Orbán mert gonoszat gondolni

De talán ez most nem annyira érdekes, pontosan tudjuk, hogy a nemzetinek nevezett médiahatóság csak Fideszhez köthető tagjai hogyan viselkednek a Klubrádióval szemben, milyen elvárások alapján működnek, hogyan igyekeznek és igyekeztek eddig is tönkretenni a Klubrádiót. Ami fontos viszont: ebben a hatalmas magyar sajtószabadságban a hatalom – természetesen a független hatóságra és a törvényekre hivatkozva – gyakorlatilag előállítja azt az állapotot, amelyben már nem létezhet olyan rádió, amely az ellenzéknek hangot ad. Most is az a helyzet, ha kimozdul valaki a fővárosból, a rádión keresztül már csak egy világ létezik; képtelenség olyan híreket hallani, amelyeket nem a kormány valamely megbízottja szerkeszt.

Az ember hajlamos volt azt gondolni, hogy Orbán tudomásul veszi egynémely rezervátum létezését, hogy számára is lényeges – legalább a látszat kedvéért – fenntartani, illetve nem megfojtani olyan orgánumokat, amelyek nem az ő kottájából játszanak. De nincs így: a tavalyi önkormányzati választások után kénytelen volt ráébredni: még ennyi lyuk sem engedhető meg, mert átszüremkednek rajta olyan információk, amelyek ártanak neki. Márpedig a Klubrádió pontosan ilyen; az immár lényegében csak Budapestre korlátozott hallgathatóság és hallgatóság is elég masszív tömeget képezett ahhoz, hogy befolyásolja a választókat. A kormányfő biztosan neheztel azért, hogy Budapesten jelentős teret veszített, és ebben szerepe van a Klubrádiónak is. Vagyis: egy évvel a választások előtt ezt a csatornát el kell zárni, különben tovább rombolja a Fidesz-hatalom kontinuitását.  Ismételjük meg: ebben a nagy sajtószabadságban gyakorlatilag már nem lesz az ellenzék számára rádióállomás, televízió is alig, internetes felület szintén korlátozottan. Az Index után most a 24.hu az egyes számú, legyűrendő ellenség, tulajdonosát, Varga Zoltánt szinte naponta érik a jobboldali támadások – nem nehéz kitalálni, hogy miért.

Itt és most a jogállamiság kérdéseire – amely Orbán szerint ugyancsak jobb állapotban van, mint Németországban – nem térünk ki, elég legyen csak arra emlékeztetni, hogy a jogállamiság legfőbb őre, az Alkotmánybíróság is a Fidesz-kézben, fideszes kezekben van, onnan tehát nem remélhet senki segítséget. Egyáltalán sehonnan, mert a bírósági út túl hosszú, még nyertes per esetén is értelmezhetetlen a győzelem. Orbán tehát azt tesz, amit akar. Most például 20 milliárd pluszt adat az állami televíziónak. Nem a budapesti taxisokat, vagy vendéglátósokat támogat, arra a fővárostól akar elszedni egy milliárdot. Nem az amúgy is csak öt szolgáló csatornákat akarja ezekkel a milliárdokkal még hűségesebbé tenni. Ezt a hűséget senki nem bünteti, az a médiahatóság, amely oly rigorózus a Klubrádióval szemben, semmi kivetni valót nem talál az állami televízió működésében. Pedig ott olyan híradókkal találkozhatna, amelyeknek minden perce megsérti a közszolgálatiságot, versenyelőnyhöz juttatja a jobboldali lapokat, és ipari mennyiségben hamisítja a híreket. Ez azonban mind nem érdekes, de ha a Klubrádió eggyel kevesebb magyar zeneszámot játszik le, mint amennyit a törvény előír, máris reszkethet a frekvenciájáért.

Ma már jószerivel mindenki tudja, az Európai Unió tagállamiban is, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. És a közösség ezt tíz éve tűri, elnézi az össze-vissza hazudozást, mint ahogy a magyar lakosság döntő többsége is közönnyel veszi tudomásul az alulinformáltságát. Orbán gátlás nélkül mondhatja bele a kamerába, hogy nálunk jobb a sajtószabadság helyzete, mint Németországban; sem a németek, sem a magyarok nem fognak még csak felháborodni sem, beletörődnek, mint valami megváltoztathatatlanba. Pedig Orbán Viktor pont azzal ért el sikereket, hogy semmit nem gondolt megváltoztathatatlannak, sőt: azt gondolta, hogy minden átalakítható – a saját ízlése, politikai falánksága és gátlástalansága alapján –, minden megszerezhető, és minden legyalulható. Igen, Orbán mert nagyot és mert gonoszat gondolni. És még nem ért a gondolatai végére.