Őrzők, vigyázzatok a strázsán!

Millei Ilona 2020. december 5. 08:19 2020. dec. 5. 08:19

Demeter Szilárd visszavonta, Szájer József mindenhonnan kilépett, Deutsch Tamás bocsánatot kért. És? Ettől még a mocsok, a mocskuk úgy ragadt ránk, mint a guanó, keményen, vastagon. Mindegyikőjüknek és mindegyikről külön-külön elmondhatjuk, nem okos és bölcs ember vagy, hanem aljas áruló, ha elfelejtetted, hogy ki vagy és mi a kötelességed. Rajtunk meg ádáz Erynnis lelke uralkodik. Csakhogy a föld lakóit vérbe mártott tőre nem dühös viadalra, hanem hangos röhögésre készteti. A sírt pedig, hol nemzet süllyed el, valóban népek veszik körül, de az ember millióinak szemében nem gyászkönny ül, hanem sajnálkozás. Lelkünkre így ül ez a kor. És mint nehéz esők vastag rongyai mosogatják a csorba pléhtetőt – hiába törli a bú szívünkről a rákövesedőt. 

Az az új nép, az a másfajta raj hozta ezt a nyakunkra, amelyiket mi magunk emeltünk piedesztálra. Mikor csalóra adod a voksod: tudod-e mi teszel? Belőlünk nőttek ők, mint fatörzsnek gyenge ága, de ma már azt hiszik magukról, hogy a fejükön is másképp tapad a haj. Felkapaszkodott senkik, lecsúszott polgárok, bűvészkedő félművészek, szenvelgő sznobok, magyarnak és európainak egyként kevés kultúrparaziták lettek.

Hazaszeretetről papoltak, de ma undok vipera-fajzatok dúlják fel e várt. Hazát ígértek, de elvadult tájon gázolok: ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, ez a magyar ugar. És annak a sorsa mit érlel, aki máról holnapra él, ritkán kerül a gyomrába étel s feje fölött már nincs fedél? Bűzlik a metróállomáson, szánalmat kelt s orrot facsar, neki nem ünnep a karácsony s nem büszke arra, hogy magyar. Itt sírva tallóz aki él, és mindent megöl a disznófejű Nagyúr, ő az aranyon ül, az aranyon.

Nem a való anyag teremtette őket, álszent, hazug, képmutató és aljas világot teremtettek maguknak és nekünk. Győzni fogó még annyira meg nem aláztatott, amennyire a csillagok alatt minket megaláztatok. Nekem pedig szilárd meggyőződésem, hogy jobb világ csak jobb emberekkel lehetséges. Különben egyik tehetségtelen után jön a másik. Látom én, hogy csámpás, konok világuk a végbe hanyatlik. De ne legyen senkinek illúziója, minket is visznek magukkal. 

Ezért hát Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim! Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, az Élet szent okokból élni akar, s ha Magyarországra dob ki valakit, annak százszorta inkább kell akarni! Mert nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat! És mi? Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Ez a világ nem testálódott tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: legkülönb ember, aki bátor, s csak egy különb van, aki bátrabb. De csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek. S aki mást akar, mint mi most van, kényes bőrét gyáván nem óvja: mint ős-ősére ütött Isten: a fölséges Tűz csiholója! 

Köszönöm, Ady Endre, Arany János, Baranyi Ferenc, Berzsenyi Dániel, József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Sántha Ferenc, Vörösmarty Mihály.