Orbán itt is, ott is próbálkozik, de nincs bizalom iránta
Sűrű külpolitikai programot bonyolít január végén, február elején a magyar miniszterelnök. A hét végén részt vesz Madridban az európai nacionalista és szélsőjobboldali pártvezetők egyeztetésén, hogy azután kedden az orosz elnökkel találkozzon. Sőt, tőle szokatlan módon, a Putyinnal esedékes találkozó előtt egyeztet a NATO és az EU vezetésével is. Balázs Péter korábbi külügyminiszter szerint ilyet korábban nem mondott, mi több, fütyült az EU-ra és a NATO-ra is, viszont minden évben „összebújt” Putyinnal. Mivel eddig nem adott okot arra, hogy egy ilyenfajta előzetes konzultációt bizalommal fogadjanak tőle, kérdés, mennyire hisznek neki, illetve, nem tudni pontosan kivel is akar egyeztetni.
– A hétvégén a magyar és a lengyel kormányfő is részt vesz a populista és szélsőjobboldali vezetők összejövetelén, amit a spanyol Vox szervezett. Mi a célja ennek az összejövetelnek?
– Azt már jó ideje látjuk, hogy a szélsőjobb szervezkedik. Ők részben megosztottak, mert az Európai Parlamentben két platformon alakítottak csoportokat. Az egyikben, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselő csoportjában van a lengyel kormánypárt, a PiS (Jog és Igazságosság), a másikban, az Identitás és Demokrácia nevűben vannak pedig az igazi szélsőséges jobbosok. De látszik a szándék. Ennek az egyik mozgatója főleg Orbán Viktor, mert a Fidesz az egyetlen, aki „hazátlan” most az európai pártcsaládok körében. Távoznia kellett a Néppártból, és a magyar miniszterelnök mind a két csoport felé kacsingat. Egyszerűbb megoldás lett volna, ha simán bejelentkezik, beáll valahova. Voltak, akik arra tippeltek, hogy Kaczyński mellé áll, csakhogy Orbánnak valószínűleg sokkal jobban tetszik a még szélsőségesebb Identitás és Demokrácia nevű társaság. Mindezek tetejében, a magyar kormányfő a 2019-es EP-választás óta arról álmodozik, hogy mi lenne, ha ez a két platform egyesülne, sőt, esetleg még a Néppártból is csatlakoznának páran. Mindez eddig nem sikerült.
– A spanyolországi találkozót két hónappal a hasonló varsói összejövetel után rendezik. Orbán Viktor magyar miniszterelnök, lengyel kollégája, Mateusz Morawiecki, Le Pen francia szélsőjobboldali vezető, valamint Ausztria és Belgium szélsőjobboldali vezetői lesznek ott, és részt vesznek Bulgária, Észtország, Litvánia, Románia, valamint Hollandia jobboldali nacionalista képviselői is. Mit várhat ettől a csúcstól Orbán?
– A legtöbb, amit elérhetnek – hasonlóan a varsói találkozóhoz –, az, hogy az ilyen egyívásúak összejönnek, és tanácskoznak. De ez ettől még nem válik szervezetté. Nyilvánvalóan a választásokról van szó, mindenkinek a maga választása a fontos. Marine Le Pennek most az a prioritás, hogy bejusson a franciaországi elnökválasztás második fordulójába. Az áprilisi elnökválasztás után, júniusban nemzetgyűlési választások lesznek, és az is fontos számára, hogy ott a pártja mire megy. Igazából mindenkinek a saját hazai politikája a fontos, ebben próbálnak összekapaszkodni.
– Az olasz Liga elnöke, Matteo Salvini decemberben sem volt már ott az összejövetelen, most sem megy el.
– Igen, mert bevették a kormánykoalícióba. Salvininak nagy szája volt, amíg azt gondolta, hogy nincs számára más mozgástér. Kiderült, hogy van otthon még esélye, mozgástere, de ehhez nem jó ajánlólevél, ha ő ilyen szélsőjobbosokkal áll össze.
– Végül is kell az EU-nak tartania ettől az alakulattól, attól, hogy egyszer majd összeállnak és erős szélsőjobboldalt alkothatnak?
– Az EU-ban a nemzeti kormányok a legerősebbek, ennél fogva az Európai Tanácsban is. Az unióban is annak van szava, aki otthon kormányoz. Tehát ha valaki otthon az ellenzékben ül, az odahaza kiabálhat a parlamentben, de az Európai Unióra nincs közvetlen hatása. Ilyen például az AfD Németországban. Nagy a hangja a Bundestagban, de Európában maximum az Európai Parlamentig jut el. Ott lehet hangoskodni, de a döntéseket az Európai Tanácsban hozzák. Még az Európai Bizottságban is a kormányok vannak jelen áttételesen, mert öt évenként egy embert jelölhet minden kormány a Bizottságba, és utána öt évig azokból áll az Európai Bizottság. Az a lényeg, hogy otthon ki kormányoz.
– Ugyancsak érdekes, hogy Orbán most ott lesz Spanyolországban, de február 1-jén Putyinhoz megy, ahová, a hivatalos kommunikáció szerint nem „kirendelték”. Mivel a magyar álláspont az, hogy Magyarország a békében érdekelt, a magyar miniszterelnök látogatása előtt egyeztet a NATO és az EU vezetésével is, legalábbis ezt közölte.
– Ilyet korábban még nem mondott. A kérdés, hogy a NATO és az EU vezetésén kit ért, mert ezeknek a szervezeteknek vannak formális tisztségviselői, a NATO-ban Jens Stoltenberg norvég politikus, a NATO főtitkára, vagy az EU-ban Ursula von der Leyen bizottsági elnök, bár igazából ezekben a szervezetekben is a nagy tagállamok az irányadóak. Ha NATO-t mond, akkor az jelenti az USA-t, Németországot, Kanadát stb. Kérdés tehát, hogy az orbáni kijelentés szó szerint pontosan kit is jelent? Ki az, akivel egyeztet? A másik kérdés ezzel kapcsolatban – azok után, hogy tíz évig ezt nem csinálta –, mennyire bíznak benne. Azért eddig nem adott okot arra, hogy egy ilyenfajta előzetes konzultációt bizalommal fogadjanak, mert eddig fütyült az EU-ra meg a NATO-ra, viszont évente „összebújt” Putyinnal.
– Laikusként azt gondolhatja az ember, ha Orbánnak nem sikerül összefognia és vezetnie az európai szélsőjobboldalt, akkor megpróbál „visszakapaszkodni” az EU-ba.
– Erre szokták azt mondani, hogy egy fenékkel egy lovon lehet ülni. Itt is próbálkozik, ott is próbálkozik, de nincs bizalom iránta.
