Orbán gyakran visszaél a hatalommal, de a legitimációja a kormányzásra kétségtelen

A cikk felidézi, hogy az Európai Akadémiák Szövetsége elnevezésű, több mint 60 akadémiát és egyéb kulturális szervezetet tömörítő szövetség panasszal fordult az ENSZ kultúra kérdéseiben illetékes rendkívüli jelentéstevőjéhez, és az Európai Parlamentnek címzett online petíciót helyezett kilátásba, mert úgy látja, hogy Magyarországon veszélyben van a kulturális szabadság, és ez ellen nemzetközi eszközökkel szándékozik fellépni. 

Orbán Viktor nemzeti konzervatív kormányáról van szó, amely Orbán 11 évvel ezelőtti, földcsuszamlásszerű győzelme óta kétharmados többséggel kormányoz, ezért azt tehet, és tesz is, amit akar – mutat rá a Frankfurter Allgemeine Zeitung. 

Az Európai Akadémiák Szövetsége szerint mély aggodalmat kelt a 2010 óta folytatott kultúrpolitika. A kormány megengedhetetlen mélységig avatkozik bele a kulturális szektorba, ez pedig sérti a művészet szabadságát, ami azt követelné, hogy az intézményi döntések tisztességesen, igazságosan, egyenjogúan, átláthatóan és a lehető legtöbbek bevonásával szülessenek meg. Ezzel szemben a kormány a művészet igazgatási és vezető tisztségeibe a politikai hovatartozás alapján nevez ki embereket, és nincs tekintettel a művészet szabadságára, amikor a művészek és az intézmények közpénzből való támogatásáról van szó.

Mindez beleillik az Orbán Viktorról gyakran rajzolt képbe, amely kvázi-diktátorként ábrázolja, ugyanakkor segít abban, hogy általános ítéletek helyett distinkciókat tudjunk tenni – írta a FAZ. 

Sok a bizonyíték arra, hogy Orbán a választók által neki adott hatalommal sok esetben pártja egyoldalú politikai hasznára élt vissza. Ez a választási törvénynél a leginkább szembetűnő, amit újra és újra átdolgoztak. A tisztességtelen feltételek ellenére, azonban egyértelmű, hogy a Fideszt a választók a legerősebb politikai erővé tették, ezt igazolták is, és legitimációt kapott a kormányzásra, és ez magában foglalja a kultúrpolitikát is. Ha kulturális területen közigazgatási, vagy igazgatói tisztségbe kell kinevezni embereket, vagy kulturális támogatásokról kell dönteni, akkor ezt megteheti, még akkor is, ha ez a magyarországihoz hasonlóan polarizált helyzetben a másik félnek nagyon nem tetszik. 

Tény azonban, hogy az Orbán-kormány más területeken is erős centralizálást hajtott végre, és csak ezzel szerezte meg magának a lehetőséget az ilyen döntésekbe való közvetlen beavatkozásra. Kétséges azonban, hogy itt hatással tudna lenni az a „jogi eszköztár”, amelyet az Európai Akadémiák Szövetsége említ. 

Igen érdekes, hogy Orbán újabban inkább az eddigivel ellentétes úton jár. A központosítás és a kormány közvetlen hozzáférése helyett a közintézmények alapítványokba való kihelyezésére teszi a hangsúlyt. Ez jelenleg mindenekelőtt a felsőoktatási intézményeket érinti. A kormány szerint így az államtól való függőségből az igazi autonómiába engedik el ezeket. Ám a kuratóriumok tagjait az illetékes miniszter nevezi ki, ami a valós hatalmi viszonyok között annyit tesz, hogy maga Orbán nevezi ki őket, hiszen nélküle nem megy semmi. Mindez tavaly kezdődött az SZFE-vel, amelynek hallgatói és oktatói hevesen tiltakoztak, és elfoglalták az egyetem épületeit. A tudósító szerint alighanem ez ihlette az Európai Akadémiák Szövetségének fellépését is. 

Maga Orbán az állami rádióban nyíltan kimondta, hogy neki mi a fontos: „Az egyetemek nemzeti intézmények, vagyis a nemzeti szuverenitás, a nemzeti önismeret, az öntudat, a nemzeti képzés és a nemzeti kultúra őrzői. És nem akarjuk, hogy valamiféle globalista, a nemzeti jelleget elvesztő intézményekké legyenek”. És hozzátette: eszerint fogják kiválasztani a kurátorokat.