Orbán a botránynak is új jelentést adott

Sebes György 2021. július 20. 14:47 2021. júl. 20. 14:47

A botrány szó jelentése: kínos eset, cselekedet, viselkedés, amely megütközést, felháborodást, netán megbotránkozást vált ki. Csakhogy az is tény, hogy ami az egyik oldalon botrány, az a másikon a dolgok megszokott rendje, ami csak azért érdemel szót, mert annyit beszélnek róla. Legalábbis ehhez szokhattunk hozzá a Fidesz-kormányok alatt. A kérdés az, hogy a Pegasusgate nyomán változik-e valami. Netán bukik, akinek kell.  

Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni. Így reagáltak a kormány közlekedési rendőrei a Pegasusgate első híreire. Természetesen a kezdeti hallgatás után, amikor már mondani kellett valamit. Szokásos eljárás. A belügyminiszter leszögezte, hogy a második Fidesz-kormány hivatalba lépése – vagyis 2010. május 29. óta – a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak. Pintér Sándor egyúttal közölte, „Magyarország demokratikus jogállam”, s mindig a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt és jár el. Még emlékeztetett rá, hogy Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője már megmondta, megalapozatlanok a „baloldali sajtóban” megjelent értesülések, amelyek csak a politikai hangulatkeltést szolgálják.

Így szokott ez lenni, bármi merüljön is fel. Először hallgatnak. Második lépésben hárítanak. Harmadik fázisban támadnak. Vagyis kezdetben nincs ügy. Vagy botrány, ha úgy jobban tetszik. De ez sokáig nem tartható álláspont. Akkor következik az, hogy van valami, de nekik semmi közük hozzá, csak megpróbálják belekeverni őket, noha patyolattiszták. Ha azonban még tovább pödrődik a történet, akkor jön az a fázis, hogy „ha ti így, akkor mi is”. Ilyenkor rámutatnak, micsoda összeesküvés folyik, miközben inkább arról kellene beszélni, hogy mit művel Soros, Gyurcsány, a baloldal, Brüsszel, nem is beszélve a migránsokról. Nem kívánt törlendő. 

Csak az utóbbi másfél évből rengeteg nevet és történetet említhetnénk, amelyek mind a jelenlegi hatalomról és a hozzájuk kapcsolódó esetekről szólnak. És szándékosan kerüljük a botrány szót, noha ez lenne a leginkább illő rájuk. Már csak azért is, mivel e szó valamely kínos esetet, cselekedetet, vagy viselkedést ír le. Olyant, amely megütközést, felháborodást, netán megbotránkozást vált ki. Amiket a következőkben említünk, mind ilyennek látszanak. Ám megítélésük lehet szubjektív, s a – vélt – leleplezésre a hatalom reakciói szinte minden esetben egyformák (lásd, a fentebb ismertetett három lépést). Bánjunk tehát csínján a szavakkal. A jelek szerint ami az egyik oldalon botrány, az a másikon a dolgok megszokott rendje, ami csak azért érdemel szót, mert annyit beszélnek róla. 

Ráadásul ez a kormány azt csinál, amit akar. A kétharmados parlamenti többség – Orbán Viktor akaratát teljesítve – már nem egyszer felhatalmazta a koronavírus járvány okozta veszélyhelyzet meghosszabbítására a kabinetet. Most éppen úgy áll a dolog, hogy hetente újabb és újabb győzelmeket aratnak ugyan a vírus felett, ám a rendkívüli jogrend – legalább szeptemberig – változatlanul érvényes. Hiába érvelt az ellenzék azzal, hogy ez nem az ország és az emberek javát szolgálja, csak kicsinyes pártpolitikai érdekeket, ez mit sem számított. Botrány? Lehet annak nevezni, de a helyzeten nem változtat. 

Az a több mint 300 milliárd forint sem térül már meg, amennyiért a járvány első szakaszában több mint 16 ezer lélegeztetőgépet vásároltak, elsősorban Kínából. Az emberéleteket persze nem lehet pénzben mérni és kétségtelen, hogy néhányat megmentett a gép. De az is biztos, hogy eleve tudni lehetett, ennyire nem lesz szükség. Most tehát ott állnak kihasználatlanul, párat el is ajándékoztak.

És ha már Kína. A miniszterelnök június elején – amikor váratlanul felbukkant a szokásos heti Kormányinfón – azt közölte, népakarat, vagyis népszavazás dönt majd a Fudan Egyetem budapesti építkezéséről. Alig telt el néhány óra, és a parlament törvényalkotási bizottsága – amelyben éppúgy kormánypárti többség van, mint a többiben – már támogatta is az ezzel kapcsolatos két törvényjavaslatot. Nem volt kétséges az országgyűlési szavazás eredménye sem. Így a (megcserélt) Duna-parti telkeket megkapja ingyen a Fudan, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt legyen a beruházás, és hogy létrejöjjön a fenntartó alapítvány. Az ellenzék meg nyugodtan tiltakozhat, tüntethet is, a válsz az, hogy még messze az építkezés kezdete, addig bármi történhet. Ez is botrány. Vagy mégsem? 

Említhetnénk sorban azokat a fideszes szereplőket is, akikkel .. hmm.. valami történt az utóbbi időben. Tavaly nyáron Szijjártó Péterrel, akiről egyszerre csak kiderült, hogy bár éjt nappallá téve dolgozik, de közben egy luxusjachton hajókázik az Adrián. Hogy milyen pénzből és miképpen került oda, azt több-kevesebb sikerrel el is tudták titkolni. Nem lehetett viszont eltussolni a Fidesz egyik alapítójának tél eleji esetét. Szegény Szájer József – aki annak idején a jelenlegi Alaptörvényt is formába öntötte – kénytelen volt sorra lemondani mindenről, ami addig fontos volt neki. Pár hónap múltán pedig felkért mindenkit, hogy hagyják már békén, mert nem is közszereplő, de igényt tart a minden állampolgárt megillető kellő tiszteletre. Még egy nevet érdemes ebben a sorban megemlíteni: Simonka Györgyét. A – természetesen – fideszes országgyűlési képviselő ellen bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, vesztegetés, vesztegetés elfogadása, valamint hamis magánokirat felhasználása vétsége a vád. A per már folyik, de ő közben támadásba lendült. Nemcsak az ügyészséget, valamint az ellene indított eljárást igyekezett rossz színben feltüntetni, hanem megpróbálta elhallgattatni a sajtót is. Több mint száz helyreigazítást kért és indított pert médiumok sokasága ellen. 

Magyarország egykori perui nagykövete is panaszkodott a sajtóra, de azért nem nagy hangon. Kaleta Gábort ugyanis elítélte a bíróság, miután bizonyítottan vádolták pedofíliával. Előzőleg titokban hozták haza és azt sem verték nagydobra, hogy eljárás indult ellene. Az akció egyes részletei pedig titkosak. Viszont miatta alkottak pedofil-ellenes törvényt, amibe belekevertek homofób kitételeket is. Ez aztán kiverte a biztosítékot Brüsszelben, hiszen olyan jogszabályt sikerült létrehozni, amely semmilyen tekintetben nem felel meg az uniós értékeknek és szabályoknak. Ami ennek kapcsán történt és jelenleg is történik, már joggal lenne botránynak nevezhető, csak ebben az ügyben egészen mást látnak botrányosnak a közösség legtöbb tagállamában és mást a magyar kormány berkeiben. Emiatt viszont sokan joggal gondolják, hogy Orbán Viktor és csapata szándékosan szegült szembe az unióval. Itt a belpolitikai érdekek és számítások a jelek szerint felülírtak mindent, arccal a jövő évi választás remélt győzelme felé.  

Szinte vég nélkül folytathatnánk még a sort. Csak az utóbbi másfél évben is rengeteg olyan eset történt, amely felháborodást, megütközést keltett, miközben azt lehetett tapasztalni, hogy a kormánypártok soraiban ezeket tartják természetesnek. A kérdés az, hogy a legújabb ügy – amely újságírók, politikusok, üzletemberek megfigyeléséről szól és sokan szégyenteljesnek, erkölcsi felháborodást joggal kiváltónak tartják – vajon e minősítések alapján, valóban a botrányok közé kerül-e. És ha igen, akkor – megannyi elődjétől eltérően – magával ránthatja-e Orbán Viktort, vagy néhány megbízható emberét.