Orbán már nem zsarolhat tovább

Túl vagyunk az történelminek minősített uniós csúcs kommunikációs csatájának első napján, a jelek szerint mindenki győzött. Volt, aki vesztett?

Ez a megállapodás azért is történelmi, mert valóban minden európai ország nyert általa. Az eredeti pozíciók nagyon polarizáltak voltak, ezért minden ország képes volt áldozatot is hozni, hogy győztes is lehessen. Ezért születhetett meg a nagyon racionális kompromisszum. Közben persze időnként drámainak, időnként komikusnak is hatott az egyezkedés, néha meglepő fordulatokkal. Az egyezkedés mindvégig arról szólt, hogy minden ország kapjon valami lényegit, és a legfőbb nyertes Európa legyen. 

Itthon a pénzösszeg nagysága és a jogállamisági feltétel volt vita tárgya. Ma jobban látszik, hogy valójában győzött, vagy vesztett Orbán Viktor?

Ez elsősorban Magyarországról nézve lehet fontos, de valójában mégis egy mellékszála az uniós csúcsnak. A legfontosabb előrelépés az integrációban a hitelfelvételről szóló döntés, illetve a járvány utáni recesszió kezelésére szolgáló pénzügyi alapok megteremtése. Ne felejtse el, ezek a témák a pandémia előtt tabunak számítottak, de a kényszer hatására mégis sikerült 80 százalékkal emelni a felhasználható összeget.

Ez siker egész Európa számára, köztük annak az öt országnak is, amelyek a zsugoriak, avagy inkább: a takarékos országok közé tartoznak. Ezek az államok jelentősebb visszatérítést kapnak. Orbán Viktornak pedig az volt a fontos, hogy a megállapodásban ne legyen nevesítve a jogállamisági kritérium. Ezt a végső formába öntött megállapodás valóban nem erősítette meg, inkább csak homályos követelményként lebeg benne. De az Európa Tanács nem tüntette el a szövegből ezt a kritériumot, és az őszi szezonban várható ennek a konvertálása. 

A magyar miniszterelnök ősszel talán annyival védtelenebb lesz, hogy már nem tudja majd vétóval sakkban tartani az egész közösséget. El kell fogadnia a jogállamiság feltételeit. 

Már két éve az asztalon van egy olyan javaslat, amely minősített többséget igényel, ami tovább mehet a Tanács, illetve a Parlament elé, és lehet belőle kikényszeríthető európai jogszabály. Ennek minden esélye megvan. 

Állítólag Merkel kancellár megígérte, hogy ősszel lezárják a 7. cikkely szerinti eljárást is. Ezt néhányan úgy értékelték, hogy leveszik a napirendről, holott meg is tárgyalhatják a Fidesz jogállam-rombolását, aminek lehet hátrányos következménye. Ön mit gondol?

Azt gondolom, hogy Merkel ígérete nem egy felmentő ítélet megelőlegezése. Ráadásul a kancellár – ha ilyet kinyilatkoztatott – akkor csak saját szándékát jelezhette, nem pedig 27 tagország akaratát. Semmiképp nem ígérhette meg az őszi vita kimenetelét. 

Miközben a külön csomagban lévő pénzt mindenki üdvözölte, kevés vita zajlott a 7 éves költségvetés kiadásainak lefaragásáról. Milyen következményekkel járhat a vidékfejlesztés, vagy a klímavédelem kiadásainak a csökkentése?

Azok a területek valóban vesztesei a kiadáscsökkentésnek, mint a már említett klímavédelem, a digitális fejlesztés, a közös innovációs programok, vagy a Juncker által szorgalmazott növekedésösztönző program. Minden, ami közös, európai, az kicsit vesztett a súlyából. Ugyanakkor ismétlem, hogy történelmi jelentőségű az Európai Unió országai által közösen kibocsájtott kötvény, amely ezt a kiadáscsökkentést ellensúlyozza. Tehát mégis lesz mód a növekedés ösztönzésére. 

A járvány okozta gazdasági helyreállításra szánt összeget már a jövő évtől, tehát 2021 januárjától elkezdik kifizetni, és szerintem az európai vezetők megtalálják majd a módját, hogy a gazdaság a következő két-három évben – tehát a legkritikusabb időszakban – jelentős tőkeinjekciót kaphasson.  

Szóval a pénz kifizetése nem lesz körülményes, vagy túl bürokratikus?

Ettől nem félnék, mindössze négy-öt hónapos átfutásról lehet szó. Persze jobb lett volna, ha már eleve a közösség tarsolyában lett volna egy rendkívüli helyzetre érvényes forgatókönyv, a hozzá tartozó pénzügyi tartalékkal. De sajnos ilyen nem volt, ezért az EU kicsit felkészületlen volt. Így menet közben kellett a biztonsági hálót kialakítani, ami végül sikerült is. 

A csúcstalálkozó mondása lehetne, hogy aki nem tiszteli a jogállamot, az húzzon el az unióból. Orbántól meglepetés ez a kijelentés?

A magyar politika már eddig is trollkodott, de ezt inkább Szijjártótól szoktuk meg. Úgy látszik, a miniszterelnöknek is megtetszett a műfaj.

Sokan azt remélték, hogy a magyar kormányfő illiberális politizálását az unió közössége képes visszafogni. Ebben az ügyben viszont csak remények maradtak. Maradtak remények?

Nézze, 2012 után az EU különböző intézményei – különösen a parlament – elég sokat rugóztak a magyar kérdésen. Az jogos elvárás, hogy ne csak „dumáljon” az unió, hanem határozottan lépjen is fel. Valószínű a „takarékos, vagy zsugori országoknak” lett volna erejük fellépni Orbán politikája ellen. Vagyis jobb lett volna, ha nem a koronavírus áldozataivá vált országok, hanem inkább az autokratikus törekvések ellen lépnek fel. De elvétették a célt. 

A parlamentnek azért módja van beavatkozni, hiszen a csomag megvalósulásához szükség van az európai képviselők szavazataira is. Gondolja, hogy élnek a lehetőséggel?

Biztosan. Az unió Parlamentje már most belengette, hogy a költségvetési csomag jóváhagyása nem lesz automatikus. Tehát ebben az ügyben még számíthatunk néhány érdekes kanyarra.