Orbán rossz szériája: elveszíti Budapestet

Több súlyos pofont kapott ebben az évben Orbán Viktor. Kezdődött a néppárti felfüggesztéssel, folytatódott a Strache-botránnyal, aztán következett az EP választás, amely megmutatta, hogy a magyar pártvezér ezúttal rossz lóra tett, és itt van most az előválasztás. Igen, bármennyire is furcsának tűnik, ez a budapesti futam több, mint arcon legyintette a miniszterelnököt.

Nem vette komolyan, és – bocsánat a kifejezésért, de nincs rá jobb szó – a csahosait sem igazította el pontosan, mi is lenne a teendőjük ezzel az ellenzéki megmozdulással. Azt persze eleve tudtuk, hogy annyi elegancia nem lesz benne, amelyben arra int mindenkit: vegyék komolyan az ellenzéki versenyt, és noha távolból, de tisztességgel figyeljék annak alakulását.

Nem, ilyen gondolatok még véletlenül sem jellemzik Orbán Viktort, sokkal inkább a politikai ellenfél lebecsülése, ami ezúttal a budapestiek lenézését is jelentette. Nyilván megszokta már, hogy rajta nincs fogás, és azok az akciók, amelyek eddig elindultak vele, illetve a rendszerével szemben, kudarcra vannak ítélve. Vagy azért, mert az ellenzék oly gyenge, vagy azért, mert mindig képes volt megosztani őket.

Most azonban új helyzet állt elő: az ellenzék belső megmérettetést indított, mégpedig annak érdekében, hogy végre egy ember álljon szemben Orbán jelöltjével. Vagyis végre az történt, amit a választók akartak, ráadásul egy izgalmas derbi keretében.

Olyan harc tanúi lehettek a budapestiek, amely egyértelműen értük folyt, és amelyben érdemes volt részt venni. Ezt mérte el Orbán; nem tudott megfelelő instrukciókat adni, hogy mi is lenne most a teendő. Hogy kell, és ha igen hogyan meghekkelni az előválasztást, be tud-e ékelődni – újra – valamelyik csapatba, és ha be is tudna, minek tenné, mit érhetne el vele.

Csak amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a fővárosiak komolyan veszik az előválasztást, akkor riasztotta csapatait, íratott nyílt levelet Tarlóssal a házi újságjába, a Magyar Nemzetbe (igaz, ez így nem pontos; sok házi újságja, tévéje, rádiója, hírügynöksége van). Ja és házi közvéleménykutatója, amely intézetek értelmetlen felméréseikkel igyekeztek tudatosítani mindenkiben, hogy Tarlóssal szemben senkinek nincs esélye. (Az értelmetlenség arra vonatkozik, hogy felsorolták a felmérésükben az összes most induló és nem induló jelöltet, hogy kijöhessen Tarlós elsöprő fölénye, de ez – ők tudják csak igazán – ócska trükk, még ha be is lehet vele csapni embereket…)

Szóval Budapest lakosságának egy része – sokak egyetértése mellett – kiosztott egy újabb pofont (kokit?) a miniszterelnöknek; majd hetvenezren elmentek szavazni azért, hogy ősszel lássák legyőzve Tarlóst és vele Orbán Viktort. Amikor tehát az előválasztás végeredményét értékeljük, muszáj az első helyre helyezni a főváros aktivitását, és azt, hogy kinyilvánította akaratát: azt akarja, hogy egy politikus álljon szemben a Fidesz jelöltjével, és az az egy vegye vissza a kormánypárttól Budapestet.

És most ez bekövetkezett, az első lépésen túl vagyunk. A szavazók meggyőző többséggel Karácsony Gergelyt kívánják harcba küldeni. De ez nem jelent többet, mint hogy az előválasztást az MSZP-Párbeszéd-Szolidaritás jelöltje nyerte. Mellette szól a városvezetői rutinja, a kampányban felmutatott harcossága, és noha ő az indulók közül a politikailag legöregebb, valójában ő volt a legfiatalabb főpolgármester jelölt. De fantasztikusan szerepelt Kálmán Olga és Kerpel Fronius Gábor is. És noha volt némi ellentét a pártok között Kálmán Olga bevetése miatt, azt kell mondanunk: jó, hogy így történt. Nagyon sokan gondolják róla, hogy alkalmas lenne a feladatra, ráadásul színre lépésével izgalmassá, többszereplőssé vált a verseny, igazi kihívója volt Karácsonynak. Ne felejtsük el, hátrányból indult, a kérdések mesteréből kellett váltania, és válnia a válaszok mesterévé. A Momentum jelöltje pedig szinte a semmiből érkezve vált kifejezetten rokonszenves politikussá; senki nem gondolta róla, hogy alkalmatlan lenne főpolgármesternek.

És ez a legnagyobb eredmény: három olyan személy állt a nyilvánosság elé, hogy megszerezze a választók bizalmát, akik bizonyítani tudták e rövid kampány-időszak alatt, hogy az ő választásuk sem lenne tévedés. Az ATV-ben folytatott hármas vitának egyébként volt egy szép pillanata, mégpedig a vita végén, amikor mindhárman azt fogalmazták meg: akárki is nyer, a harcot együtt kell folytatniuk. Nem szerepeket, tisztségeket osztogattak, ígértek egymás között, hanem közös kampányt. Hogy Tarlós legyőzéséhez mindhármuk tudására, személyiségére szükség van. Azt mondták: az előválasztás lezárultával, már másnaptól, együtt indulnak el arra az útra, amely októberben Tarlós leváltásához vezet. Szükség is lesz erre az együttműködésre, mert – mint tudjuk – Orbán rosszul viseli a pofonokat, azaz arra kell készülni, hogy ritka mocskos kampány elé nézünk. Ám, ha ők hárman azt mutatják, hogy együtt maradtak, nem megoszthatók, nem fordíthatók egymás ellen, akkor Tarlós nem kerülheti el a sorsát. És Orbán sem. Budapestet el fogja veszíteni.