Orbán Öcsi
Puskás Öcsihez hasonlította Tölgyessy Péter Orbán Viktort a Transparency International konferenciáján. Azt mondta a magyar miniszterelnökről, hogy olyan sokan ismerik, mint az aranycsapat legendás csatárát, és ezt kevés magyar mondhatja el magáról.
Orbánt és Puskást nem kell bemutatni a nagyközönségnek, Tölgyessy Péterre azonban már nem biztos, hogy mindenki emlékszik. Hősünk 1990 és 2006 között volt a magyar országgyűlés képviselője, első másfél ciklusát SZDSZ-esként, az utolsó kettőt fideszes színekben töltötte. (Utóbbi pártba nem lépett be, csupán a frakciót erősítette.) Egy tekintetben minden bizonnyal országos rekorder: ő az a képviselő, aki 1993 és 2006 között egyszer sem szólalt fel a parlamentben.
Pedig nem zárkózott ember: a rendszerváltozás hajnalán igen tevékenyen, és aktívan vett részt a magyar választási rendszer kidolgozásában. Emiatt sokan máig áldják a bölcsességét, míg mások, ugyanezen okból, a pokolra kívánják. Ami biztos: a magyar választási rendszer ugyanis – Tölgyessynek is köszönhetően – annyira bonyolult, hogy nagy valószínűséggel még azok sem értik, akik négyévenként a televíziókban elmagyarázzák a választóknak.(Én eddig egyedül Tóth Zoltán választási szakértőnél véltem felfedezni, hogy töviről-hegyire érti, amit mond, de azért ebben sem lennék száz százalékig biztos).
„Orbán világméretű politikussá nőtte ki magát, nemzetközi jelentősége csak Puskás Öcsiéhez fogható. A világ műveltebb részén mindenki ismeri a nevét, és ez kevés magyarral fordult elő.” Ezt mondta most Tölgyessy a Transparency említett összejövetelén.
Amihez – minden nagyrabecsülésünk mellett – tegyük hozzá, hogy Tölgyessy Péter nem fejtette ki az igazság minden részletét. A Purczeld Ferenc néven született és Puskás Ferencként világhírűvé vált Öcsit (később Öcsi bácsit) ugyanis legjobb tudomásunk szerint mindenki szerette. Akik személyesen ismerték, egyként állítják, hogy nemcsak sportemberként, de emberként is igen kedvelhető volt. Puskás amúgy aktív futballistaként összesen két futballklubban játszott: „szülőfalujában”, Kispesten, valamint később a világhírű Real Madridban. Ehhez képest Orbán Viktor – máig tisztázatlan körülmények között – Felcsútra száműzte Puskás hagyatékát, az ottani futballklub viseli Puskás nevét, miközben a névadó feltehetőleg soha életében nem járt Felcsúton. Talán azt sem tudta, merre van. (A kispesti szurkolók máig nem bocsátják meg Orbánnak és a felcsútiaknak, hogy lenyúlták ikonjuk emlékét.)
Hogy tényleg annyian ismerik-e Orbánt, mint ahányan Puskást, azt persze nehéz volna bizonyítani. Nincs is értelme az ilyen összehasonlításnak. Ami viszont biztos, hogy bár ismertségük lehet hasonló, a tetszési indexük – finoman fogalmazva – jelentős mértékben eltérő. Hogy csak egy példát említsünk: Puskásnak soha nem ordították le a fejét nemzetközi fórumokon, nem nevezték zsarnoknak, despotának, és nem szerepelt a világ leggyűlöletesebb diktátoraival közösen az újságok címlapjain.
Az ismertséggel amúgy is csínján kell bánni. Annak idején Hitler is meglehetősen ismert volt, a Time magazin 1938-ban még az év emberének is kinevezte, fényképét a címlapján hozta. Nem azért, mintha kedvelte volna ezt a később tömeggyilkossá vált gazembert, hanem, mert akkor úgy gondolták a szerkesztők, hogy Hitler színre lépése sokat változtatott a világon. (Hogy nem jó irányba, az az év embere cím odaítélése szempontjából nem volt releváns.)
Hitlerre azóta nem igazán büszkék a németek, sőt, feltételezésünk szerint már fénykorában is sok becsületes német is kártékonynak gondolta a bajuszos kancellárt.
