Orbán: közeleg a síszezon
A miniszterelnök hazaüzent Brüsszelből, a járványügyi tanácskozásról. Tájékoztat minket arról, amit magunk is látunk az ijesztően növekvő halálozási és megbetegedési adatokból: „a járvány felszálló ágban marad", „nehéz ősz és talán még nehezebb tél elé nézünk".
És mi az az egyetlen javaslat, amit az ő népének lelkére köt a nehéz ősz és még nehezebb tél idejére? „Közeleg a síszezon. Mindenki tervezi a téli vakációját... Ne tervezzenek a síszezonban külföldi utazásokat!"
Jó, rendben, középosztályi család lévén az én unokáim is el szoktak menni télen síelni. Az egyiknek az iskolája is szervez néha sítábort. De miniszterelnök úr, az istenért! Nézzen már ki a csőből, amelyen keresztül látja az országot!
Nem, nem mindenki a téli vakációját tervezi. Hanem azt, hogyan él meg a kényszerszünet alatt, ha becsukott, tönkrement a vállalkozás, a vendéglő, a bolt, ahol eddig dolgozott. Az egészségügyis, a szociális munkás meg azt, hogyan éli túl a terhelést, elvezénylik-e a családjától. A kisnyugdíjasnál a téli „vakáció" tervezése számolgatást jelent: hogyan tartson lépést a növekvő élelmiszerárakkal, ha most még a fűtésre is kell költeni. A szülő épp azt próbálja megtervezni, ki marad itthon a gyerekkel, ha az osztályát hazaküldik, hiszen neki már nem maradt szabadsága, és a nagymamát nem meri bevonni. Az idősotthon lakója azon tipródik: érti, hogy Kásler utasítása szerint, a nagyobb otthonokban is legyen lélegeztetőgép (valahová tenni kell azt a rengeteget), de ha ne adj' isten rászorulna, ki fogja kezelni a gépet? Hiszen nem abból van kevés, hanem szakemberből, aki ért hozzá.
Nem volna esetleg hozzájuk is egy szava, segítő intézkedése?
Vagy mégis menjenek mind inkább síelni?
