Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája?

Millei Ilona 2020. szeptember 27. 18:15 2020. szept. 27. 18:15

Nem mindenhol egyformán valósul meg a koronavírus-fertőzések miatt elrendelt időszakos tantermen kívüli oktatás. Sokszor a helyi körülményeken, lehetőségeken múlik, egy-egy iskola mennyire hatékonyan tudja megoldani, hogy karanténba került diákjai a lehető legkisebb hátránnyal folytathassák tanulmányaikat. Az operatív törzs tájékoztatása szerint, a múlt hét közepén 202 osztályban és hét teljes iskolában volt érvényben digitális munkarend. A számuk napról-napra emelkedik. Bár a kormány ragaszkodik az iskolák nyitva tartásához, ha mégis be kell zárni, az megint odavágna 119 ezer, mélyszegénységben élő családok gyerekeinek. Járvány idején sokféle lehetőség van a segítésre. Például kríziscsomagok, pénzbeli támogatások, digitális eszközök, internet-elérhetőség megadása, mentorálás, távoktatásban tudásátadás, mentális támogatás. Vajon a tavaszi koronavírus járvány miatti iskolabezárások tapasztalatain okulva, ők kaptak ilyen segítséget?

Novák Katalin – aki októbertől tárca nélküli miniszterként felügyeli a családügyeket –, a Magyar Nemzetnek adott interjújában azt mondta, addig lesz iskola, amíg biztonságosan fenntartható a helyzet. Hozzátette, „Amíg lehet, a gyerekeknek biztosítani kell, hogy járhassanak óvodába és iskolába. [...] Fontos, hogy az ország működhessen, de csak úgy, ha képesek vagyunk betartani a szabályokat és vigyázni egymás egészségére.” Hangsúlyozta azt is, „ha ne adj' isten, olyan helyzet áll elő”, hogy otthon kell maradni a kisgyerekekkel, erre kiemelten figyelni fognak, hiszen nem várható el, hogy valaki a kisgyermekét egyedül hagyja otthon.

Ez akár jó hír is lehetne. A kérdés pusztán az, mit is ért a miniszter „kisgyerekeken”. Vajon ebbe minden gyerek beletartozik? 

Az ugyanis már a tavaszi iskolaleállások alatt kiderült, a hátrányos helyzetű településeken lakó gyerekek igencsak megszenvedték a digitális tanrendre való átállást. A Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület, és a Partners Hungary közös kutatása nyilvánvalóvá is tette a minőségi oktatáshoz – és egyáltalán az oktatáshoz – való hozzáférés súlyos egyenlőtlenségeit. A 2020. április-májusi felmérés 48 tanoda, 35 roma közösségi szervezet, valamint 45 Borsod- és Szabolcs-Szatmár megyei szülő válaszainak segítségével készült.

Kiderült, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek igen nagy problémát jelentett a digitális eszközök és az internethez való hozzáférés hiánya.

„A megkérdezettek becslése szerint, a tanodás gyermekek és fiatalok átlag kétharmada tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba – ez azért rossz hír, mert azokon a településeken, ahol tanoda sincs, minden valószínűség szerint, még rosszabb ez az arány. Arra a kérdésre, hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget a hátrányos helyzetű és/vagy roma tanulók és a családjuk számára a digitális oktatás kapcsán, a válaszok túlnyomó többsége (21) a digitális eszközök és szolgáltatások hiányát, és csaknem fele (15) azt említette, hogy a szülők digitális tudás híján, nem tudnak segíteni a gyerekeknek. Egy jellemző összefoglalója a válaszoknak: „Internet és eszközök hiányában, sok tananyag nem elérhető a telepi gyerekek számára, de ha van is eszközük, nincs meg a család digitális tudása ahhoz, hogy változatosan használni tudja (pl egy zoomba vagy google classroom-ba belépés megugorhatatlan kihívás a legtöbb szülőnek, de a Kréta rendszer használata vagy egy email fiók kezelése is).”

A járvány miatti leállás során, a tanodák jelentős része fontos szerepet kapott a családok oktatáson túli támogatásában. S, hogy tudtak-e segíteni? 

A legnagyobb igény az információnyújtásra (a válaszadók 79 százaléka) és az informatikai eszközök beszerzésére (73 százalék) vonatkozott. Az utóbbi probléma kapcsán, azonban a tanodák kétharmada csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tudott segíteni. Kisebb arányú, de jelentős a tanodák több mint felét érintő igény az élelmiszer-adományok szervezése (63 százalék), az internetkapcsolat biztosítása (52 százalék) és a hivatalos ügyintézés támogatása (52 százalék). Élelmiszer-adományok megszervezésére az érintett tanodák közel fele képes.  

A családok alapvetően nehéz élethelyzetein a járvány sokat rontott. A váratlan, húsba vágó megélhetési, szociális problémák komoly mentális, pszichés feszültséget okoztak a családok életében.  

A nehézségek kapcsán, a kézenfekvő problémák mellett (eszköz-, és internetkapcsolat hiánya) fontos továbbiak is felszínre kerültek. A legáltalánosabb probléma, hogy a tanulók számára nem áll rendelkezésre megfelelő tér a tanuláshoz. „A helyhiány miatt, nem tud elvonulni a többi családtag mellől /…/ illetve a koronavírus miatt a szociális és családi krízis helyzetekből fakadó pszichés túlterheltség.” „A gyerekek általában nem egyedül vannak a foglalkozások alatt, a szülőkkel vagy más családtagokkal egy szobában vannak.” Nemcsak az önálló tanulás tere, hanem módszertana is hiányzik a diákok jelentős részénél. A válaszadók kétharmada szerint jellemző, hogy nem tudják önállóan értelmezni a feladatokat, tanulnivalókat. A válaszadók negyede a digitális kompetenciák hiányát említette még a fontosabb nehézségek között, és a tanodák jelentős része, ötöde egyértelműen megfogalmazta a személyes kapcsolattartás hiányát: „nem tudjuk motiválttá tenni a gyerekeket. Már jutalmat is tűztünk ki, ha megoldják az általunk küldött feladatokat, de a siker elmarad. Csak néhány gyerek működik együtt. A nyomon követés a legnagyobb probléma és a motiváció fenntartása.”

Az iskolák-önkormányzatok nagy része nem foglalkozott a családok lehetőségeinek felmérésével. 

„Az aggodalomra okot adó adatok azzal kapcsolatosak, hogy „az iskola vagy önkormányzat megkérdezti-e a családokat, hogy van-e megfelelő eszközük vagy internet a digitális oktatásban való bekapcsolódáshoz”. A válaszok több mint harmadában (37százalék) arról számoltak be, hogy nem, a nem tudom válaszokkal együtt a települések többségén nem volt ilyen felmérés. Megkérdeztük azt is, hogy azok, akiknek nincs eszközük vagy internetük, hogyan oldják meg a tanulást? A válaszok közül mindössze három utalt arra, hogy a település egy-egy iskolája megpróbált abban is segíteni, hogy a gyerekek mindegyikének legyen digitális eszköze. Három válaszban merült fel, hogy az iskola a helyi tanodával, más civilszervezettel együttműködve próbálta elkerülni, hogy bármely tanulója lemaradjon. Sajnos öt válasz utal arra is, hogy az adott településen a digitális oktatásból kimaradók számára nincs segítség.”

A jelek szerint, a kutatásban részt vevő települések túlnyomó többségén viszont a szociális szolgáltatásokat megszervezték: mindössze négy településről jelezték, hogy az ingyenes étkezésre jogosult gyerekek nem jutnak hozzá a nekik járó ételhez. Több településen még a házhozszállítást is megoldották, vagy osztópontokat állítottak fel. 

A digitális oktatás a kormányzati kommunikáció ellenére, a tankerületek szükséges támogatása és a pedagógusok szükséges ismeretei híján sem tudott megvalósulni. A családok-tanulók körülményeinek és lehetőségeinek, az előzetes felkészítésnek és az életszerűségnek a figyelembe vétele nélkül is születtek irreális elvárások, ezeket pedig inkorrekt szankciók követték. Ugyanakkor az eszközzel rendelkező szülők kiemelték, hogy az esetek nagy többségében az osztályfőnökkel való kapcsolattartás folyamatos volt, sőt, a minősége is javult – a szaktanárok azonban teljesen eltűntek az életükből.

„Megkérdeztük azt is, hogy érték-e, és ha igen, milyen szankciók érték a digitális oktatásba be nem kapcsolódott gyermekeket. A három leggyakoribb szankciót ajánlottuk fel válaszlehetőségként, és miután egy településen többféle választ is adhatnak a helyzetre a különböző iskolák, arra kértük a válaszadókat: mondják meg, hogy az adott szankció „kicsit jellemző, volt már rá példa”; „jellemző”,vagy „nagyon jellemző”. A válaszok többsége alapján, a szankciók egyelőre megálltak az iskolák szintjén: a válaszok többsége az igazolatlan órát és a rossz érdemjegyet jelölte meg. A jelzés az önkormányzati hatóság felé, gyermekvédelem felé 7 esetben a „volt már rá példa”, és 4 válasz esetében „jellemzőként” került megválaszolásra”

A válaszadókat megkérték arra is, hogy osszák meg a felmérőkkel a javaslataikat is. Többségük válasza a közösségi internethasználat, illetve az eszközök biztosításával volt kapcsolatos, volt, aki  iskolai pályázatok indítását javasolta ez ügyben. Többen javasolták a szülők és a diákok szisztematikus felkészítését a digitális eszközhasználatra.

Közben eltelt a nyár. A koronavírus-járvány második hulláma is elérte az országot, az oktatást. Digitális témakörben a járvány első hulláma óta eltelt időben mindössze annyi történt, hogy idén július 1-jén megrendezték a Digitális Jólét Program keretében futó Digitális Témahetet. A beérkezett intézményi és pedagóguspályázatok a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ  meghirdetett három kategóriája mellett további tíz különdíj kategóriában kerültek elbírásra.

A győztes pályázók számos, a pedagógiai gyakorlatban alkalmazható digitális eszközt, programlehetőséget, illetve továbbképzést nyerhettek el. A projektjeiben a magyarországi mintegy 3000 intézményből 723 iskola vett részt. Valószínűsíthető, hogy nem a fenti felmérés résztvevői közül kerültek ki.  Vagyis ha a járvány miatt esetleges digitális oktatásra térne át az iskolájuk, számukra ugyanolyan nehézséget okozna az a továbbiakban is, mint tavasszal.  Másfajta segítséget annyiban kaptak, hogy az Emmi megszigorította az iskolai járványügyi szabályokat, és október 1-jétől minden iskolában kötelező lesz a lázmérés.

Abban reménykedhetünk, hogy legalább enni tudnak majd, mert ahogy Sölch Gellért, az Emberi Erőforrások Minisztériumának stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára  2020. szeptember 19-én, Felcsúton, az OKÉS országos közétkeztetési szakácsverseny döntőjén kijelentette, az iskolai és szünidei étkeztetésre 82,5 milliárd forint áll rendelkezésre az idei költségvetésben, ami 2010-hez képest több mint háromszoros növekedés.

Egyébként az országos közétkeztetési szakácsverseny döntőjében a hivatalos versenykiírás szerint, a versengőknek nagy adagszámban elkészíthető, étvágygerjesztő, kiváló ízharmóniájú, háromfogásos menüt kellett készíteniük, amelynek nyersanyagnormája (nettó 350 forint fejenként) megfelelt a hatályos rendeletnek.

Mindehhez csak Szent- Györgyi Albertet idézném: „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”.