Orbán Viktor kitölti a műsoridőt

A megszabott műsoridőt ki kell tölteni. Ez alapszabály a médiában, egy-egy program nem lehet sem sokkal hosszabb, sem rövidebb annál, mint amennyit szántak rá, mert különben borul az egész adás. Jó példát hallottunk erről a héten Kotroczó Róberttől, az RTL Klub hírigazgatójától. Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek szerdai vitája olyan heves szópárbajjal indult és annyi mindent elmondtak viszonylag rövid idő alatt, hogy a végén még tudtak a résztvevőknek plusz másfél-másfél percet adni a kortes-beszédekre. És aztán kiderült, hogy Dobrev Klára és Márki-Zay Péter nagyon tartalmasan, lényegre törően ki is tudta tölteni ezt az időt.

Ezért is óriási a kontraszt egy alig 36 órával későbbi megszólalással. A miniszterelnök immár szokásossá vált péntek reggeli – interjúnak álcázott – rádiós szózatáról van szó. Már hetek óta tapasztalható, hogy Orbán Viktornak lényegében nincs igazi mondandója. Mintha csak azért ültetnék minden héten a Kossuth Rádió mikrofonja elé, hogy ellensúlyozzák az ellenzék „nyomulását”. Az előválasztás ugyanis láthatóan sikeres. Ezt a vártnál nagyobb részvétel is jelzi, ami viszont annak (is) köszönhető, hogy az emberek – a választópolgárok – örülnek, hogy személyesen találkozhatnak a politikusokkal. Cserébe pedig sokan leadják voksukat. A kormányzati propagandát minden bizonnyal meglepte ez az aktivitás. Vele szemben pedig egyelőre azt tudják állítani, hogy a miniszterelnököt minden péntek reggel beküldik a stúdióba. Jó, persze elment a kocsmába is – hogy nagy pénzeket ígérjen „Feri bátyjának”, s rajta keresztül a nyugdíjasoknak -, de ennek azért a megfuttatott kommunikáció ellenére sincs akkora hatása, mint a rádiós szózatnak.

Igen ám, csakhogy ezekhez a heti megszólalásokhoz muníció is kellene. És itt már bajok vannak. A járvány tavalyi kitörése és hullámzása idején volt funkciójuk a miniszterelnöki igehirdetéseknek, mert be lehetett jelenteni az operatív törzs újabb és újabb intézkedéseit, meg lehetett nyugtatni az aggódó polgárokat és főképpen el lehetett mondani, hogy a nagyszerű kormány minden erővel megvédi az embereket (a több mint 30 ezer halottról meg nem ő tehet). A megszólalásoknak tehát volt hírértékük. Az utóbbi hetek szózatainak azonban már nincs.

Orbán Viktor ezúttal is csak annyit tudott mondani, hogy szegény hazánk be van kerítve. Minden oldalról. Támad a vírus, özönlenek a migránsok és közben még állandó harcot kell folytatni Brüsszellel is. Mindez régi lemez, időről-időre kicsit lesuvickolják, de azért már érzékelhetően recseg, nem tiszta a hang. Amiatt pedig nem lenne érdemes műsorba szerkeszteni, mert a szónok néha elengedi magát és olyanokat mond, hogy „a harmadik oltás felér egy életbiztosítással”, valamint, hogy „a járvány lehetetlenné tette a lágy, puhány, uniszex megoldásokat”.

A mondandó többi része meg egyszerűen nem méltó egy olyan emberhez, aki igényt tart Magyarország első számú vezetőjének tisztére. Szerinte például Nyugat-Európa azért akar beengedni migránsokat, mert feladták, hogy úrrá lehetnek a demográfiai válságon, vagyis az ő világuk többé nem képes biológiailag sem fenntartani magát. Nem így a magyar fiatalok, akik még akarnak gyereket. Nem különben elképesztő, amikor a magyar rezsicsökkentés eredményeit igyekszik megvédeni a gonosz nyugat egyre emelkedő energia-áraival szemben. Azt sem mulasztja el megemlíteni, hogy a „Gyurcsány-féle erőcsoport” a piaci ár bevezetését szorgalmazza, szemben a lakosságot védő rögzített árral.

És így tovább. Hosszan lehetne még sorolni azokat a kijelentéseket, amelyekben ugyan néha megtalálható az igazság magva is, de kizárólag a „polgári kormány”, vagyis Orbán Viktor szemléletét tükrözik. Ül egy szerencsétlen ember a stúdióban, mert neki igét kell hirdetnie minden pénteken reggel és küzd az elemekkel. Úgy tesz, mintha csakis övé lenne a bölcsek köve és mondja, mondja, megállás nélkül. Feltehetően maga is elhiszi, hiszen annyiszor ismételte már.

Kitölti a műsoridőt. Több nem történik. Többet nem is ér.