Orbán megint a suttyók mellé állt

Föld S. Péter 2021. június 10. 16:05 2021. jún. 10. 16:05

Nagy port kavart, hogy a pénteki magyar-ír felkészülési meccs elején, amikor az ír válogatott tagjai a rasszizmus és a kirekesztési elleni gesztusként letérdeltek a pályán, a magyar közönség egy része kifütyülte őket. A történtekről a Hírklikk is beszámolt, és a téma a csütörtöki, Orbán Viktor által tartott kományinfón is előkerült.

„Ezzel a térdelősdivel egyáltalán nem szimpatizálok. A sport másról szól. Az ilyen gesztusoknak az értelme kultúrafüggő. Mi egészen másképp gondolkodunk az ilyen gesztusokról, mint a britek, vagy írek. A magyar kultúrában három esetben teszünk ilyen gesztust: a magyar az isten és a haza előtt térdel le, illetve, ha megkéri a kedvese kezét. A nemzeti csapatunktól nem térdelést várunk el, hanem, hogy harcoljanak” – mondta egy kérdésre válaszolva a miniszterelnök. „A volt rabszolgatartó országok találták ki, mi magyarok nem látjuk ennek a súlyát, mert Magyarország nem volt rabszolgatartó ország. Biztos, hogy morálisan nehéz egy rabszolgatartó országnak szembesülni a múltjával úgy, hogy a rabszolgák leszármazottai köztük élnek. De ezzel maguknak kell szembenézniük.” – tette hozzá. „Ne provokáld a házigazdát, ha eljössz hozzá vendégségbe.” – válaszolta egy másik kérdésre Orbán.

Tehát, legalábbis miniszterelnök olvasatában annyi történt, hogy az ír csapat tagjai provokálták a házigazdát, vagyis, bennünket, magyarokat. Akik köztudottan vendégszerető nép vagyunk, fát lehet vágni a hátunkon, egyedül azt nem bírjuk, ha provokálnak minket.

Orbán úgy tesz, mintha nem volna közmegegyezés abban, hogy az apák, és a nagyapák bűneiért nem lehet a fiaikat, lányaikat felelőssé tenni. Hát még a rabszolgatartásért, ami nem mostanában, hanem sok száz évvel ezelőtt volt. És hát szegény írek aztán végképp nem voltak rabszolgatartók, ezt legföljebb az angolok fejére lehetne olvasni, ha – lásd, mint fenn – volna értelme. Arról most tényleg nem beszélve, hogy azokban az években, amikor az angolok még rabszolgákat tartottak, a magyarok dicső elei épp azzal voltak elfoglalva, hogy végigrabolták Európát, elvittek mindent, ami mozdítható, a férfiakat megölték, a nőket megerőszakolták, a városokat, falvakat felgyújtották. Erről mi, ma élők, épp úgy nem tehetünk, mint az angolok a rabszolgatartásért.

Persze nem ez a lényeg, de még csak nem is az, amiről előző cikkünkben írtunk: hogy a térdelés hozzátartozik-e a sporthoz, jelesül a futballhoz. Ezen ugyanis lehet vitatkozni, azon azonban már nem, hogy szabad-e bunkónak lenni? Szabad-e mások kultúráját, amely esetleg eltér a miénktől, kigúnyolni, kifütyülni?

Szabad-e egy ország miniszterelnökének a suttyók mellé állni? Nem először, tegyük hozzá. 2017-ben Őcsényben egy tisztességes ember néhány menekült gyereket látott volna egy hétre vendégül a fogadójában. Azt szerette volna, hogy ezeknek a sokat szenvedett gyerekeknek valami kis öröm is legyen az életükben. A vendéglátás azért nem jött össze, mert a helyiek, tiltakozásul a vendéglátás ellen, kiszúrták a vendéglős autójának gumijait. Orbán Viktor akkor erre úgy reagált, hogy a magyar embereknek jogukban áll megvédeni magukat az idegenektől.

Amikor mintegy 50 gyöngyöspatai roma családnak összesen közel százmillió forintot ítélt meg egy bíróság, arra Orbán azt mondta, hogyha ott élne, ő is föl volna háborodva, hogy miközben ő keményen keccsöl, mások munka nélkül jutnak jövedelemhez. Orbán ebben az esetben úgy tett, mintha nem tudná: a roma családoknak azért jár a pénz, mert csupán a bőrszínük, a származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben volt részük. 

Az is épp elég szégyen, ahogyan az elmúlt hét péntekjén a magyar szurkolók egy csoportja viselkedett. Az igazi szégyen azonban az, hogy Magyarország miniszterelnöke nem elítéli, hanem bátorítja a suttyóságot.