Orbán Viktor a Gulácsi-Petry-ügyről
A Keresztapának – meg Palkovicsnak, Bódis államtitkárnak – nem volt kedve megjelenni a „parlamentben", hogy belehallgasson az egyetemek elzabrálásáról („modellváltás") folytatott „vitába", de a rádiójába elment, hogy saját „kérdéseire" hosszan zagyválva „válaszoljon".
Háborús állapotokat vizionált, minden korábbinál nagyobb tűzerejű vírust, amelyet szuronyhegyre kell tűzni, át kell lőni a tüdejét.
Az ember nem is érti, mi történhetett: nemrég még azt jelentette, hogy a vírust birkózószőnyegre vitte, leszorította. Most meg szuronyról, tüdőlövésről beszél? Hát milyen szerelésben ment a birkózószőnyegre ez az ember..?
Szokása szerint, sok-sok harcról és szép győzelmekről handabandázott a Keresztapa, szövegéből az ember hol Döbrögi, hol a Kárpát-medencei igazságot hirdető Ceausescu hangját vélte felismerni. Látjuk, ahogy a magyarság megmaradásának maga fogalmazta hétparancsolatját nézegeti, saját kolostorában…
Pomádé király, alias Keresztapa/Döbrögi/Ceausescu/Orbánia miniszterelnöke – hol ez, hol az, hol mindegyik egyszerre – igehirdetésének végén kihirdette az igazságot Petry Zsolt ügyében, szóba hozva Gulácsit is.
Hát hogyne! Az ő csapatáról beszélt, miniszterelnökként – tessék tehát nagyon komolyan venni..!
Németország most olcsón megúszta, épp csak megdorgálta – nem úgy, mint korábban Szijjártó, Kocsis Máté, Gulyás Gergely: a higgadtság nagy erény, ugyebár… Nem véletlen, hogy ő a Főnök!
„Azt az általános következtetést azonban levonom – amit az elmúlt tíz év során tanultam meg –, hogy a liberális politika ma Európában elnyomó politika. Aki nem ért egyet a liberális véleménnyel, azt elnyomják. És ha mégis hangot ad a véleményének, akkor megbüntetik. Itt most állásvesztéssel büntettek egy embert azért, mert nem azt gondolja, amit egyesek helyesnek vélnek."
Én azt hittem, szerződésszegésért, kihirdetett norma megsértéséért köszöntek el Petrytől, udvariasan – amit maga tudomásul is vett. Még mielőtt lázongani kezdtek volna a Hertha migráncsai…
De szerencsére a Kárpát-medencéből elmondták a messzire visszhangzó igazságot! Különben minek heveskedni: korábban a Keresztapa lapjából amúgy is megtudhatták az érdeklődők, hogyan kell megítélni az esetet.
Kis handabanda következett a nehéz magyar történelemről, s arról, miként küzd az ország azért, hogy komolyan vegyék...
Aztán jött a lényeg: egyetlen magyar sincs egyedül!
Hétszentség, hogy ez törvény, ama hétparancsolatból! Vagy ha nem – lusta vagyok ahhoz, hogy utánanézzek –, hát ott kellene lennie...
Aki magyar, Petryvel tart! Ezt maga az ország türk-kipcsak származású táltosa mondta!
Hanem baj van: a magyar válogatott mai kapusa, Gulácsi másképp beszélt! Megbontotta a csapat egységét, amelyet helyre kell állítani! „Mert ők mi vagyunk!"
Orbán persze nem volna táltos, ha nem tudta volna megnevezni, kiknek kell azt az egységet helyreállítaniuk: csapatunk kiváló edzőjének és a csapatkapitánynak!
Remélem, mindketten értik, mi a feladat..!
Hiszen nemcsak a csapatról, hanem a csodálatos szurkolókról is szó van! Ha az a csapategység nem áll helyre, hogyan fogják a fekete ruhás csodálatosak világszerte felhangzó trianonozással, szarszlovákiázással, szarromániázással egységbe forrasztani a 40000 éve őslakos és keresztény magyarságot..?
Az a „szabadság", amelynek nevében következmények nélkül papolhatnék a keresztény Európa hanyatlásáról, bűnöző migráncsokról, számomra nem a demokrácia gyönyörű szabadsága, hanem Orbánia világa.
Az a világ, amelyben egymásra uszított csoportok gyűlölködnek, a Kúria hülye és botrányos ítéletet hoz, és időnként náci-nyilas plakátokkal borítja el a kormány az országot.
Az a világ, amelyben cégéres gazembereket tüntetnek ki, rendszeresen. És folytathatnám...
Számomra az a gyönyörű demokrácia, amelyben tág határok között mondhatok akár hülyeségeket, aljasságokat is – legföljebb megkérnek, hogy ezt nálunk ne csináld...
Esetleg ki is rúgnak.
Azokkal a pártokkal pedig, amelyek uszítanak, nem állnak szóba.
Van hely, amelynek „értékrendjével" a humanista megnyilvánulások nem férnek össze. Orbánia ilyen hely.
Van olyan hely is, amelynek értékrendjével a kirekesztő, embertelen megnyilvánulások nem férnek össze. Németország ilyen hely.
Következményei lehetnek az ilyen meg az olyan megnyilatkozásoknak is: Orbániában esetleg sunyiban, Németországban nyíltan.
A kétféle értékrend nem kezelendő egyformának, ahogy azok megsértése sem.
