Orbán észrevette, hogy járvány van
Ez helyes. A szakemberek majd eldöntik, időben és jó irányban történtek-e az intézkedések. Valószínűleg megkésve, de legalább történt valami. Vajon miért? A Fidesz közismerten a közvélemény-kutatásokra alapozza lépéseit, méri, mit úszhat még meg, és mit nem. Most úgy láthatta, ez már nem megúszható, a saját tábor is zúgolódik. Másrészt lehetett tudni, hogy az ellenzék végre közösen ad be járványkezelési csomagot. Még a végén úgy nézne ki, hogy az ő programjukat hajtják végre? Azt már nem! Lépni kellett. (Szerencsére.)
Eddig a tétlenséget azzal indokolták, hogy a Nemzeti Konzultáció arra kötelez: ne korlátozzák az országot. Aha. Most kiderült, hogy a Nemzeti Konzultáció erős, mint a vas. Kivéve,
1. ha a vezér tekintélyét fenyegeti az elégedetlenség,
2. ha az ellenzék előzne.
Az is kiderült, milyen gátlástalanul változtatja parancsra a véleményét a kormánymédia. Tegnap, amikor a főváros hirdette meg a pedagógusok és szociális dolgozók rendszeres ingyen tesztelését, még azt harsogták: micsoda pancserség, az antigén alapú teszt megbízhatatlan! Ma, hogy Orbán vezeti be ugyanezt, a teszt egyik napról a másikra hasznos eszközzé vált. És közben azt se mondják: bikkmakk.
De örüljünk annak, ami indokoltan történt meg, és követeljük tovább, ami hiányzik. Mert megint csak alig van a szociális gondokon, a jövedelemkiesésen segítő intézkedés. Hogy mire lenne szükség, arra csupán elő kell venni az ellenzék 11 pontját a karanténbe szorultak béréről, a munkanélküliek, kisvállalkozók, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok segítéséről.
A 11 pont szerint, például az oktatási és egészségügyi dolgozókon kívül, a szociális munkásokat is szűrni kell. Az ő feladataikat nem lehet digitálisan vagy home office-ból ellátni. Az ő gondozottaikat nem lehet skype-on elérni, uram bocsá', az is lehet, hogy azok még a kormányfő Fb-szózatait sem követik lankadatlan figyelemmel. Az eddigi járványveszély semmi ahhoz képest, ami akkor áll elő, ha a betegség elér a súlyos hátrányban lévő vidékek, szegénytelepek, zsákfalvak zsúfolt viskóiba.
És miközben valószínűleg szükséges volt a középiskolák digitális átállása, hol maradnak a laptopok, gépek a szegény vagy sokgyerekes családok gyerekeinek? Ha a család fele majd egész nap otthon marad, milyen segítséget kapnak a fűtéshez, a növekvő villanyszámlához azok, akiknek ez eddig is gondot okozott?
De ha szabad kérnem, a megoldási javaslatokat ne csak az iparkamara elnökétől kérjék. Parragh László kitűnő ötleteivel, a kormány buzgó közreműködésével már sikerült a szakoktatást tönkretenni. Úgy látom, most hasonló munkamegosztásban az önkormányzatokon a sor. Átvenném Lakner Zoltán logikus javaslatát: ha az elnök csökkenteni akarja a vállalkozók terheit, talán először a kötelező kamarai tagdíjat szüntesse be, mielőtt tönkreteszik a településeket, azok közvilágítását és közlekedését az iparűzési adó megvonásával.
Tudom, hogy a kormány számára szokatlan gondolat, de hát rendkívüli helyzet van: mégis, mi volna, ha egyszer az életben a leginkább érintettek képviselőivel: szakszervezetekkel, önkormányzatokkal is szóba állnának? Ha például nem éppen olyankor akarnák totálisan átszervezni az egészségügy rendszerét (amit már sok éve meg kellett volna tenni), ha tuti, hogy az orvosoknak és ápolóknak egy percük sincs ezt véleményezni?
