Orbán Viktor hazugság-/csúsztatás-/sumákolás listája – I.

Sokan és sokat írtak, írtunk Orbán Viktor kormányfő múlt heti nemzetközi sajtótájékoztatójáról, az azon elhangzottakról, több témát részletesen is taglalva. Születtek olyan cikkek is (nálunk például a versenyképesség kapcsán), amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy miben és hogyan nem bontotta ki teljesen az igazságot Orbán a kijelentéseiben. Mi azonban ebben a cikkben és a következő napokban közölt írásokban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk: a közel három órás performansz – Kéri László frappáns megfogalmazásával – valójában nem volt más, mint a „féligazságok rémuralma”.

„Ahogy Zoltán kért, akkor röviden elmondom, hogy mi történt a tegnapi kormányülésen” – kezdte az idei első kormányinfót Orbán Viktor, aki (bár borítékolhatóan nem szándékosan, de) már ekkor megadta a sajtótájékoztató olvasatának alaphangját: a sumákolásét. Ugyanis ezt a mondatot már ő maga sem bírta ki röhécselés nélkül: a mondat elején Kovács Zoltánhoz fordulva, kitört belőle a nevetés. De hát igaza is volt, hiszen Orbán is tudja, hogy „Zoltán” nem magától kért, őt erre a főnöke utasította. Azaz Orbán, aki kérte, hogy ő kérje.

S hogy miért idézzük fel először a két és háromnegyed órás – sajtótájékoztatónak nevezett ki-tudja-milyen-műfajú – eseményből pont ezt, a nüansznyinak tűnő részletet?  A válasz egyszerű: szimbolizálja ugyanis a rá következőket, amikben vegyesen lelhetők fel igazságok, féligazságok, részigazságok, csúsztatások, sumákolások, s bizony hazugságok is.

Már magát az eseményt is finoman szólva csúsztatás kormányinfónak, s nemzetközi sajtótájékoztatónak nevezni. Ez minden volt, csak sajtótájékoztató nem – ellenkezőleg, ez annak a megcsúfolása volt. Mert hogy egy a normális demokráciában – és egyébként 2010 előtt Magyarországon is – nem zárják ki különféle trükkökkel a szervezőknek nem tetsző médiumok képviselőit. Jelen esetben azonban többeket nem hívtak meg, köztük az egyik legnagyobb elérésű hírportált, a 24.hu, továbbá a 168 óra, a Direkt36, az Átlátszó, a Mérce, az Alfahír tudósítóit – mindenesetre a Media1 érdeklődésére a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogilag aggályosnak nevezte, hogy a közhivatali funkciót betöltő kormányfő munkáját ellenőrizni hivatott médiamunkásokat a távoltartásukkal akadályozzák.

Továbbmegyünk: egy valódi sajtótájékoztatón mindenki kérdezhet, csak az idő szab határt. Ezúttal azonban nagyon átlátszó módon, főként a kormányhű média kapott lehetőséget, s patikamérlegen méricskélve, válogatottan egy-egy külföldi és ellenzéki orgánum képviselője, így a kínosabb kérdés után mindig jöhetett az alákérdezés.

S még egy fontos szempont: egy normális sajtótájékoztatón van lehetőség visszakérdezni, itt és most erre nem biztosított módot Orbán. Be is biztosította magát, hiszen jó előre kizárta a visszakérdezés, a téma tovább göngyölítésének lehetőségét: ha egy újságíró több kérdést akart feltenni, akkor azt egyben kellett megtennie, s visszakérdezni lehetősége már nem volt.

Természetesen az is fontos, hogy mi az, ami egyáltalán szóba kerülhetett a tájékoztatón, de éppen ennyire fontos az is, hogy ami szóba került, az hogyan viszonyul a valósághoz. Ezt kiderítendő, az elkövetkező napokban górcső alá vesszük mindazt, amiről Orbán beszélt és azt, amit mondott. Immár nem a (másfajta figyelést feltételező) gyors tudósítás célját szem előtt tartva nézzük-hallgatjuk végig a közel három órás orbáni szónoklatot, hanem próbálva kibogozni, hogy az elhangzottaknak milyen a valóságtartalmuk.

Elsőként azt néztük meg, amit Orbán Viktor  bevezetőjében a megelőző kormányülésen született döntések kapcsán mondott. Pontokba szedve mutatjuk be, hol sumákolt, hol csúsztatott hol mondott fél- vagy éppen részigazságokat, s hol jelenthető ki, hogy valójában hazudott.

Lássuk hát az első 27 perc kérdőjeles kijelentéseit!

1. Orbán arról beszélt, hogy kétoldalú megállapodás alapján állomásozhatnak magyar katonák Irakban, s ameddig az iraki kormány nem mondja fel ezt, addig a magyar katonák maradnak. A Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvételéről szóló 17/2015. (IV. 17.) OGY határozat nem említ ilyen megállapodást, azt viszont igen, hogy „figyelemmel Magyarországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Alapokmányából fakadó kötelezettségeire, elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. augusztus 15-én hozott 2170. és 2014. szeptember 24-én hozott 2178. számú határozataira, továbbá az Iraki Köztársaság kormánya által 2014. június 25-én az ENSZ tagállamaihoz intézett felkérésre” mennek a magyar katonák a közel-keleti országba. (Minderről bővebben lehet olvasni a Magyar Honvédség békefenntartó misszióiról készült jelentésben.)

2. Orbán hosszasabban taglalta a migrációs helyzetet, kifejtve, hogy a Török Bevándorlásügyi Főigazgatóság összesítése szerint, tavaly 450 ezer illegális határátlépő jutott be Törökországba, ami 70 százalékos növekedés az előző évhez képest. Emiatt Görögország felé is megnőtt – 180 százalékkal – az illegális határátlépők száma, s így a balkáni útvonalon szintén több a migráns. A rossz idő miatt, egyre többen jönnek a magyar-szerb határhoz, ezért ott jelentősen erősödött a migrációs nyomás. Már meghaladja a százat a napi illegális határátlépési kíséreltek száma. Tény, az év utolsó pár hetében valóban így volt, ám az azt megelőző hetekben (ahogy a police.hu oldalon található grafikon is mutatja) messze nem ez volt a helyzet – érdemes lenne tehát megnézni a számok alakulását pár hét elteltével. Mindenesetre az Európai Határ- és Parti Őrség (FRONTEX) legfrissebb, január 8-i közleménye szerint, tavaly a 2013. óta legalacsonyabbra – 139 ezerre – csökkent az EU határait illegálisan átlépők száma. Ezen belül, a Földközi tenger keleti medencéjénél a migrációs nyomás erősödött, a 82 ezret is meghaladta az ezen az útvonalon felfedett illegális migránsok száma, ami 46 százalékkal volt több, mint a megelőző évben. A görög szigeteken keresztül 82 ezer (+ 46 százalék), a nyugat-balkáni útvonalon 14 ezer (több mint megduplázódás) illegális migráns igyekezett bejutni az EU-ba,

3. Előkerült a foglalkoztatottak számának alakulása is. Orbán azzal büszkélkedett, hogy harminc év után, először a számuk meghaladta a 4,5 millió főt. Ez azt jelenti, hogy több mint nyolcszázezerrel többen dolgoznak 2010 óta. A foglalkoztatási arány meghaladja a 70 százalékot. Ez is csak féligazság, hiszen a statisztika beleveszi a körbe a külföldi telephelyen dolgozókat, valamint a közfoglalkoztatottakat is. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb jelentése szerint – amiről Orbán érthető módon nem tett említést –,  112 ezer a közfoglalkoztatottak és 120 ezer a külföldi telephelyen dolgozók száma. És persze 2010-ben a 2008-as nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságból a Bajnai Gordon-vezette válságkezelő kormány tevékenységének köszönhetően, a kilábalás útján már elindult gazdaságot vettek át Orbánék. Mélyről pedig a kétségtelenül komoly javulás még látványosabbnak tűnik.

4. Szó esett a bérnövekedésről is, és ezzel kapcsoltban a miniszterelnök a minimálbért és a garantált bérminimumot említve, arra is kitért, hogy a legalacsonyabb jövedelmek nőttek arányaikban a legdinamikusabban. Ami pedig a tény: mind a minimálbér, mind pedig a garantált bérminimum – azaz a legalacsonyabb bérek – az idén január elsejével nyolc százalékkal nőttek a tavalyihoz képest, miközben a KSH legfrissebb adatai azt mutatják, hogy 2019 első tíz hónapjában (erről vannak statisztikák) az átlagos bruttó és nettó bérek növekedési üteme 10,9 százalékos volt. Mindemellett az idei esztendőre a Pénzügyminisztérium 9,3 százalékos béremelkedést vár, ami ugye azért 1,3 százalékponttal meghaladja a legalacsonyabb bérek növekedés ütemét.

5. Hosszan beszélt Orbán a szegénység felszámolásáról, hangoztatva, hogy „a mi nemzeti és kereszténydemokrata kormányunk” vállalt célja a szegénység felszámolása. Mint kifejtette, a szegénység éles belpolitikai kérdés Magyarországon, ezért mi „az EU Magyarországról készített számaiból indulunk ki, amelyek egyértelmű és világos változásokat mutatnak..1,3 millió emberrel kevesebb szegényünk van, a súlyos anyagi nélkülözésnek kitett emberek aránya is egyharmadával csökkent” – idézte. Az, hogy az Eurostattól idéz, dicséretes dolog, de azért már vaskos csúsztatás azt sugallni, hogy ezzel nem érheti a részrehajlás vádja őt, hiszen nem saját adatokkal támasztja alá a mondandóját. Az Eurostat ugyanis – legjobb tudomásunk szerint – a magyar állami statisztikai hivataltól kapott adatokkal dolgozik.

Orbán egyébként bizonyára az Eurostat által októberben, a szegénység felszámolásának világnapja által kiadott jelentéséből idézett, ám arról már elfelejtett említést tenni, hogy a szegénységnek vagy kirekesztettségnek kitettek száma több más, volt szocialista országban jelentősebben csökkent, mint nálunk (Bulgária, Románia, Lengyelország). A V4-eket nézve, Magyarországon van arányaiban a legtöbb szegénységgel vagy társadalmi kirekesztettséggel szembenézni kénytelen ember. 2019-ben 1 887 000 volt a számuk. S bár tíz éve még valóban közel egymillióval többen voltak (lásd még a válság tényezőjét is, mint fent), a korábban még általunk lehagyott lengyeleknél mára már jobb a helyzet, miközben jócskán leszakadtunk a csehektől és a szlovákoktól.

6. A magyar befektetési környezetről is szót ejtett a kormányfő, aki elmondta, hogy tavaly 101 – külföldi és magyar – nagyberuházásba összesen 1700 milliárd forintnyi (durván 5,3 milliárd eurónyi) invesztíció valósult meg. Ez szerinte rekordnak számít Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal ugyan nem csak nagyberuházásokat tart számon, nem úgy, mint Nemzeti Befektetési Ügynökség, amely szerint tavaly az első tíz hónapban összesen 4,7 milliárd eurónyi külföldi működő tőke befektetés érkezett az országba. Ha csak az év végén nem volt valami óriási meglódulás, akkor bizony a tavalyi év mégsem lehetett akkora rekord.

7. Orbán a versenyképesség kapcsán azt állította, hogy az egyik, ha nem a legversenyképesebb gazdaság lett már a magyar. Ez már nem is csúsztatás, ez már több annál, ez egyenesen valótlanság – ahogy azt már a Hírklikk a hétvégén megírta. A Davosi Világgazdasági Fórum globális versenyképességi ranglistáján Magyarország jelen pillanatban a 47., a 28 tagú uniónak pedig  a 24. legversenyképesebb tagállama.

9. Jó hír, hogy úgy tűnik, immár a klímavédelemmel is hajlandó foglalkozni a magyar kormány, amely Éghajlatváltozási cselekvési tervet, Nemzeti energiastratégiát, valamint Energia- és klímavédelmi tervet is elfogadott. Ez akkor is pozitív, ha tudjuk, nem feltétlenül önszántából teszi – a lakosság klímavédelmi igénye egyre nyilvánvalóbb. Orbán szerint, mi nagyon jól állunk, nem szükségszerű, hogy bármilyen összeomlás bekövetkezzen a Kárpát medencében. Tervszerű, nyugodt alkalmazkodás kell. Kedvező a magyarok kiindulási pontja: 30 év alatt 21 ország volt képes jelentős gazdasági növekedésre úgy, hogy közben csökkentette széndioxid-kibocsátását is (mi 32 százalékkal), illetve az energiafelhasználást (mi 15 százalékkal). Orbán szerint tehát a klímabajnokság első harmadában vagyunk, megelőzve a németeket, osztrákokat, hollandokat a klímavédelmi politika tekintetében (bármit is jelentsen ez a kifejezés, merthogy azt nem magyarázta meg, hogy mire gondol). Azt állítja, hogy 2050-re meg tudjuk teremteni a klímasemleges gazdaságot, de ehhez elő kell teremteni ötvenezer milliárd forintot – mondta, s ezzel ki is bukott a szög a zsákból, kiderült, hogy igencsak sumák módon, azért került elő a klímavédelem kérdése, hogy előre tudja sugallni, nem rajta, az ő kormányán fog múlni, ha nem sikerült elérni a célt. Merthogy máris négy feltételt állított az EU-nak, illetve ahhoz, hogy mi ezt a célt teljesíteni tudjuk:  1. A klímarongálókkal, a nagy szennyező országokkal és nagyvállalatokkal kell elsősorban megfizettetni a számlát; 2. Úgy kell átállni, hogy ne emelkedjen a családok által fizetett élelmiszer és energia ára; 3. Ne a szegény országoktól vegyék el a pénzt erre, azaz a következő költségvetési ciklusban nem szabad átcsoportosítani a pénzt a kohéziós alapból a klímavédelmi alapokba; 4. Nyíltan ki kell mondani, hogy atomenergia nélkül nem lehet klímasemleges gazdaságot építeni, az atomenergiát nem korlátozni, hanem támogatni kell. Februárra beígért egy, intézkedéseket tartalmazó klíma- és környezetvédelmi akciótervet is, amelynek része lesz például, hogy 2022-től a városi közlekedésben csak elektromos buszokat lehet sorrendbe állítani, illetve, hogy két év alatt minden illegális szemétlerakót megszüntetnek és felszámolnak, továbbá, hogy még az idén döntenek a folyók mentesítésétől a PET-palackoktól. Mint mondta, a műanyag csomagolóanyagok kivezetésében is gondolkodnak – ez utóbbi némi szépséghibája, hogy a sajtótájékoztatója óta nyilvánosságra került, hogy az EU a műanyag csomagolóanyagok betiltásában gondolkodik. Tehát kötelező lesz – oszt jó napot!

10. Orbán szerint az önkormányzati választásokkal a politikai kampány véget ért, s a kormány a maga részéről 2022 januárjáig politikai kampányban nem vesz részt. „Addig a kormányzás apró munkájára fogunk összpontosítani” – szögezte le a miniszterelnök, aki ugyanezen a fórumon kilátásba helyezte, hogy az idén újabb két nemzeti konzultációt indítanak. Költői a kérdés: mi más egy nemzeti konzultáció Orbán-módra, mint színtiszta politikai kampány?