Nyugdíjasok „ridegtartáson"
Akik átutalással kérték a nyugdíjukat, azoknak minden hónap 12-én érkezik meg a pénzük a számlájukra. Kivéve, ha 12-e hétvégére esik, mert akkor már pénteken megérkezik a nyugdíj. (A postai kézbesítés előre meghatározott ütemezés szerint történik, amiről előre értesítik a nyugdíjasokat, egész évre). Áprilisban ez a főszabály úgy módosul, hogy – tekintettel a munkaszüneti nagypéntekre – már csütörtökön (9-én) pénzhez juthatnak a nyugdíjasok.
Akár örülhetne is a „nyugdíjas szekció” hogy áprilisban 9-én jön a nyugdíj, de nincs oka rá, mert ismét jól kibabrált (más kifejezés is eszembe jutott) a kormány a munkától már visszavonult emberekkel, elsősorban a 65 év felettiekkel. Köztudott, hogy már napokkal ezelőtt életbe lépett az a szabályozás, amelynek értelmében a 65 év felettiek csak délelőtt 9-12 között vásárolhatnak a bolti kiskereskedelmi egységekben, illetve a gyógyszertárakban.
Április 8-án (szerdán) a déli harangszó után megnéztem a folyószámlámat, amelyen természetesen – a szabály, az szabály – nincs rajta az esedékes nyugdíjam. Ismerve az állami „nagyvonalúságot” én előrelátó módon, már korábban bevásároltam az ünnepekre, de mit tehet az a kortársam, akinek erre nem volt anyagi fedezete? Csütörtök reggel felmarkolja a frissen érkezett zsozsót, megvárja a reggel 9.00 órát és irány a helyi élelmiszer áruház. Déli 12.00-ig övé a placc, három óra alatt „elverheti” frissen érkezett félhavi nyugdíját. A másik lehetőség az, hogy április 11-én (nagyszombaton) – szintén korlátozott idősávban – ostromolja meg a közelében lévő szupermarketet, de itt már számolnia kell a 65 év alatti aktív korosztály keresetlen szavaival. („Vén hülye, pont szombaton jutott eszedbe a vásárlás, egész héten nem volt erre időd?!”) Ideje volt, de pénze nem.
Tudom én, hogy „eső után köpönyeg” amiről értekezem, de milyen egyszerű lett volna, ha már április 6-án (hétfőn) elkezdték volna a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások folyósítását. Hétfőtől csütörtökig, ha nem is kényelmesen, de legalább megfontoltan költhették volna az időskorúak a frissen érkezett kisnyugdíjukat. Most „harci” helyzetbe kényszerítették őket, és sajnos sokan – a gyorsított tempó miatt – nem lesznek kellően körültekintőek és lehetséges az is, hogy a vásárláskor rossz döntéseket hoznak.
A magyar kormány egyetlen tagjának nem volt annyi beleérző képessége és sütnivalója (vagy bátorsága), hogy ezt a gesztusértékű javaslatot előterjessze. Hadováltak a Parlamentben az időskorúak tiszteletéről, és zavaros kommunikáció keretében, előadták a 13. havi nyugdíjnak nevezett ócska trükköt, ami persze csak a távoli jövőben válhat valósággá. Nagyságos Urak és Asszonyok! Duma helyett most, hétfőtől kellett volna folyósítani az alapnyugdíjat és az egyheti nyugdíjnak megfelelő kiegészítő juttatás összegét!
A napokban ismerkedünk meg a „grandiózus” új gazdasági csomag részleteivel. Az már világosan látszik, hogy a magára hagyott nyugdíjas társadalom ismét a kedvezményezettek sorának végére került. Nem először, és nem utoljára. A milliók nyomorúsága iránt abszolút érzéketlen hatalom merev magatartásával és a kifizetési szabályok változatlanul hagyásával újra bebizonyította, hogy a 65 év feletti korosztályt társadalmi feleslegnek tekinti. „Ridegtartásra” ítéltek minket, és ezt nehéz tudomásul venni!
