédeni, hanem számtalan embert megmentett az elhurcolástól, a pusztulástól.
Elképzelem, mennyire kegyetlenül érzékenyen érint - nem csak és nem is elsősorban saját személyedben - az a visszataszító hazugságok egész sorozatán alapuló gyűlöletkampány, amit Magyarország kormánya folytat a józan ész és a jó ízlés ellen.
Akarom, hogy tudd, sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, sőt merjük hirdetni, hogy Széchenyi István dicső nyomdokain haladva Te vagy az egyik legnagyobb magyar. A Közép-európai Egyetem hazánk egyik intézményi gyöngyszeme; nem véletlenül akarja megfojtani a bugris középszer. Felkent Tudós Társaságok sohasem kellettek úrhatnám svihákoknak, mert nem tűrték a szabad gondolatot, a kritikus elméket.
Tudd azt is, hogy vannak hazánkban nem kevesen, akiknek fáj a Te neved és műved folyamatos mocskolása, a Neked tulajdonított hazug elképzelések, a Neked tulajdonított valótlan cselekedetek. Mi tudjuk, hogy mit gondolsz és mit teszel. Nem vesszük meg névértéken az aljas kormányzati propagandát.
Hanem az igazi veszély a közöny, ahogyan azt Szent II. János Pál pápa mondotta volt. Orbán kisszerű és fogvicsorgató önkényuralma pusztító utálatosság. Időközben elporladtak azok a fékek és ellensúlyok - szabad sajtó, független igazságszolgáltatás, önálló törvényhozás, erős civil társadalom -, amelyek megállj parancsolhatnának az önmaga csalhatatlanságába belecsavarodott őrület tombolásának.
Nem azokkal törődök, akik naponta lehazaárulóznak engem a pesti utcán. Nem azokkal, akik golyót, kötelet, Dunába lövetést, de legalább börtönt ajánlanak a piacok előtt. Azt nem értem, hogy az értelmiség miért hallgat, és miért néz engem hülyének, amikor felemelem szavam a fasizmus ellen.
A hét elején írtam egy Facebook-posztot arról, hogy a hazugságon alapuló nyílt antiszemita propaganda = fasizmus. Az okostojás közíró azon akadt ki, hogy nácizmus helyett fasizmust írtam, a karosszékben ülő semmittevő ellenzéki pedig azon, hogy ha megnevezzük a gonoszt, akkor nehezebb lesz legyőzni, mert a nép szereti azt.
Feje tetejére állt a világ. Miért lenne Magyarország kivétel?
És mégis. Szólok, hogy tudd, vagyunk néhányan, talán nem is kevesen, akiknek arcát elborítja a szégyen pírja, amikor a Te képeddel feldíszített ocsmány plakátokat megpillantják. Szólok, hogy tudd, vagyunk néhányan, akiket nem lehet megfélemlíteni, megvásárolni, megfenyegetve elhallgattatni. Küzdeni fogunk, a nevedért, hazánk jövőjéért, Magyarország méltóságáért és felemelkedéséért. Immanuel Kant megüzente: ez a legfőbb morális törvény.
A levél itt érhető el.
Forrás:
Élet és Irodalom
