Orbán egy ideológiai szavazatszerző gép, profi, és rendkívül hatékony
„Orbán vasmarka rozsdásodik” – ezzel a címmel közölte a 2016-os Brexit-népszavazás után alapított, The New European a pápalátogatás idején Budapesten járt tudósítójának cikkét.
Az Európa-párti brit folyóirat szerzője a Terror Házában tett látogatásával kezdte írását, azzal, hogy a kiállítás a zsidók 1944-45-ös, az akkori kormány által támogatott kiirtásáról igen hamar áttér a sokkal hosszabb szovjet megszállásra, és az egész bemutató arra van kihegyezve, hogy gonosz külföldi erők által elnyomott országot mutasson be. „Ami nem csoda, hiszen a múzeum igazgatója Schmidt Mária, Orbán egyik fő ideológusa, aki Orbánhoz hasonlóan, kommunista agitátorként indult, és onnan járta be a a jobboldali tekintélylevűségig vezető utat, és akárcsak Orbán, szintén nem lát különbséget a két periódus között.”
Az Európa közepén lévő Magyarország lakosságának száma kevesebb, mint tízmillió, és Orbán megjelenése előtt csak nagyon kevés amerikai tudta volna elhelyezni a térképen. Orbán azonban a szerző szerint több, mint egy miniszterelnök: egyhuzamban négyszer nyert választást, s ő a globális amerikai altright vezércsillaga. „Segített Donald Trump befutásában, és Vlagyimir Putyint ha nem is barátjának, de hasznos szövetségesének tekinti. Gyűlöl mindent, ami az Európai Unió, miközben annak a pénzében fürdik. Orbán sötét zsenialitása az, hogy a módszerei – legalábbis a külső megfigyelő számára – nehezen érzékelhetők. Budapest Szingapúr, vagy Dubai európai változatává lett – korlátlan személyes szabadság, erősen korlátozott közszabadság” – írta a szerző. Ismertette Orbán Viktor karrierjét, amely, mint írta, Soros ösztöndíjával kezdődött, aztán az európai jobbközép személyisége lett, de 2002-ben, a választás elvesztése után minden megváltozott. Az ellenzékben töltött következő nyolc évben mélységes személyes és politikai sértődöttség uralkodott el rajta, és amerikai választási tanácsadót alkalmazott. A hatalomba 2010-ben jutott vissza, és azóta a parlamenti többsége támogatásával folyamatosan konszolidálta szorítását az államon, ellenőrzése alá vonva az igazságszolgáltatást és a sajtót. Arthur Finkelstein amerikai politikai stratégát alkalmazta, és megtanulta tőle a megosztó politikát, valamint a kultúrháborús jelszógyártást. Ellenségképeket jelölt ki, és nekiment mindennek, amit liberálisnak, vagy baloldalinak tekintett. Egykori támogatója, Soros György démonizálása bizonyos antiszemitzimust sugall.
Trumphoz és Netanjahuhoz hasonlóan, Orbán is képes arra, hogy teátrális legyen a retorikájában, miközben a politikai kérdésekben rugalmas tud maradni. Mráz Ágoston Sámuel, a kormánybarát Nézőpont Intézet vezetője a szerzőnek elmondta, hogy a címkék Orbánnak nem jönnek be: megpróbálkozott az „illiberális demokráciával”, de az visszafelé sült el, ezért most a nemzeti konzervativizmus mellett maradt, amely szélesebb és kevésbé konfrontáló.
A szerző rámutatott: az ellenzéki szocialisták végig Orbán kezére játszottak, azzal, hogy nem határolódtak el eléggé a volt kommunistáktól, de azzal is, hogy kissé túl lelkesen üdvözölték a globalizációt. Amint Schmidt Mária, Orbán ideológusa egy videoposztban mondta, „Megnyertünk minden ilyen értelmezési csatát”. Ebben a sajátságos világképben a kommunisták csupán a nyugati „neomarxista ideológiára” tértek át, „és újra olyan világban élünk, ahol kirakatperek folynak Amerikától Nyugat-Európáig, mert megbélyegzik azokat, akik nem értenek egyet velük” – idézte a szerző Schmidtet. A Trump elleni vádemelés és Tucker Carlson távozása a Fox Newstól jól illik ebbe az áldozati szerepkörbe.
Ám ha a hatalom a neomarxista mélyállam kezében van, akkor lehet azzal érvelni, hogy az ember mindent elkövet az ez elleni harcban. És ezt a bírók zaklatásával, a szavazókörzetek átalakításával teszi. Mára már akár egymillió magyar – ami azért a lakosság tíz százaléka – hagyta el az országot, hogy külföldön dolgozzon, vagy hogy toleránsabb társadalomban éljen. A külföldre távozott szavazók útjába minden lehetséges akadályt odagördítenek a szavazáskor, viszont ennek az ellenkezője áll arra a hasonló számú szavazóra, aki a szomszédos országokban él, és túlnyomórészt konzervatív. Hatalmas pénzeket költenek a Facebookra. Nagyon kevés kivétellel minden fontosabb orgánum és tévécsatorna a kormány kezében van. Krekó Pétert idézve, a szerző azt írta: „Orbán az információs autokrácia vezető személyisége a világon. Olyan rendszert hozott létre, amelyben nem szükséges erőszakot, vagy nyílt megtorlást alkalmazni. Ideológiai szavazatszerző gép, profi, és rendkívül hatékony”.
Minél tovább van kormányon Orbán, annál inkább ellenőrzése alá vonja a közélet minden szféráját. A miniszterelnök támogatása jó, pontosabban szükségszerű karrierdöntés minden vezető üzletember, médiaszemélyiség, illetve bárki számára, akiben van ambíció.
A politikai szabadság erodálásával annyira járványszerűvé lett a korrupció és a nepotizmus, hogy a legnagyobb része ma már technikailag jogszerű. Orbán megváltoztatta a közbeszerzési szabályokat, az illetékes hatóságban az ő emberei ülnek, és ő osztja a pénzt a családjának, barátainak és támogatóinak. Ugyanez érvényes az Állami Számvevőszékre és a legfőbb ügyészségre is.
A pápa a látogatásán ugyan a migránsokkal szembeni toleranciát prédikált, ami kicsit kényelmetlen lehetett, de a három napos látogatás hatalmas propagandalendületet jelentett Orbánnak, aki protestáns, és a katolikus tanítást saját tradicionalista, nemzeti-konzervatív céljai érdekében tette a magáévá.
Ukrajna megváltoztatta a dolgokat, részben Orbán javára, részben a kárára. Lehetővé tette számára a szavazók összefogását a megnőtt feszültség idején, de felszínre hozott néhány fontos nehézséget és valószínűtlen szakadást is.
Az elmúlt több mint egy évtizedben Orbán a Nyugat hanyatlásáról szóló narratívát terjesztette. Ez ideológiai leplet biztosított számára, valamint ürügyet, hogy Moszkva és Peking felé forduljon. Az ukránok kitartása, továbbá az amerikaiak és az európaiak eltökéltsége rosszul érte.
Az EU kezd Orbánba belefáradni, eljárásokat folytat ellene egyebek között az Európai Bíróságon, és euró milliárdokat fagyasztott be. Ez a csata csak folytatódni fog, és aligha hoz egyértelmű végeredményt. Számos magyar beszélgetőpartner ezt ideológiai kérdésnek tekinti, mások puszta pragmatizmusnak.
Nehéz elképzelni, hogy mit ért el Orbán azzal, hogy Ukrajna ügyében szembehelyezkedett a Nyugattal. A Fideszt és a lengyel PiS-t éveken át ideológiai társaknak látták a tekintélyelvű jobboldalon, olyannak, akik majd igyekeznek visszaszorítani a természetes társadalmi rendet megfertőző, genderező dilettánsokat. Amint Putyin elrendelte a támadást, mindkét ország kiemelkedett: a lengyelek az Ukrajnának nyújtandó nyugati támogatás élharcosai lettek, Magyarországot pedig a Kreml EU-n belüli ötödik hadoszlopának tekintik.
Magyarország alkalmatlannak bizonyult arra, vagy nem akarta, hogy diverzifikálja energiaforrásait, és a legmagasabbak közötti árakat fizette az orosz gázért – ennyit a hűségről. Az országban az EU-n belül a legmagasabb az infláció, és a S&P Global Rating (azelőtt Standard& Poors) hitelminősítő intézet a bóvli előtti utolsó szintre minősítette le az országot.
Magyarország jelenlegi nehéz helyzetét talán úgy lehet a legjobban megérteni, ha azt mondjuk, hogy visszatér a múltba – írta a szerző, aki példaként a Nagy Imre szobor eltávolítását és annak módját hozta fel.
