Orbán nem engedheti meg magának, hogy akadékoskodjon az EU- csúcson
„Orbánék – óriási nyomásra – áthajóztak a túloldalra, s bár mintha a fogukat húznák, de már azt kommunikálják, hogy a belorusz helyzet lengyel megoldását támogatják. Igaz, arra vigyáznak, hogy ne mondják ki: nem csak a lengyelek, de az összes uniós tagország követeli az elcsalt választások elítélését, a választások megismétlését, a békés tüntetők elleni brutális fellépés felelőseinek felelősségre vonását, az erőszak azonnali leállítását” – szögezte le portálunknak Szent-Iványi István. A külpolitikai szakértő több lehetséges forgatókönyvet lát arra, hova futhat ki a belorusz helyzet, „de lehetetlen megjósolni, melyik jön be. Az azonban biztos, hogy a 26 éves diktatúra végóráit látjuk”. Egy belorusz '56 lehetősége nem reális. Ugyanakkor Lukasenka – ha nagyon makacskodik – igencsak pórul járhat. Az pedig valószínűtlen, hogy Nikola Gruevszki lakótársának szegődik Budapesten.
„Hihetetlen nyomás nehezedett az elmúlt napokban az Orbán-kormányra. Nem véletlen, hogy már meg is hátráltak. Orbán a szerdai uniós csúcson nem fog akadékoskodni” – fejtegette a Hírklikk megkeresésére Szent-Iványi István. Hozzátette: ki ugyan nem mondták, de láthatóan pár nap alatt megváltozott a belorusz helyzet hivatalos budapesti megítélése. Orbánék csupán azt mondják, hogy a lengyelek mögé álltak, de ez már önmagában is egy hazugság, hiszen még azt sem kommunikálják, hogy miben álltunk a lengyelek (és persze a nem emlegetett többi tagország) álláspontja mellé.
A hétvégén egyenként és csoportosan is beszéltek a partnerországok képviselői a magyar kormány képviselőivel. A többi között a balti országok, a német külügyminiszter, s persze a lengyelek is győzködték Orbánékat. Kemény présbe került a magyar miniszterelnök, aki ugyan egyértelműen meghátrált, de azért a legfontosabb dolgokat elhallgatja, s ki nem mondja, amit már mindenki, hogy nem fogadja el a választási eredményeket.
Felvetésünkre, hogy ezt a pálfordulást miként fogja tudni arcvesztés nélkül kommunikálni a magyarokkal Orbán, Szent-Iványi rámutatott: „nem lesz könnyű mutatvány, hiszen a saját tábora teljesen Lukasenka mellé állt, őket pedig valamilyen módon át kell állítani egy másik pályára”. Ugyanakkor – fűzte hozzá – a kormánypárti médiából tájékozódók nem olvashattak-hallhattak választási csalásról, rendőrterrorról, ők annyit kaptak információként, hogy az ellenzék szerint, csalás történt, s hogy voltak összecsapások a tüntetők és a rendőrök között. S persze nem értesülhettek az összeurópai tiltakozásról sem.
S hogy mi lesz Beloruszban? A külpolitikai szakértő szerint, nagyon nehéz megjósolni, hogy a több lehetséges forgatókönyv közül melyik fog megvalósulni. Az ugyanakkor már biztosan kimondható, hogy Lukasenka megrendült, elkezdett hátrálni (már megosztaná a hatalmat, új alkotmányt lebegtetett be), engedményeket tehát már kész tenni, de a hatalmat nem hajlandó átadni. Mint mondta, csak a halála árán lehet majd új választás az országban.
Az, hogy Lukasenka meggyengült, már önmagában is váratlan volt az elemzők zöme számára. Ugyanis a legtöbben arra számítottak, hogy a brutális karhatalmi fellépést szintén nem nélkülöző 2005-ös és 2010-es történésekhez hasonlóan, ezúttal is ki fog fulladni a tiltakozás.
De nem ez történik, aminek az egyik oka, hogy most brutálisan elcsalták a választást. Szent-Iványi szerint, valószínűleg normális körülmények között is nyert volna Lukasenka, csak éppen messze nem a kihozott arányban. Ugyanis részben egy szerény, de folyamatos életszínvonal-emelkedést tudott felmutatni, részben a kezében van a média, az ellenzéket – ami amúgy sincs megszervezve – bebörtönzi, megvereti, eltünteti. De most más a helyzet, orbitális választási csalást követett el, amit az is mutat, hogy azokban a körzetekben, ahova ellenzéki megfigyelőnek sikerült bejutnia, nagy arányban az ellenzék jelöltje győzött. Ezért ekkora, s egyre erősödő a felháborodás. Ilyen még nem volt az ország 26 éves történelmében, hogy a karhatalom nem meri szétverni a tüntetőket, sőt, a rohamrendőrség egy része át is áll. S persze fontos, hogy van, aki kész átvenni a hatalmat, a Litvániába menekült Szvetlana Tyihanovszkaja.
Akármi is fog történni Beloruszban, az nagyban múlik azon, hogy mit lép Oroszország – derül ki azokból a lehetséges kimenetelekből, amiket Szent-Iványi portálunknak felvázolt. „Putyin persze azt mondja, hogy Lukasenka mellett áll, de teszi ezt dodonai módon, s nem is gondolom, hogy katonai erővel hajlandó lenne beavatkozni” – cáfolta rögtön azokat a nézeteket, miszerint egy lehetséges belorusz ’56 vagy egy újabb Ukrajna készülődne. Már csak azért sem, mert – mint fejtegeti – a beloruszok alapvetően oroszbarátok, szemben az ukránokkal, például a Lukasenka ellenzékének egy része is Oroszországban talált eddig menedéket. „Putyin szerintem vagy arra próbálja rákényszeríteni Lukasenkát, hogy csendesítse le a helyzetet, s szolgáltassa ki Moszkvának az országot, vagy megpuccsolja, s helyére egy Moszkva-barát elnököt ültet – így jöhetne az úgynevezett örmény megoldás” – latolgatott a szakértő.
Az viszont biztos, hogy Oroszország számára nagyon fontos, hogy Belorusz ne csússzon el nyugat felé, de az már nem, hogy kézben lehet még tartani az eseményeket. „Láttuk Romániában, hogy az események dinamikája képes elsöpörni a vezetőt” – emlékeztetett egy példára.
A polgárháború sem kizárt, hiszen a hadsereg, a rendőrök egy része már át is állt a tüntetők oldalára. Ehhez persze az kell, hogy Lukasenka ne engedjen és tovább élezze a helyzetet.
És végül az sem kizárt, hogy egy valódi demokratizálódás indul meg, nyugati, európai közeledéssel – említette Szent-Iványi.
„Akárhogyan is alakul, az biztos, hogy nem maradhat meg Lukasenka eddigi korlátlan hatalma, a 26 éves diktatúra végóráit látjuk” – szögezte le a külpolitikai szakértő.
Kérdésünkre, hogy mi lesz Lukasenka személyével, elképzelhető-e számára egy véres kimenetel, Szent-Iványi úgy reagált: ez is benne lehet a pakliban, de csak ha nagyon makacsul ragaszkodik a hatalomhoz. De szerinte Lukasenka el fog menekülni.
Felvetésünkre, hogy Orbán befogadná-e szerinte, a következőket mondta: „én is hallottam a budapesti városi legendát, miszerint Lukasenka csatlakozna Nikola Gruevszki idemenekült korábbi észak-macedón miniszterelnökhöz, de szerintem az ilyen típusú emberek számára Moszkva az igazi menedék, ahogy az az ukrán Janukovics számára”.
