Nyugaton nem épülhetne meg az Orbán család hatvanpusztai birtoka – ez a balkáni biznisz belépője az elitbe

Ligeti Miklóstól arra próbáltunk választ kapni, hogy a nyugati demokráciákban miként is reagál a társadalom, ha egy miniszterelnök apjának luxusigények között épülő uradalmi birtokának hátterét firtató kérdésre olyan válasz érkezik, hogy az adott miniszterelnök nem szól bele a szülei dolgába?

Ellenpéldaként hoztunk néhány esetet az elmúlt egy évből.

Több mint 80 meghívott részvételével rendeztek egy előkelő golf-estélyt az ír kormány szigorító intézkedései bejelentésének másnapján. A vendégek egyike Dara Calleary volt. Miután híre ment, hogy a mezőgazdasági miniszter is jelen volt a gálavacsorán, Calleary beadta lemondását.

Januárban benyújtotta lemondását Juri Ratas, Észtország miniszterelnöke, mivel a kormányfő pártját gyanúsítotották egy ingatlanfejlesztési projekt finanszírozása miatt folytatott nyomozásban.

Tavaly novemberben lemondott az észt oktatási miniszter, mert a hatgyermekes anyuka a hivatali autóval küldte oviba a gyerekeket. Az észtek szerint ez hiba volt, a miniszter kénytelen volt távozni posztjáról.

Idén márciusban lemondott a japán kormány sajtóreferense, mert a miniszterelnök fia őt is megvendégelte. Miután a fia több minisztériumi alkalmazottat is megvendégelt, a japán miniszterelnök nyilvánosan bocsánatot kért.

Magyarországon ezzel szemben a miniszterelnök apja évente milliárdos osztalékot vesz ki a vállalkozásából, amit az elmúlt tíz évben főként a kormányhoz közel álló lehetőségeknek köszönhet. Orbán Győző vállalkozása fia 2010-es hatalomra jutásáig megközelítően évi 50 milliós bevételt könyvelhetett el. Ma már viszont egy titokzatos és legalább 4-6 milliárdos uradalmi birtokot építtet a nyereségből.

Orbán válasza minderre a hétfői parlamenti ülésen annyi volt, hogy „harminc éve a nyilvánosság előtt élek, minden kiolvasható a vagyonnyilatkozatomból", az üzleti élethez nincs köze, „én pedig itt maradok a parlamentben". Hatvanpusztáról pedig azt mondta: „nálunk az a szokás, hogy a gyerekek nem beszélnek bele a szülők dolgaiba" – utalt korábbi terelésére, miszerint ott az apja építkezik.

A Transparency International Magyarország jogi igazgatójától azt próbáltuk megtudni, hogy mikor leszünk végre legalább Észtország? Ligeti Miklós szerint nálunk egyszerűen elporladtak mára az erkölcsi határok, amik közül több jogilag eddig sem volt szabályozott. „Amikor az derült ki, hogy a miniszterelnök egy multimilliomos magyar oligarcha magángépén repülget focimeccsre, mindössze annyival intézte el, hogy ’eddig is így repültem, ezután is így fogok repülni’. Azóta sem derült ki, hogy befizette-e a repülési díjat a közpénzből kapott fizetéséből vagy sem.”

Tapasztalata szerint nálunk egyszerűen hit kérdésévé vált a politikai elit tisztességének kérdése. Aki hisz abban, hogy a politikai vezetés tevékenysége a közjót szolgálja, akkor azt is elfogadja, hogy nincs mindig racionális magyarázat arra, hogy miként tesznek szert a jövedelmüket messze meghaladó értékekre és lehetőségekre az ország vezetői. Aki nem hiszi, az pedig elsikálja a kérdést azzal, hogy úgyis gengszterek.

Sajnálatosnak tartja, hogy lassan 12-ik éve a demokratikus „számonkérhetőség” vagy elszámoltathatóság a megbízhatóság szétzüllesztésével vált egyenértékűvé mára, „amikor nem kapunk kézzelfogható, komolyan vehető, racionális magyarázatot arra, ami a szemünk előtt zajlik. S bár az arcátlan urizálás hosszú ideje az Orbán-kormány tevékenységét érinti, mint regnáló hatalomét, de hozzá kell tenni, hogy mindez oldal- és politikai berendezkedéstől független”. A vagyonnyilatkozati rendszer és a politikusok gyarapodása közötti egyenetlenségek sajnos az elmúlt 25-30 év adóssága, de tény: ő sem tudna felidézni hirtelenjében egy „jó vastag baloldali vagyonnyilatkozati botrányt”.

Miután a Trancparency nemzetközi szervezet, felvetődik a kérdés, hogy mindezt miként kezelik a nyugati demokráciák? Elképzelhető-e egy Orbánéhoz hasonló cinikus és flegma válasz apja milliárdos gazdagodásáról például Macron vagy Merkel részéről? Ligeti nem tud ilyen jellegű családi oligarchikus példát hozni azokból az országokból, amiket szívesen emlegetünk „bezzegországokként”, de óva int az illúzióktól is. Abban viszont biztos, hogy tőlünk keletre megtörténnek hasonlók, amint például az ukrajnai forrongások idején kiderült, hogy a főállamügyész fürdőszobájában is aranyozott garnitúrát használtak. „Mindez egy balkáni gengszterromantika: ahhoz, hogy elfogadjon a geng, ahhoz valami olyat kell tenned, amivel kompromittálod, befeketíted magad. Kell egy olyan ház, épület, szokás, passzió, amit nem tudsz legálisan fedezni a jövedelmedből és ezzel elkötelezheted magad a prosperáló sötét oldalon. Így együtt üvölthetsz a falkával és ha ellene fordulnál, akkor levehető egy akta, hogy na de elvtárs, önnek van egy kastélya, villája, uradalma. Miből is?”

Persze nem naiv, közismert, hogy nyugaton is történnek korrupciós ügyek a politikában, nem is kevés, de ez arrafelé büntetlenül, következmények nélkül nem megúszható. „Éppen a napokban él át kellemetlen időszakot Ausztria miniszterelnöke, mivel újraértelmezte a barátok pozicionálását az államapparátusba” – említett egy friss példát. Viszont a hatvanpusztaihoz hasonló ügyeket egy vállrándítással elintézni nagyon keleties és annak is újkeletű gyakorlata. Egyre kiáltóbb az ellentét miniszterelnökünk bizonyos körökben mitizált puritanizmusa és a környezetében tapasztalható ordító luxus és gazdagodás között, ami a hivatali tevékenysége alatt megtörtént. „Mindez erodálja és aláássa a közbizalmat.”

Ligeti Miklós arra viszont figyelmeztettet, hogy véleménye szerint a mostanában sokat emlegetett elszámoltatás nem biztos, hogy az első és üdvözítő módja kell, hogy legyen az új kormány tevékenységének. Mint fogalmazott „a Nemzeti Együttműködés Rendszerét nem fogja tudni követni a Nemzeti Elszámoltatás Rendszere. Ha az ellenzék nyer, az alapvető és elsődleges feladata az lesz, hogy kormányozzon. A prioritási listán nem a felcsúti per kell, hogy az első legyen. A múlttal való szembenézéssel egyenértékű azon intézkedések bevezetése, amik a jövőre nézve a fent idézett esetek előfordulását megakadályozzák vagy a büntethetőségét biztosítják. S nem csak visszahatóan, de előretekintően is” – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója.