Orbán nap előtt
„Ugyan bocsánatot eddig sem kértek és ezután sem fognak kérni, azért érdemes visszaemlékeznünk arra, hogy a világjárvány kellős közepén, a védekezés legnehezebb napjaiban a hazai ellenzéki pártok képviselői, karöltve a nyugat-európai politikai vezetőkkel, a liberális fősodratú médiával és a jól ismert szatelit civilszervezeteikkel, mással sem voltak elfoglalva, mint hogy egy soha nem látott intenzitású, koordinált politikai támadást intézzenek hazánk ellen.(…) Eközben a magyar kormány, élve a demokratikus felhatalmazásával, közösen a magyar emberekkel azon dolgozott, hogy minimalizáljuk a vírus okozta egészségügyi és gazdasági hatásokat. A fent említett képtelen vádak módszeres terjesztése ugyan sok kárt okozott Magyarország nemzetközi hírnevének, de annyi haszna talán volt, hogy ismét mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ki mire és kinek az érdekében használja fel a rendelkezésére álló lehetőségeket egy veszélyhelyzetben.” (Varga Judit)
1. A miniszterelnök pénteken – a fagyos szentek után – (Belgrádban /!/) jelentette be, hogy hamarosan vége lesz a szenvedéseinknek, és vélhetően még ennek a hónapnak a végén, illetve a jövő hónap elején megszűnhet a rendkívüli jogrend Magyarországon. Az igazságügyi miniszter asszony – a „magyar amazon” (O.V. szerint) – ezt megerősítette, így ne legyen kétségünk, hogy két héttel a „vidék felszabadítása” után, a külön utakon járó Budapest lakosai is újra szabadon beülhetnek az éttermekbe.
2. A következő fagyos napon, május 25-én (Orbán napján) már az Országgyűlés elé kerülhet a feloldozást hozó törvényjavaslat, és ne legyen senkinek kétsége, hogy a jóságos és bátor 133 ember (Fidesz-KDNP frakció) úgy fog cselekedni, ahogy a kormányfő megköveteli. Visszaadják azt, amit el sem vehettek volna, és mindenkinek felmutatják a „Magyarország a magyaroké!” táblát.
3. Igaza van (sajnos) Varga Juditnak, hogy az elmúlt hat hét bizony nem tett jót Magyarország nemzetközi hírnevének, csak azt felejti el bemondani, hogy a reputációnk romlásában ő és a miniszterelnöke „vastagon” benne vannak. Kioktatták fél Európát a demokrácia című tantárgyból, és ledorongolták a skandináv államokat. Hadüzenetre szerencsére nem került sor. Abban sem tévedett a miniszter asszony, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány visszaélt a veszélyhelyzetből adódó rendkívüli szituációval és letámadva az önkormányzati rendszert, hatalmi és materiális pozícióit erősítette. Bosszú politizálást folytattak, amelynek áldozatai mi vagyunk.
Nézem a naptárt. Pünkösd vasárnapján (május 31-én) van a miniszterelnök születésnapja, és ezt a COVID -19-es „ügynök” is tudja. Ezért legkésőbb június 1-jén (pünkösd hétfőn) a vírus megadja magát annak érdekében, hogy az ország nyugodt szívvel kezdje el a nyarat és az élet kerüljön vissza a rendes kerékvágásba. Erre mindössze három nap áll rendelkezésre, hiszen június 4-én van a Nemzeti Összetartozás Napja, a trianoni kényszerszerződés aláírásának századik évfordulója. No, akkorra aztán rendnek kell lennie, hiszen összetartozunk. Rosszakaróink azt mondják, hogy a magyarokat csak két dolog köti össze: az irigység és a gyűlölet. Én ezzel nem értek egyet, és próbálom hinni, hogy a centenáriumi napon (is) az éles eszű, a történelmet ismerő és a reálisan gondolkodó magyarok józanul ítélik meg Trianon jelentőségét, és nem felejtik el azt sem, hogy az akkori magyar politikai vezetésnek igenis komoly része/felelőssége volt abban, hogy ez a dráma bekövetkezhetett.
Amikor a fél világgal huzakodunk, és minden szövetségest megsértünk, akkor álljunk meg egy pillanatra, és idézzük fel Remenyik Sándor 1918-ban papírra vetett sorait: „Bús vért szüreteltünk, Ínséget arattunk, Minden nemzetek közt Magunkra maradtunk.” Az elmúlt évtized külpolitikája rossz irányba mutat, és nem lenne üdvös, ha ismét magányos „bozót gyújtogatóként” emlegetnének minket a nagyvilágban.
Visszatérve a mához. Bármit is mond az igazságügyi miniszter és a kommunikációs államtitkár: a demokratikus Európa nem „vette meg” a felhatalmazási törvényt, nem fogadta el, hogy a magyar kormány ismét indokolatlanul és nem megengedett módon bővítette jogosítványi körét. Akkor járunk jól, ha gyorsan – szépen, csendben, halkan – kivezetjük a jogrendünkből az inkriminált regulát és igyekszünk visszatérni a jogállami útra. Van erre még esély?
