Nyílt levélben kérik az egyházi vezetőket – nyissák meg a templomok kapuit
Erdő Péter bíborosnak, a református egyházközösségnek, Frölich Róbert országos főrabbinak is küldött levelet Nagy Zoltán szociológus, amit közösségi oldalán a széles nyilvánosság elé tárt. Ezt idézzük.
„Kedves Róbert!
Nyilván hallottál arról, hogy megjött a tél és ODAKINT NAGYON – mondhatnám BAROMI – HIDEG VAN. El kell mondanom, hogy a hajléktalanszállók kapacitása nem elegendő. Emberek fagynak meg Budapesten és vidéken is.
Korábban írtam a Mazsihisz világi elnökének, továbbá két katolikus potentátnak, akik eddig válaszra sem méltattak. Valahogy az egyházi vezetők számára – hiszen ha nem járnak kint az utcákon – nem érezhetőek a mínuszok.
A napokban örömmel értesült a lakosság arról, hogy azok az egyházak – amelyektől a kormány (még) nem vette el az egyházi státuszt – megegyeztek a házasság meghatározásában. Meg kell azonban jegyeznem, hogy jelenleg másodlagos vagy sokadrangú kérdésekben nem olyankor kellene egyetérteni vagy egyet-nem érteni, amikor a fagyhalál veszélyezteti azon emberek egy részét, akik számára az egyházak az Igét hirdetik. Nyilván előtted is ismert a Bertolt Brecht drámájából származó kijelentés: „Előbb a has, aztán a morál!”
Ez telenként kiegészítendő az emberek – hívők és hitetlenek (v.ö. οἰκουμένη, mely eredetileg a Föld lakosságát jelentette, de napjainkra ezt már csak a keresztény világra értik) – hideg elleni védelmére, étellel és itallal való ellátására.
A szeretetszolgálatok segítsége nem elegendő!
Emberi szempontból szeretném javasolni Neked a hidegre való tekintettel, hogy nyissátok meg azoknak a templomoknak azon részét a hajléktalanok számára, amelyek fűthetőek, és lássátok el őket takarókkal, tisztálkodási lehetőségekkel, továbbá étellel és itallal. Ilyen tevékenységeket szombaton is lehet végezni, hisz az emberi élet megmentése érdekében még a szombati tiltások is áthághatók.
Tisztelettel és barátsággal üdvözöllek, és bízom abban, hogy javaslatom nem kerül ugyanúgy a papírkosárba, ahogy eddig mások esetében történt, válaszra sem méltatva írásomat.
Nagy Zoltán”
