Orbán Viktor és a halálmadarak
Négy exkluzív információhoz jutottam a miniszterelnökről péntek reggel.
1. Különleges viszonyban van a tudományokkal. Ez már akkor sejthető volt, amikor szétverték az akadémiát. A rádióban most elmondta, hogy „a tudósok a zakóját markolva" próbálják megállítani egy-egy tanács erejéig. Most például óvatosságra intik Budapesten és Pest megyében.
Elképzelem a jelenetet. A miniszterelnök előreszegezett tekintettel rohan a fényes jövő irányába, a tudósok ott loholnak utána, a zakójába csimpaszkodva. Szolgáljon vigaszukra: állítólag a tér is görbül, az idő is bonyolult dolog, vagyis előbb-utóbb még utol is érhetik. Na persze nem szellemileg, pláne, hogy előbbit is csak egy ilyen zakórángató tudósocska, egy bizonyos Einstein állította.
2. Gyanús lehet neki ez a Szijjártó. (Nekem is, de másért.) „Folyamatos kontroll alatt tartja" őt meg a beszerzéseit. Szijjártó ott liheg a nyakában, ám, mint mondta: „ez nagy verseny, nem adom olcsón a bőrömet". Hát erről szerintem Lázár is tudna mesélni.
3. A kritikusoknak jól az orrára koppintott. „A magyarokkal nem lehet következmények nélkül kötözködni. Nem felejtünk, rendezni fogjuk a számlát." Felvillanyozódtam. Lehet, hogy a magánnyugdíjpénztárak lerablásánál megígért nyugdíjszámlákat is rendezni fogják?
4. A legszebb: „mi, kereszténydemokraták, mindig az élet oldalán állunk", ezért is megy olyan jól nekik „az élet újraindítása". Bezzeg a többiek, mint én, akik nem kereszténydemokraták! Csupa halálmadár. Megyek is, és a tüdőmből belefújok a világba egy jó adag dögletes levegőt a halál szeléből. Ahogy szoktam.
