Orbán licitje

Mindig gondban vagyok, amikor egy olyan kormányzati intézkedésről kell véleményt formálnom, ami látszólag széles társadalmi rétegek számára kedvező, ugyanakkor rendszeridegen és nem felel meg az igazságosság és a szolidaritás követelményének. Ilyen volt például a 25 év alatti munkavállalók esetében az átlagkereset szintjéig történő személyi jövedelemadó (szja) fizetési kötelezettségének eltörlése (ez is jövőre lép hatályba), és ilyen a most meghirdetett „orbáni” adó-visszatérítés.

1. A miniszterelnök múlt pénteki bejelentésével végleg szétzúzta az egykulcsos szja rendszerét, hiszen megint – a 25 év alatti munkavállalókon és a négy gyermekes édesanyákon túl – egy újabb csoportot jutalmazott meg adómentesítéssel, illetve adó-visszafizetéssel. Az egy gyermekes – viszonylag jól kereső – családok összességében milliós nagyságrendű extra jövedelemhez juthatnak jövő tavasszal, de az állásukat vesztők, alkalmi- vagy idénymunkát végzők, illetve rövidített munkaidőben (Kurzarbeit) keveset keresők népes tábora ismét rosszul járt. A tönkrement vagy csődközelbe került önfoglalkoztató egyéni vállalkozók is vesztesek, hiszen bevétel hiányában, kevés adót fizettek, ezért kevés is jár vissza. Orbán tehát közvetlenül a parlamenti választást megelőző időszakban nyitja meg a központi pénzes zsákot. Fontos számára, hogy éppen jövő február-márciusban érezzen hálát a nép a jóságos vezető atyai törődéséért.
2. Az is elgondolkodtató, hogy miért ilyen későn „ébredt fel” a miniszterelnök és kormánya. Tavaly márciusban köszöntött ránk az elszegényedés korszaka, de csak most kezdtek adakozni a válságkezelés vezetői. Az elmúlt tizenöt hónapban érdemben nem törődtek a munkanélküliekkel, a kisnyugdíjasokkal, a bezárt boltok, szalonok, éttermek kis tulajdonosaival. És most sem őket karolják fel, hanem azt a viszonylag jól kereső réteget, amely különösebb erőfeszítés nélkül átvészelte a krízist. A szegények, az elesettek, a kiszolgáltatottak eddig is csak morzsákhoz juthattak, és a most bejelentett intézkedés sem javít a sorsukon.  Mondjuk ki: a miniszterelnök igazságtalan és minden szakmai megfontolást nélkülöző kezdeményezéssel állt elő, amely közgazdasági és szociális megközelítésből egyaránt elfogadhatatlan. Inflációgerjesztő hatása prognosztizálható, és az állami költségvetés pozícióit is rontja, azaz növeli a hiány mértékét. A kiskereskedelmi fogyasztást sem serkenti, hiszen nem a rászorultak kapják, hanem a tartalékolásra is képes munkavállalók, családok.
3. Nehéz helyzetbe került a demokratikus ellenzék, hiszen jól érzékelhető, hogy a pártelnök-miniszterelnök magasabb sebesség-fokozatba kapcsolt és emeli a tétet. Olyan ígéreteket fogalmaz meg és olyan intézkedéseket kezdeményez, amelyekkel korrekt módon szinte lehetetlen versenyre kelni. Azt is tapasztalhatjuk, hogy Orbán Viktor előtt csak egyetlen cél lebeg: a parlamenti választás megnyerése. Ennek elérése érdekében csaknem bármire hajlandó, még az ország költségvetési stabilitását is képes kockára tenni. Ha győz, megérte, ha veszít, utána az özönvíz, küzdjön meg a nehézségekkel a sokpárti koalíció.

Orbán saját hatalma megtartásáért felelőtlenül licitálni kezdett, de ebbe a menetbe semmiképpen nem szabad beszállni. Persze bizonyára lehet nagyokat mondani erről az oldalról is, viszont én nagyon óvnám a szövetséget kötött politikai pártokat a harsány, nagyotmondó bejelentésektől. Az ellenzéki közösség napokban megjelent együttes minimum-programja betartható vállalások gyűjteménye. Jó lenne a jövőben is megfontolt és mértéktartó módon kampányolni. Meggyőződésem, hogy egy tisztességes és betartható gazdaság-politikai ütemtervvel is leváltható a jelenlegi rezsim, nincs szükség ígéret-árverésre!