Orbán dilemmája: Trianont vagy Visegrádot?

Lendvai Ildikó 2020. január 11. 04:51 2020. jan. 11. 04:51

Azért ismerjük el: a miniszterelnök a nemzetközi sajtótájékoztatóján szokatlanul józan hangot ütött meg a trianoni évforduló kapcsán. Pedig nem így indult az emlékév. Most viszont hiába hörgött némi revíziós felhanggal a szolgálatkész alákérdező, Orbán rendreutasította: vessünk véget a „száz év magánynak", a szomszédokkal való ellenségeskedésnek. Fenntartva a múltat érintő véleményünket, a jövőt szolgáló együttműködésre kell lépnünk.

Már szinte túl tökéletes. Az okok persze világosak. Orbán egy ideje számol azzal, hogy kiteszik a szűrét a Néppártból, és ez komolyan csökkenti uniós befolyását. Ezért szeretne egy másik bázist, szövetséget tudni a háta mögött. Ha már Európa vezércsillaga nem tudott lenni, legalább lehessen a régióé. Elsősorban a visegrádiaké, kibővülve Közép-Európa keleti felével és a Balkánnal. Ezért kellett a bővítési biztosi poszt is. Ez azonban a trianoni sérelem zászlóra tűzésével lehetetlen. Ebben rajtunk kívül mindenki más ellenérdekelt. Ezért most jobban szolgálja ambícióit a jövő Visegrádja, mint a múlt Trianonja.

Addig, ameddig. Ha valamilyen belpolitikai okból mégse lehet máshoz nyúlni, hát majd felkaparják megint a trianoni sebeket. Még sót is hintenek rájuk. Addigra felkészül: Schmidt Mária, Bayer Zsolt, Demeter Szilárd.