Omlanak a NER-bástyák: elakadt a gellérthegyi beruházás, a kormányra éghet a Biodóm is
Az elmúlt napokban egyre sűrűbben kerül szóba a Városliget és Budapest szégyentorzója, a Biodómként ismert Pannon Park sorsa. Az egzotikus állatok helyett 38 ezer tonna betont őrző műanyagkupolák alatt lassan százmilliárdhoz közelítő közpénz rohad. A főváros visszaadná mindezt az államnak, a kormány azonban egyelőre cinikusan szemléli a vergődést. Minderről Erő Zoltánnal, Budapest főépítészével beszélgettünk.
Miután Lázár János lett az építési és beruházási miniszter, meglepő kanyarokat vesznek az eddig szent tehénnek tekintett állami beruházások. Például a közpénzből multimilliomos Mathias Corvinus Collegium (MCC) Alapítvány indoklás nélkül visszavonta az egykori Balassi Intézet, lánykori nevén a munkásőr parancsnokság épületének bontására kiírt közbeszerzést. Várható-e hasonló brutális mértékű közpénztemetők blokkolása?
Visszavonhatnak hasonló terveket, hiszen sok projekt van a Lázár János által összeállított listán, amelyen a szüneteltetni szándékozott beruházások szerepelnek. Persze úgy is megfogalmazható, hogy a múltban túl sok olyan projekt indult, amiről látható volt, hogy nincs, nem is lesz rá fedezet. A gazdasági helyzet mindezt még inkább kiélezte. Tehát a kérdésre válaszolva, le lehet állítani ilyen projekteket, mint akár a Citadella, bár erről nincs közvetlen ismeretem.
Egy régebbi interjúnkra is hivatkozva hozom fel példaként az MCC gellérthegyi beruházásának a leállását, illetve ennek következményeit. Egy ilyen váratlan fordulat mennyiben terhelheti akár anyagi, akár természetvédelmi szempontból a fővárost, avagy éppen fordítva, a beruházó, az MCC alapítványát?
Azt is ki lehet húzni a megépítendők sorából, ráadásul a Mathias Corvinus Collegiumnak rengeteg ingatlan jutott, ami számos fejlesztést is jelent. A nevezett épülettel kapcsolatban kicsit csodálom, hogy a magáévá tette az alapítvány, mivel ez a munkásőrség központja volt. Nekem lettek volna bizonyos ideológiai problémáim.
De ez legyen az ő problémájuk, mondhatnánk.
Így van. Maga az épület egy Pázmándi Margit épület volt annak idején, komor és elég barátságtalan, de nem egy rossz ház, csak nem oldott hangulatot feltételező, egyetemi oktatási épületnek alkalmas. A pályázaton kiválasztott két első helyezett ismereteim szerint valamelyest összedolgozott és ebből alakult ki egy nagyobb együttes képe. Én nem is a városképi megjelenésétől ódzkodom, tekintve, hogy egy kicsit nagy lett a terv. Bár jelen állapotában sem jelentéktelen, de egy-egy toronnyal, nagyobb tömeggel még nagyobb, erődszerű akar lenni. Sokkal inkább aggasztó, hogy miként valósulna meg például oktatási helyszínként a városközponti kapcsolatrendszere. Ellenpéldaként említhető a Pázmány új kampuszának elhelyezése a Magyar Rádió egykori épületében.
Bár erről sincsenek hírek újabban, nem ismert, hogy szintén leállították vagy sem.
De legalább olyan helyszínre tervezték, ahol metrókapcsolat, tömegközlekedési csomópont van, maga a városrész diáknegyedként is működik. Egy fellegvárszerű épületben, mint a gellérthegyi, az oktatási funkció harmóniája erősen sántít. Ráadásul az épület valódi szerepe a mai napig erősen homályos. Ismét mintha előbb lépnének és aztán gondolkoznának.
A fővárost presszionáló beruházások közül talán a legdrámaibb helyzetben a Biodóm van – és a főváros, mint fenntartója. Ön szerint a Biodóm mivé és kié lesz?
Erre most nehéz válaszolni. Ezt a projektet egyelőre se lenyelni, se kiköpni nem lehet, hasonlatos az óriáskígyó önmagába harapásához. Borzasztóan nehéz ügy, amire hasonlóan nehéz megoldást találni. Építészetileg sem szeretjük, maga a projekt is kérdéses, hogy valami csak azért legyen nagyobb, hogy ennél nagyobb a világon ne legyen. Amint az is erősen kérdéses, hogy mindez milyen áron valósul meg.
Ráadásul fenn is kell tartani. Van-e bármilyen mozgástere a fővárosnak ennek a tehernek a ledobásához?
Erre azért is nehéz válaszolni, mert ez nem építészeti kérdés a Városházán, sokkal inkább válságkezelési kérdés.
Ön építészként miként ítéli meg ezt a monstrumot?
Nézze, én már akkor erősen csodálkoztam a programon, amikor ez az egész terv megszületett. Ez ugye arról szólt, hogy a Pannon Park valamilyen módon egy „ősállapotot” mutasson be, olyan klimatikus viszonyok között, amik most nálunk nincsenek. Ebből egyértelműen következett, hogy ez egy hatalmas, erőigényes dolog lesz. Felmerült persze, hogy a Széchényi-fürdő leeresztett termálvizével is besegítenek a fűtésébe, de nyáron a klimatizálás is energiát igényel. Valamikor a huszadik század végén divat volt és több helyen kísérletet is tettek rá – például az arizonai sivatagban –, hogy kipróbáljanak olyan biológiai egységeket, amik egy kupolával el vannak zárva a külvilágtól. Ezzel kipróbálták azt is, hogy létrehozható-e olyan bioszféra, ami nem igényel hűtés-fűtést, nem igényel levegőt, az oxigént a benne lévő növények termelik. Ez egy kísérleti elképzelés volt, amit akár a Marsra is letehetnénk. Ebbe még emberek is beköltöztek, ami egy pszichológiai kísérletként funkcionált.
A Biodóm ezt a tudományos kísérletet próbálta volna modellálni?
A legkevésbé sem. Ez egy mesterséges klimatikus viszonyokat biztosító épület, aminek a gázszámlája csillagászati összegbe kerül, s ebbe eleve bele volt kalkulálva a bukás.
Marad tehát egy szürreális rémálom?
Hogy mi akart lenni, azt azért lehet tudni. Amikor még Persányi Miklós volt az Állatkert igazgatója, még ha rá is erőltették mindezt, de szakemberként ez egy olyan kihívás, amit nem lehetett kihagyni.
Viszont Persányi Miklós már nincs a helyén, ellentétben a Biodómmal.
Pedig vannak sikeresen működő előképek is, mint például Lipcsében, ahol működik hasonló, szintén hatalmas komplexum, de az fogad látogatókat. A budapesti nem, de legalább egy méterrel magasabb lett, ez még érthető szakmai kihívás lett volna egy ilyen hatalmas létesítményt igazgatni. Azt viszont semmi sem indokolja, hogy tizenvalahány helyett majdnem százmilliárdot emésztett fel eddig.