Orbán átváltott válság-üzemmódba
A miniszterelnök átment válság-üzemmódba. A kamara ülésén (na nem az Orvoskamaráén, oda minek is menne, hanem a Kereskedelmi és Iparkamaráén) már nem nyugtatgatott, inkább a baljós jövőt ecsetelte. Valószínűleg mostanra konstatálta, hogy a magyar egészségügyi intézményrendszer még járványmentes időben is a működőképesség határán vergődik.
Ezért nem is ígért semmit, ami később számonkérhető volna. Csak megsimogatta a nemzet buksiját, hogy kézrátétellel és kollektíven gyógyítson: „Nem egy közönséges nemzet vagyunk", túléltük Trianont, a világháborút és az azt követő kivándorlási hullámot. (Sőt, a mostanit is – de ezt már én teszem hozzá, valamiért erről nem ejt szót.) Felteszem, ezt vigasznak szánja: ha túléltük Trianont, csak túléljük a járványt is, ha van lélegeztető, ha nincs.
A válság-üzemmód (vagy Parragh ihletadó jelenléte) a kormányfőt rendkívüli eszmefuttatásokra inspirálta. Közönséges halandó követni sem bírja: „A büszkeség és a szemérmesség kombinációjára van szükség. Kultúrantropológiai szempontból ez az alapja a magyar gazdaságpolitikának. Ez a nagy titok." Ha csak úgy nem. Mert – mint mondja – a gazdaságpolitikának találkoznia kell „a nemzet antropológiai jellemzőivel", ez pedig a magyarok esetében az, hogy egyszerre szeretünk büszkék és szemérmesek lenni. Ja.
Míg ezt emésztem, éppen szemérmetlenül halálra dicséri a kormánya teljesítményét. Most vagy az van, hogy időnként – nemzet fölötti magasságokba emelkedvén – lerúgja a lábáról az antropológiai karakter béklyóját, vagy beosztja: délelőtt büszke, és majd délután lesz szemérmes.
Ez még nem zaklat fel, pláne, hogy megnyugtat: ez az antropológiai izé „nem faji kérdés". Akkor is, úgy tűnik, a jövőben nem a hunoktól, kipcsakoktól, turultól, csodaszarvastól eredeztetjük magunkat, hanem A helység kalapácsából ismert Szemérmetes Erzsók („ötvenöt éves bájaIval") és a büszke Fejenagy kovács frigyéből. Nem tudom, másképp hogy lettünk volna egyszerre szemérmesek és büszkék.
Ez a Petőfi mégiscsak tudott valamit, jó, hogy a rebellis, sőt, liberális természete dacára benn maradhatott a Nemzeti alaptantervben.
De erről is esik szó, mármint a Nat-ról. A miniszterelnök szerint, épp a büszkeség fontossága miatt kell inkább a győztes csatáinkat tanítani. (Szerintem ezzel is csökkenteni akarjuk a gyerekek túlterhelését, ezekből ugyanis nincs olyan sok.) A vesztesekről meg szemérmesen hallgatunk, összejön ez.
Itt kicsit elkalandozhatott a figyelmem: nem tudom, hogyan jutott el az EU „veszélyes elemeinek" kárhoztatásáig. Ezek a veszélyes elemek „szocialisztikus dolgokat", „újraelosztást", igazságosabb adórendszert forszíroznak, rémes!
Már látom, ahogy idelopakodik Brüsszelből a koronavírus, és megfertőz a többkulcsos adórendszer eszméjével. Jaj nekünk! Talán ha a kézfertőtlenítőt a fülünkön át a fejünkbe is beönthetnénk... Kár, hogy most éppen hiánycikk.
