Orbán másodszor is kisajátítja június 16-át
„Politikailag, szimbólumában és az eljárásban egyaránt sunyi és cinikus” – mondta portálunknak Dávid Ferenc a Vértanúk teréről decemberben, a két ünnep között titkokban elszállított Nagy Imre szobor ugyancsak titokban történt „felavatásáról”, ami annyiban merült ki, hogy egyik napról a másikra lekerült a lepel az alkotásról. „Orbán szándéka nyilvánvaló: a háttérbe akarja szorítani, le akarja választani Nagy Imrét 1956-ról, de Nagy Imre és 56 nem választható ketté” – szögezte le.
A Vértanúk teréről a Jászai Mari térre áthelyezett alkotás környezetének kialakítása és a szobor odaállítását hirdető tábla szerint – ahogy azt az Index észrevette – az átalakítás befejezésének dátuma idén szeptember, de valamiért nagyon sürgőssé vált, hogy június 16-a előtt már álljon a szobor. Szerdán – a Népszava megfogalmazása szerint – mindenféle felhajtás nélkül eltávolították a fekete nejlont Varga Tamás szobrászművész alkotásáról, s csütörtök óta már szabadon átjárható a szobornak helyt adó tér. Avatóünnepség nem volt és nem is lesz.
„Brutálisan durva, ami történt” – fogalmazott a Hírklikknek Dávid Ferenc még decemberben, amikor az éj leple alatt elszállították a Vértanúk teréről az ott a Parlament felé néző Nagy Imre szobrot. „Lehet-e fokozni, kell-e fokozni a fenti sommás véleményt?” – kérdeztük a VOSZ korábbi főtitkárától, közgazdásztól, közírótól.
„Ahogy decemberben, a két ünnep között sunyi módon, titokban vitték el Nagy Imre szobrát az eredeti helyéről, ugyanolyan sunyi módon állították fel új az új helyén” – szögezte le. Szerinte teljesen egyértelmű Orbánék célja, eltávolítani Nagy Imrét a nemzeti emlékezetből, a háttérbe szorítani történelmi szerepét, leválasztani 56-ról, „de ez képtelenség, hiszen Nagy Imre és 56 elválaszthatatlanok egymástól”.
„Sunnyogó, oldalazó, a céljukat minden áron, cinikusan elérő módszer ez, éppen annyira, mint amilyen sunnyogó volt az, ahogy decemberben a szobor eltávolítása eredeti helyéről” – szögezte le Dávid Ferenc. Hozzátette: a Nagy Imrével kapcsolatos politikai szándékot szolgálja az új helyszín kiválasztása is „végtelenül ízléstelen és cinikus módon azon a téren állították fel, ahol korábban Marx és Engels szobra állt, annak az épületnek a szomszédságában, amelyben – van, aki még emlékezik erre! – eredetileg az ÁVH, később a pártállam Fehér Háza működött”.
A szobor az új helyén nem hogy nem lát rá a Parlamentre, azzal ellenkező irányba néz, amivel Dávid szerint „az eredeti szimbolikájától fosztották meg: az alkotás legfontosabb szimbolikus üzenete ugyanis Nagy Imre üzenete volt: ’vigyázzatok arra a demokráciára, amit mi, ha csak két hétre is, de megszereztünk’”.
Nehezen hihető, hogy a szobor ismételt „publikussá tételének időzítésében ne lenne szimbolikus üzenet. Már csak azért sem, mert június 16-áról az idén is meg akar emlékezni ez a kurzus, csak éppen nem akarja, hogy Nagy Imre álljon a középpontjában. Harminc évvel ezelőtt Orbán Viktor a mártír miniszterelnök újratemetésén elmondott beszédével indította el országos politikai karrierjét.
Orbán ma nem akar egy „színpadon” állni Nagy Imrével, még ha ez utóbbi csak szimbolikusan, egy koporsói feliratként volt is ott 1989. június 16-án. Az idén a Hősök terén ismét lesz azon a napon megemlékezés: ám nem 56 hőseiről, Nagy Imréről és társairól, hanem közvetetten Orbánról. Szabadságkoncert néven ott és akkor indítják el a rendszerváltás harmincadik évfordulójának programsorozatát.
„Orbán másodszor is kisajátítja június 16-át... Legyen koncert, de előtte két órával tartson Orbán beszédet a Nagy Imre szobornál, majd fényeztesse magát a Hősök terén” – reagált erre Dávid Ferenc. Kifejtette: „Ha meg akarták volna adni a módját, ha meg akarták volna védeni Nagy Imre miniszterelnök szellemét, akkor ezen a napon, a kivégzésének az évfordulóján a mostani miniszterelnök odamegy a szoborhoz, és elmondja, hogy kik voltak a huszadik század jelentős miniszterelnökei, nem voltak ők olyan sokan” – szögezte le Dávid Ferenc, aki szerint Orbán ezzel önmagát is jobb fényben tüntette volna fel – most ugyanis mindenki azt gondolhatja, hogy nem akar Nagy Imre árnyékában lenni. Gyönyörű beszédet tarthatott volna („mert vitathatatlan, hogy retorikában nagyon erős”), mindenkit, aki tiltakozott a szobor áthelyezése ellen meghívhatott volna az avatóünnepségre, az 56-os veteránokat, az akkori halálra ítélteket, Mécs Imrét, az 56-os szervezeteket, stb., „s urambocsá, egy mondat erejéig akár még az alkotást finanszírozó Demján Sándorról is megemlékezhetett volna”.
Hozzáfűzte: azt gondolta, hogy tényleg egy dörzsölt politikusról van szó, „de láthatóan erősebb volt benne az az érzés, hogy kitörölje Nagy Imrét a történelmi tablóról, mint az hogy együtt is fel lehet emelkedni, ismét inkább a megosztást választotta, ezúttal sem tett gesztust, ahogy nem volt erre hajlandó és képes például a Magyar Tudományos Akadémia vagy éppen a Petőfi Irodalmi Múzeum esetében sem”.
